„Az állami szféra keresetalakulásának áttekintéséhez fontos a közfinanszírozás alakulását is vizsgálni. 2019 és 2024 között a KSH adatai szerint a költségvetés egészségügyi és közbiztonsági kiadásai csökkentek (1,6-1,7 százalékponttal), ezzel szemben az oktatásé (+3,2 százalékpont) és a védelemé (+2,8 százalékpont) nőttek. Az előbbi a pedagógusbér emelés következménye, amihez az EU is hozzájárult/hozzájárul 2030-ig, összesen 735 milliárd Ft-tal[2] (pedagógusonként átlag 5 millió Ft-tal).
A GKI a KSH adatai alapján megvizsgálta, hogyan alakultak a bruttó reálkeresetek az állami szférában, amely adatban a bér mellett a pótlékok, a túlórák és az egyéb kiegészítő juttatások is benne vannak.
…
Összességében a 2019 és 2024 közötti időszakban a magyar közszféra bérszerkezete alapjaiban rendeződött át: a célzott, eseti bérrendezések miatt az egyes szakmák közötti kereseti különbségek drasztikusan nőttek. Míg az orvosok és pedagógusok bére látványos ugrással próbálta követni a piaci szintet, több diplomás és speciális szaktudást igénylő terület – például a nyomozók, a hivatali ügyintézők, a szociális szféra dolgozói, de a nővérek, ápolók[4] is – érezhetően leszakadtak a többiektől. Ez a folyamat tovább fokozta a bérfeszültséget, növelte a már eddig is széttagolt bérhierarchiát. További tapasztalat, hogy az egyszeri, nagy összegű, de bérbe nem épülő juttatások később hozzájárulnak a reálkeresetek csökkenéséhez is, így azokat célszerű inkább béremelésként folyamatosan elosztva kifizetni, mintsem egy összegben. Egy ilyen rendszer jobban segíti a szakképzett állami munkaerő megtartását, esetleg az állomány bővítését.”
Forrás:
Jó-e állami alkalmazottnak lenni? – Keresetalakulás az állami szférában 2019-2025 között; Kálmán Simon, Molnár László; GKI Gazdaságkutató Zrt.; 2026. június 2.
