„* Az uniós Covid-keretből 43 milliárd eurót szánnak a lakóépületek energiahatékonysági felújítására
* Az uniós támogatás nem részesíti előnyben a legnagyobb energiamegtakarítást eredményező felújításokat
* Nem biztosított a felújítási intézkedések költséghatékonyságaA Covid19-válság utáni helyreállítási alapból – a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből (RRF) – finanszírozott uniós felújítási intézkedések csak mérsékelt energiamegtakarítást hoznak. Ez az Európai Számvevőszék ma közzétett különjelentésének fő következtetése. Sok könnyen megvalósítható projekt kap finanszírozást a mélyrehatóbb felújítási munkálatok kárára, pedig az utóbbiak hosszú távon jobb eredményeket hoznának. Ha nem javul a célzottság, az eredményekre való összpontosítás és a nyomon követés, a jövőben ezek a kiadások kevésnek bizonyulhatnak az Unió energia- és éghajlat-politikai céljainak eléréséhez.
Energiahatékonyabb épületek nélkül Európa nem tudja teljesíteni éghajlat- és energiapolitikai céljait. A fűtésre és hűtésre használt energia kétharmada azonban még mindig fosszilis tüzelőanyagokból származik, és az Unióban található épületek közel 75%-a továbbra is rossz energiahatékonyságú. A meglévő lakások felújítása ezért kulcsfontosságú az energiafogyasztás és a kibocsátások csökkentése szempontjából, különös tekintettel a több mint 60%-os energiamegtakarítást eredményező, ún. „mélyfelújítási” projektekre, amelyek elengedhetetlenek a kiemelkedően hatékony épületállomány létrehozásához.
„A magánlakások uniós felújítási finanszírozását azokra a projektekre kell fordítani, amelyek a legnagyobb potenciállal rendelkeznek az energiafelhasználás csökkentésére. Az RRF forrásai azonban gyakran oda kerülnek, ahol azokat a legkönnyebben el lehet költeni, nem pedig oda, ahol a legnagyobb változást érnék el” – jelentette ki Nikolaos Milionis, az ellenőrzésért felelős számvevőszéki tag.
Legtöbb esetben a gyorsabb és egyszerűbb felújításokat részesítik előnyben. A tagállamokban végzett helyszíni ellenőrzések alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a projekteket nem rangsorolják várható hatásuk szerint a kiválasztási kritériumok segítségével. Így kisebb eséllyel kapnak támogatást az olyan projektek, amelyek a legnagyobb energiamegtakarítást eredményeznék vagy a leginkább rászoruló háztartásokat segítenék. Más szóval a pénzt – márpedig az uniós országok akár 43 milliárd euró elköltését tervezik – gyakran nem stratégiai szempontok szerint, hanem minél gyorsabban használják fel.
Ez a megközelítés két szempontból is problémás lehet, figyelmeztetnek a számvevők. Először is, a mérsékelt felújítási intézkedések évekre alacsonyabb teljesítményszinten tarthatják az épületeket, és csak még nehezebbé és költségesebbé tehetik a jövőbeli korszerűsítéseket. Másodszor, mindez valószínűleg olyan beruházásokhoz vezet, amelyek a hosszú távú dekarbonizáció szempontjából nem feltétlenül a legjobb opciót jelentik. A számvevők megállapították, hogy az egyszerűbb intézkedésekre – például az ablakok cseréjére vagy napelemek telepítésére – nagy a kereslet, míg energiahatékonyabb építési munkákra ritkábban kerül sor.
A számvevők bírálják az eredmények ellenőrzésének módját is. Az RRF-ből finanszírozott felújítási intézkedések többsége Unió-szerte olyan outputokra összpontosít, mint a felújított lakások száma vagy a felújított terület mérete. Nagyon ritkán koncentrálnak a tényleges eredményekre, például az energiafogyasztás csökkenésére: a megvizsgált 111 felújítási intézkedés közül csak három tartalmazott energiamegtakarítási célokat.
A Bizottság arra ösztönzi az uniós országokat, hogy az energiateljesítmény-tanúsítványok alapján becsüljék meg az energiamegtakarítást. A számvevők azonban úgy gondolják, hogy ezek az információk nem kellően megbízhatóak és összehasonlíthatóak, emiatt azok nem alkalmasak a megfelelő nyomon követésre. Ennek egyik oka az, hogy a tanúsítványok becsült értékeken alapulnak, amelyek nem felelnek meg a valós energiafogyasztásnak, hiszen az attól is függ, hogy az emberek hogyan fűtik, hűtik és használják otthonukat. Egy másik ok az, hogy a tanúsítványok gyakran tartalmaznak hibákat, ami a megtakarítások alul- vagy túlbecsléséhez vezet.
Végül a jelentés rámutat arra, hogy nemigen veszik figyelembe a költséghatékonysági megfontolásokat, így nehezebb a rossz ár-érték arány feltárása és korrigálása a projektek végrehajtása során. A számvevők elemzése különböző típusú beavatkozásokra, épületekre és szakpolitikai döntésekre terjedt ki, és arra a következtetésre jutott, hogy egy egységnyi energia megtakarításának költségei jelentősen eltérnek az általuk részletesebben vizsgált tagállamok között. E tekintetben különösen szembetűnő példa az olasz „Superbonus” program, amely pedig várhatóan az RRF teljes célzott finanszírozásának közel egyharmadát (14 milliárd eurót) kapja. E program esetében a megtakarított energia egységenkénti költsége közel négyszerese az eredetileg vártnak; ráadásul a program a felújítási költségek akár 110%-át is fedezi, vagyis a köztámogatás meghaladhatja a tényleges költségeket. A számvevők szerint ez nem igazán meríti ki az uniós források költséghatékony felhasználásának fogalmát.
Háttér-információ
A lakóépületek adják az Unió energiafogyasztásának mintegy negyedét (25%). 2021 óta a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz – amely előírja, hogy a finanszírozás 37%-át éghajlat- és energiapolitikai célokra kell fordítani – lehetőséget kínál a tagállamoknak a lakossági szektor energiahatékonyságának javítását célzó fellépéseik fellendítésére. Ezenfelül az Európai Bizottság a 2028–2034-es uniós költségvetésre vonatkozó javaslatában fenntartja a felújítások finanszírozásának lehetőségét.
„A magánlakások energiahatékonyságának javítása az RRF támogatásával: Megfelelő pénzügyi támogatás, repedező alapok” című, 20/2026. sz. különjelentés a fő tények és megállapítások egyoldalas áttekintésével együtt már elérhető a Számvevőszék honlapján. A jelentés azt vizsgálja, hogy az RRF támogatásával végrehajtott beruházások és reformok hatékony és költséghatékony módon járulnak-e hozzá a lakóépületek energiahatékonyságának javításához. Belgiumban, Cipruson, Olaszországban és Litvániában vizsgáltuk meg közelebbről a felújítási intézkedéseket és programokat ellenőrzési bizonyítékszerzés céljából.
Kapcsolódó hivatkozások
Special report 20/2026: Improving the energy efficiency of private homes with the RRF – Broad financial support, but weaknesses in the foundations
Fő tények és megállapítások”
Forrás:
A lakásfelújításra fordított uniós pénzek nem hoznak jelentős energiamegtakarítást; Európai Számvevőszék; 2026. július 7.
