„A jelentés azt vizsgálja, hogyan alakul át a közkommunikáció egy olyan korban, amikor az algoritmusok újraformálják az intézmények és az állampolgárok közötti kapcsolattartást. A 2025. évi OECD-felmérésre, amely a kormányzati kommunikáció szakemberei körében készült, valamint az egyes országok tapasztalatainak összehasonlítására támaszkodva elemzi, miként alkalmazkodhat a közkommunikáció a gyorsan változó információs környezet követelményeihez, és hogyan aknázhatja ki a közpolitikai intézkedések hatását erősítő lehetőségeit. A jelentés áttekinti a társadalmi kapcsolattartást átalakító digitális változásokat, elemzi az intézmények online jelenlétének módosuló szabályait, értékeli a mesterséges intelligencia közkommunikációban megjelenő alkalmazásait, és felvázol egy reformtervet, amely egyaránt erősíti a fejlett képességeket és az alapvető működési gyakorlatokat.
Az alábbi cselekvési területek azt mutatják be, hogyan készíthetik fel a kormányok kommunikációjukat a jövő követelményeire:
- Az intézményi alapok megerősítése: a kommunikáció összehangoltságának javítása a kormányzat egészében, valamint annak biztosítása, hogy a kommunikáció a lakosságtól szerzett ismeretekkel segítse a közpolitikai intézkedések megtervezését, iránymutatást adjon azok végrehajtásához, és támogassa annak megértését, hogy a kormányzati intézkedések mit jelentenek az emberek számára.
- Eligazodás a széttagolt információs térben: a megbízhatóság, a világosság és a közérthetőség előtérbe helyezése, valamint annak mérséklése, hogy a kormányzat az emberek elérésében túlságosan a hagyományos sajtóra támaszkodjon.
- A társadalomra való odafigyelés intézményi képességének erősítése: beruházás az adatgyűjtésbe, az értékelésbe és az elemzésbe, hogy ezek ellensúlyozzák a közösségi médiából érkező, gyakran torz jelzések korlátait. Ez teremti meg az emberközpontúbb kommunikáció alapját.
- Az intézmények online jelenlétének újratervezése: ahol indokolt, a tartalomkészítőkre jellemző kommunikáció alkalmazása, hiteles és az adott platformhoz illeszkedő formátumok használata, együttműködés a közönség bizalmát élvező közvetítőkkel, valamint célzott kapcsolatteremtés a közéletből kimaradó vagy kevésbé elért csoportokkal.
- Az MI felelős, széles körű alkalmazása: az elszigetelt kísérletezéstől áttérés az összehangolt bevezetésre közös iránymutatásokkal, az adatok és a készségek fejlesztésével, valamint etikai biztosítékok beépítésével. Így az innováció enyhítheti a meglévő korlátokat anélkül, hogy növelné a bizalmat, a pontosságot vagy az információs környezet integritását fenyegető kockázatokat.
- A rugalmas alkalmazkodás képességének fejlesztése: a felelős kísérletezést támogató szervezeti kultúra kialakítása, az eljárások egyszerűsítése, valamint a szükséges készségekkel rendelkező, rugalmas, több szakterületet átfogó munkacsoportok létrehozása. Ezzel párhuzamosan kezelni kell a kockázatkerülést, a szervezeti egységek közötti elkülönülést és a készséghiányokat.
”
Forrás:
Reforming Government Communication for the Age of Algorithms; OECD; OECD Public Governance Reviews; OECD Publishing; DOI: 10.1787/adef6a50-en; 2026. november 9.
