„A fontos az, hogy aki ma Magyarországon adót fizet, az az államot ne kafkai intézménydzsungelnek lássa, hanem korszerű rendszernek, amelyben ő könnyedén eligazodik. Nekünk olyan körülményeket kell teremteni, amelyekben a polgár könnyen és gyorsan el tudja intézni az ügyét: az „egy gombnyomásra” működő ügyintézéshez megyei szintű kormányhivatalokra van szükség. Ez is demokráciakérdés: ugyanis ha az állampolgár nem ismeri ki magát az állami ügyintézésben, akkor az államot ellenséges erőnek látja. Ha úgy látja, hogy az ő pénzéből működtetett intézményrendszer nem jól szolgálja céljait és hétköznapi boldogulását, azt a következtetést vonja le, hogy az ilyen demokrácia értéktelen. Ennek következtében olyan mély társadalmi válság és politikai apátia alakulhat ki, amely az egész rendszer legitimációját vonja kétségbe. Magyarországon két évtized alatt sem zajlott le az az informatikai, nyelvi és politikai forradalom, amelyek révén az államról alkotott fogalmak megújulhattak volna. Mintha Európával és az Európai Unióval szemben túl korán zártunk volna be ajtót-ablakot. A magyar közigazgatásnak az említett három területen 1992 óta prolongált mulasztásai vannak. Az imént elmondott polgárbarát ügyintézési módok miatt is szükségünk van arra, hogy egy több nyelven beszélő, az informatikában jártas, rugalmas gondolkodású közszféra jöjjön létre.”
Forrás:
A jó állam kritériumai, Navracsics Tibor, Magyar Nemzet, 2010. szeptember 17.
