„– Talán ön az egyetlen közgazdász, aki azt mondja, hogy a GDP 1-2 százalékával több pénzt kellene az egészségügyre fordítani. Hol talál erre forrást a jövő évi költségvetésben?
– Ez politikai döntés kérdése. A költségvetésben van 13 ezermilliárd forint, az egészségügy ennek az összegnek mindössze 11 százaléka. A kamatkiadások 9 százalékát stabilnak tekintve marad nyolcvan százalék, amiből könnyen át lehet csoportosítani. Lehet találni forrásokat a közösségi közlekedésben, de a szociális ellátórendszerben is óriási tartalékok vannak. Az állami bürokráciából is kivehető 50-100 milliárd még a következő években, és be lehet fagyasztani a közszférában a béreket. De az egészségügyön belül is vannak belső tartalékok: például az államnak nem azt kellene támogatnia, hogy az emberek minél több gyógyszert egyenek, hanem a gyógyulást segítő rehabillitációt.
– Mire költenék ezt a többletet az egészségügyben? Van kapcsolat a több pénz és a visszaállamosítás között?
– Nem vagyok ellene az államosításnak az egészségügyben. A beszerzések központosítása lejjebb vinné az árakat. Az önkormányzatok most erősen lobbiznak a saját intézményeikért, hogy minél nagyobb és jobb színvonalú kórházuk legyen, akkor is, ha ez nem ésszerű. Ha nem helyi parciális érdekek döntnek arról, hanem az állam, hogy hol, milyen egészségügyi intézményre van szükség, akkor hatékonyabban üzemeltethető az egészségügy. Szerintem az alapszinten, és az ellátórendszer legtetejét, a jól működő kórházakat kell támogatni, a többi meg éljen meg, ahogyan tud.
…
– Hogyan választja ki a jókat? Az adósság bevallásban mindenki hazudik, szépít.
– Nemcsak pénzügyileg kell ezt vizsgálni, meg lehet nézni azt is, hogy milyen színvonalon nyújtanak szolgáltatást. Vannak olyan kórházak, ahol óriási tudású orvosok vannak.
– Nincs minőségmérés, nem tudjuk, hogy aki bement a rendszerbe betegen, milyen állapotban jött ki: meggyógyult, még rosszabbul lett, netán meghalt…
– Hát akkor meg kell csinálni a minőségmérést. Az egészségügyi kormányzat dolga, hogy ezt kiépítse.
– Ha a kormány visszaállamosítja rendszert, marad értelme a járulékfizetés megtartásának?
– A járulék önmagában már rég nem képes fedezni a kiadásokat. Ha rajtam múlna a jövedéki adót címkézném meg, nevezném el egészségügyi járuléknak, hiszen a káros szenvedélyekből keletkező egészségkárok bizonyítottan növelik az egészségügyi kiadásokat. A másik megoldás, az adóbevételekből kell lecsípni a szükséges GDP arányos részt.
– Azokkal a problémákkal, amit említett a teljesítménymérésről meg az intézményhálózatról, az előző kormányok is szembesültek, mégsem sikerült eredményt elérniük. Leginkább a rendszerben szereplők ellenállása miatt. Miért gondolja, hogy az új kormány sikeresebb lesz? Mert meggyőző mértékű a politikai felhatalmazása?
– Ez is benne van, de most van viziója az egészségpolitikáért felelős államtitkárságnak arról, hogy merre kellene haladni, mit kell végigcsinálni. Mindezt ütemezve, fokozatosan tervezik megvalósítani. A korábbi kormányok túl gyakran váltottak koncepciót, irányt. Az orvostársadalomnak pedig végre meg kell értenie, hogy a saját érdekeinél a betegek sorsa fontosabb. Ha ezt nem értik, nem lehetnek eredményesek. Most az a fontos, hogy ne haljanak meg emberek az egészségügy forráshiánya miatt. Ez viszont nem cserélhető fel arra, hogy önnön érdekeiket erőltetik a kormányra.
– Elég erős ehhez az egészségpolitika? A mostani kormányszerkezet nem segíti az erős érdekérvényesítést, a források jó része például a fejlesztési tárcánál van, az egészségügyi költségvetés egy másik része pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz kerül, a hivatalok központosításával.
– Azért az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a szaktárcánál maradt. Elégedett vagyok, sőt kifejezetten jónak tartom az új kormányzati struktúrát. Az ágazati törvények azért még az egészségügyi tárcánál íródnak, az igazi hatalom a szabályozás.”
Forrás:
Legyen mindig bankadó!, Baka F. Zoltán-Danó Anna interjúja Heim Péterrel, Népszabadság, 2010. október 11.
