közigazgatási informatika

Digitális megőrzés lépésről lépésre

Szerző: 2010. december 12.No Comments

„Digitális megőrzés lépésről lépésre címmel került megrendezésre a második elektronikus levéltári workshop 2010. december 8-án a Magyar Országos Levéltár Lángliliom utcai épületében.

A magyarországi levéltárak számára hatalmas kihívást jelent az elektronikus iratok tartós megőrzése; az ezt célzó projekt eddigi eredményeiről és kiterjesztéséről rendeztek workshopot a Magyar Országos Levéltárban. A nagy érdeklődés – több mint száznegyven hallgató – elsősorban annak szólt, hogy a Google Library és az Europeana korában világszerte egyre jelentősebb problémát jelent a növekvő mennyiségben keletkező digitális tartalom tartós megőrzése.

Az elektronikus levéltári projekt első sikere a Legfőbb Ügyészség adatállományának átvétele. Először sikerült szabványos, tartós megőrzésre alkalmas állományokat készíteni a kilencvenes években készült adatbázisokból. A feladat legérdekesebb része az volt, hogy mintegy archeológusként kellett feltárni az alig több, mint másfél évtizede keletkezett adatok értelmét. „Az egykorú technológia miatt a kilencvenes évek elején mindent nagyon helytakarékosan kellett megoldani – mondta Szatucsek Zoltán az Országos Levéltár főosztályvezetője -, a hosszú neveket több mezőben tárolták, az évszámokból 1950-et levontak, bizonyos adatokat 200-as számrendszerben tároltak.” A levéltárosok azt találták, hogy az iratok megőrzése nem annyira a technológiai probléma, az igazi kihívás az adatok értelmezhetőségének fenntartása.

Részben ezért kell a levéltáros tabukat megdönteni. “A levéltár hagyományosan csak az eredeti dokumentumokat veszi át. De ez esetben vajon jól járunk vele? És vajon van jogunk beavatkozni, átalakítani a dokumentumot az értelmezhetőség kedvéért?” – emelt ki néhány égető kérdést a sokból a főosztályvezető, aki szerint a törvényi szabályozást is újra kellene gondolni, hiszen a törvény betűje szerint például a Legfőbb Ügyészség Büntető Ügyviteli Rendszere hiába egységes, a 176 területileg illetékes szerv iratait a megyei levéltáraknak kellene adni. “Szedjük szét? Annak nem sok értelme lenne, hiszen a cél a kutathatóság, hogy az állampolgárok gyorsan, utazás nélkül is hozzáférjenek a dokumentumokhoz” – magyarázta.

Lux Zoltán bemutatta, hogy a feladat során hogyan használtak külföldi levéltárakban fejlesztett eszközöket és miként egészítették ki ezt a projekt során fejlesztett saját programokkal. „Óriási szerencsénknek tartjuk, hogy mire eljött az átadási kötelezettség éve, addigra mind a levéltár oldaláról, mint az ügyészségen megértek a feltételek az elektronikus átadásra.” – mondta Harangozó Csabáné, aki a Legfőbb Ügyészség munkatársaként vett részt a megvalósításban. Elmondta, hogy a büntető szakág kezeli az iratok hetven százalékát, amit 1993 óta kizárólag elektronikusan tartanak nyilván.”

Forrás:
Digitális megőrzés lépésről lépésre, Magyar Országos Levéltár, 2010. december