„A dolgozat magyarázatot igyekszik adni arra, milyen folyamatok vezettek oda, hogy az IMF képtelen volt alapfeladatát, a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitása feletti őrködést ellátni, a pénzügyi válságra időben figyelmeztetni. A próbálkozás üdvözlendő, kevés olyan kormányzati szerv van a világban, amely nyilvánosan értékelte a válság alatt nyújtott siralmas teljesítményét. A tanulmány azért is különleges, mert az IMF és az intézményi kudarcok esetében szokásosan előkerülő kifogás – a pénz és/ vagy a humán erőforrások hiánya – nem vethető fel. Az IMF a többi nemzetközi intézményhez hasonlóan remekül fizet, így nem véletlen, hogy a legjobb egyetemek kiemelkedő végzősei közül válogathatja meg új munkatársait.
Az értékelés megállapításai alapján azonban világos, hogy sem a pénz, sem az egyenként felkészült emberek nem tesznek működőképessé egy szervezetet. Ehhez több kell: vízió, vezetés és pozitív energiákat ébresztő vállalati kultúra. Az IMF esetében ezek mind hiányoztak, s az intézmény a szervezeti viselkedés állatorvosi lovává vált. A munkatársak esetében jól megfigyelhető volt az összes kognitív torzulás, amely csoportokon belül általában fellelhető, így a csoportgondolkodás, a konformitás, a bezárkózás. Mindezen jellemzők következtében az IMF munkatársai erős véleménnyel voltak a világ alakulásáról, de ezt a véleményt nem voltak hajlandók sem a tényekkel, sem az övéktől eltérő gondolatokkal összevetni. A szervezeti problémák következtében nem csak az IMF egészén, de akár az osztályokon belül is megszűnt a kommunikáció, ami csak növelte az esélyét egy ilyen súlyos melléfogásnak.
…
Az esetből logikusan juthatunk arra a következtetésre, hogy ha egy szervezetet formálisan kivonunk a rövid távú direkt politikai nyomás alól, attól az még nem biztos, hogy ténylegesen is képes lesz a politikai befolyás alól felszabadulni és alapfeladatát teljesíteni. Ebben az értelmezésben a független intézmény csak egy látszat, amely önmagában nem képes a problémák megoldására, ha azt a kultúra nem támogatja.A másik ok, amiért az IMF esetének tanulságai fontosak lehetnek ránk nézve is, hogy a bunkermentalitás és a politika totális uralma érzetének kialakulása után a közintézmények és a közszolgák képtelenek reagálni a külvilágból jövő változásokra, s a technikai, (szak)tudással nem rendelkező politikai döntéshozók a tényleges korlátok figyelmen kívül hagyásával, csupán a rövid távú politikai érdekek alapján hozzák meg döntéseiket. Az elmúlt években számos döntés esetén a magyar államigazgatás a józanság legelemibb követelményeinek sem felelt meg, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy ez a bürokrácia képes lesz-e valaha is ellátni feladatait. A magyar gazdaság újjászervezése szakszerű bürokrácia nélkül nem képzelhető el, de ennek előfeltétele, hogy legyen valaki, aki képes és hajlandó is a problémákkal szembenézni. Enélkül a megújulás esélye még az IMF sikeres átalakításáénál is kisebb.”
Forrás:
Egy jelentés tanulságai, Hamecz István, Heti Válasz, 2011. március 3.
