„A világ több pontján – köztük hazánkban is – máig kétséges, milyen kötelezettségek hárulnak egy WLAN-hozzáférés üzemeltetőjére – különös tekintettel az ismeretlen harmadik fél által történő internethasználat tekintetében, az egységes felsőszintű szabályozás ugyanis még hiányzik. Különböző „próbálkozásokkal” mindenütt találkozhatunk, de a kérdés továbbra sincs magasabb bírósági szinteken tisztázva.
Németországban például egy közelmúltbeli ügy kapcsán (BGH 12.05.2010, I ZR 121/08) a Német Szövetségi Bíróság azt a döntés hozta, hogy a privát internetkapcsolatok üzemeltetőitől is elvárhatók bizonyos követelmények, melyek megsértése ún. „közreműködői felelősséget” („Störerhaftung”) alapoz meg. Nem zárható ki ugyanis teljesen, hogy jogosulatlan harmadik fél a nem védett WLAN-kapcsolatot jogsértések elkövetésére használja. A WLAN-kapcsolatok üzemeltetőitől ezért elvárható, hogy hálózati kapcsolatukat megfelelő biztonsági intézkedésekkel (egyéni jelszavakkal) védjék. A döntés értelmében ez a kötelezettség már a csatlakozás üzembe helyezésétől kezdve fennáll.
Németországban emellett létezik egy e-kereskedelmi irányelv, melyet Ausztriában és Magyarországon is átvettek. Eszerint nem hárul a szolgáltatókra – beleértve a vezeték nélküli hálózat üzemeltetőjét is – általános megfigyelési kötelezettség. Egy nyílt WLAN felkínálója jogilag egyszerű hozzáférés-szolgáltatóként jellemezhető, akit felelősség csak akkor terhel, ha az internet-csatlakozásán keresztül harmadik fél által elkövetett jogsértésről tudomást szerez. Ha már tudomást szerzett, akkor intézkednie kell, hogy a további jogsértéseket megakadályozza. Eddig azonban nem kellett abból kiindulni, hogy nyílt wifi-kapcsolaton keresztül ismeretlen harmadik fél jogsértést követne el. Ennek azért van jelentősége, mert a tudomás hiánya csak a kártérítési perektől védi a WLAN-üzemeltetőt, az abbahagyás iránti keresetektől – melyek a megelőző felszólításokkal együtt igen költségesek lehetnek – nem.
Az irányelvet átültető magyar jogszabály is kimondja: a hozzáférés-szolgáltató az általa hozzáférhetővé tett információ tartalmáért nem felel, ha az információ továbbítását nem ő kezdeményezi, címzettjét nem ő választja meg, és tartalmát nem ő választja ki. A szolgáltató mentesülése azonban „nem zárja ki azt, hogy az a személy, akit a jogellenes tartalmú információ révén sérelem ért, (…) a jogsértés megelőzésére vagy abbahagyására irányuló követeléseit a közvetítő szolgáltatóval szemben is bíróság útján érvényesítse“. A szerzői jogi törvény ezzel összhangban úgy rendelkezik, hogy a sértett szerző „a jogsértés vagy az azzal közvetlenül fenyegető cselekmények abbahagyását“ attól is követelheti, „akinek szolgáltatását a jogsértés elkövetéséhez igénybe vették“.”
Forrás:
Érdemes jelszóval védeni a vezeték nélküli internetes hozzáféréseket, Bánki Orsolya, Cégjog/Világgazdaság, 2011. július 5.
Feltört WLAN és a jogi felelősség, Sógorom a zugügyvéd blog, 2011. június 29.
