„Önmagában jó hír, hogy továbbra is megmarad az unió mezőgazdasági és kohéziós politikája, mert így Magyarország továbbra is jelentős forrásokhoz juthat a 2014–2020-as ciklusban – mondta el az MNO-nak adott interjújában Szemlér Tamás, a Budapesti Gazdasági Főiskola tanszékvezetője, az ICEG European Center tudományos főmunkatársa, akit a készülő európai uniós költségvetés kapcsán kérdeztünk.
…
– Milyennek értékeli ezt a tervezetet, hoz-e strukturális változást, vagy a 2007–2013-as időszak főbb vonalait követi?
– A nagyságrendje a mostani időszak szintjének felel meg. Ha azt nézzük, hogy a bruttó nemzeti jövedelemhez (GNI) viszonyítva marad a körülbelül egyszázalékos arány, akkor azt mondhatjuk, hogy azonos nagyságrendű keretekből kell gazdálkodni. A mostani javaslat előtt is bejelentették a nettó befizető országok, hogy nem kívánnak többet juttatni, ami behatárolja a játékteret. Ez egy politikai játszma is: a legvégén a kényes kérdések a legmagasabb szinten dőlnek majd el.A struktúra kapcsán önmagában jó hír, hogy a kohéziós politika bizonyos változtatásokkal, de megmarad. Nominálértéken megmarad a közös agrárpolitika is, szemben azzal, hogy a legvérmesebb ellenzők teljesen el akarták tüntetni ezt a büdzséből. A két nagy régi politika, amelynek révén úgymond látható jövedelem érkezik az országokba, megmarad, így Magyarország továbbra is komolyan fog részesülni mind az agrártámogatásokból, mind a felzárkóztatási pénzekből. A nagy kérdés ezeknek nem a felhasználása, hanem az értelmes kihasználása.
Ami változik, hogy a büdzsét az Európa 2020 stratégiára próbálták „felhúzni”. Ez önmagában véve jó ötlet, mert régóta van arról szó, hogy legyenek valamilyen átfogó, koherens célkitűzések, az EU-költségvetés a politikákat szolgálja, és ne fordítva. Ez elvi szinten működik; hogy a gyakorlatban fog-e, arra legkorábban 2-3 év múlva kaphatunk választ. Vannak fenntartásaim amiatt, ahogyan a lisszaboni stratégia sorsa alakult. Az Európa 2020 stratégia ennek egy újracsomagolása, de a tényleges hatása attól függ, hogy mi lesz a konkrét tartalma. A fenntarthatóság, a tudásalapú gazdaság és az innováció is előtérbe került, ez jó lehet, de nagy kérdés, hogy sikerül-e az általános célkitűzéseket konkrét tartalommal megtölteni. A lisszaboni stratégia esetében különféleképpen léptek az országok; a legjobb példa talán Finnország, de sok helyen csupán kötelező házi feladatnak tekintették a stratégiához kapcsolódó teendőket.
– Nem tart attól, hogy a mostani válság a költségvetés teljes átírásával jár?
– Bizonyos szempontból jó is lenne, ha átírnák. Vannak jelei annak, hogy az Európai Bizottságban is próbálják közelebb hozni a büdzsét a való élethez. Akik írták ezt a tervezetet, tisztában vannak a korlátokkal, és próbálnak is a várakozásoknak elébe menni. A javaslattal egy időben készült háttéranyagok arról szólnak, hogy az EU-költségvetésnek hozzá kell járulnia Európa hosszú távú megerősödéséhez, de már rövid és középtávon is támogatnia kell a növekedés serkentését, a válságból való kilábalást. A nagy gond az, hogy csupán az európai uniós jövedelem egy százalékáról beszélünk, ami éves szinten az elköltött pénzeket tekintve csupán körülbelül 140 milliárd euró, míg például a portugál mentőcsomag önmagában véve 80 milliárd eurót tesz ki, és még nem is beszéltünk a többi hasonló csomagról.”
Forrás:
Ennek a javaslatnak még neki fognak menni, Kovács András, Magyar Nemzet, 2011. augusztus 21.
