közigazgatás: magyar

Körvonalazódik a járási rendszer

Szerző: 2011. október 9.No Comments

„A Hétfa Elemző Központ a Nemzeti Közigazgatási Intézettől olyan kutatásra kapott megbízást, melynek keretében a szakembereknek a járások területi lehatárolására kellett többfajta változatot készíteniük. A kutatás vezetője a Veszprém megyei szociológus, Oláh Miklós, akivel a tervezett járások kialakításának koncepciójáról, módszertanáról beszélgettünk.

Veszprém megyében egykor kilenc-tíz járás létezett, a megszűnés időpontjában, 1984-ben már csak négy. Ettől kezdve városkörnyéki igazgatási rendszerek működtek, majd egy időre kiüresedett az államigazgatási alsó középszint, az 1990-es éveket nagy települési autonómia jellemezte. Hogy miért szűntek meg a járások, arra többféle válasz adható. A kutatók rekonstruálása alapján a járások a megyei szakigazgatási munka jelentős részét végezték – nem is rosszul -, de a területi hatalmi aspirációik már nem álltak a megyék politikai és igazgatási elitjének érdekében.

Nagy átalakítások lesznek
A rendszerváltozást követő években a városkörnyéki igazgatás megszűnt, a megyeszékhelyek és a települések közti űrt nem sikerült betölteni. A különböző kormányok törekedtek a közigazgatás átszervezésére, a szükséges politikai és szakmai egyetértés hiánya miatt azonban mégsem tudták azt megvalósítani. Az Antall-kormány időszakában nem volt ehhez kétharmada a kormánynak, ezért az önkormányzattal, államigazgatással kapcsolatos, kétharmados többséget feltételező törvényeket nem tudta megszavazni. 1994-98 között, noha a kormány kétharmados parlamenti többséggel rendelkezett, de éppen az államigazgatás volt az egyik olyan terület, ahol a két kormánypárt (MSZP-SZDSZ) nem tudott megegyezni a reform koncepciójában és részleteiben. A legutóbbi időkig a regionális és térségi szemlélet határozta meg a területfejlesztéseket. A mostani kormány az alsó középszintű államigazgatás megerősítésére, a járás intézményének – a mai kor követelményeinek megfelelő – kialakítására törekszik.

A Nemzeti Közigazgatási Intézet megbízásából a Hétfa Elemző Központ szakemberei azt vizsgálták, hogy a megye és a települések közötti területi szinten melyek azok az identitás alapú társadalmi terek, amik az alsó középszintű államigazgatási feladatellátás jövőbeni kereteit adhatják. A formálódó járási rendszer lehetővé teszi a szakszerű, takarékos, egyszersmind az ügyfelek számára is kényelmesen igénybe vehető ügyintézést. A projektben 16 szakember vett részt Oláh Miklós szociológus kutatásvezetésével. A projekt másik vezetője dr. Csite András, az elemző központ igazgatója volt, szorosan együttműködve Szalkai Gábor geográfussal és a projekt egyéb szakértőivel. A Hétfa munkatársain kívül a kutatásnak már nagy tapasztalattal és elismertséggel rendelkező szaktekintélyek mellett többnyire fiatal, szintén elismert tudású szakembereket, szociológusokat, közgazdászokat, geográfusokat, politológusokat, igazgatási szakembereket, jogászokat nyertek meg.

– Több szakaszra osztottuk a munkát – mondta Oláh Miklós. – Készítettünk egy tanulmányt arról, hogy Magyarországon mikor mit jelentett a járás. Ezzel párhuzamosan – politikai hovatartozástól függetlenül – megkerestünk szakértőket, szakpolitikusokat, mondják el véleményüket a kérdésről. Áttanulmányoztunk minden Magyarországon a tárgyban készült kutatást, ezeket a projekt szempontjából hasznosítottuk. Végigtekintettük az európai igazgatásszervezési tapasztalatokat is. A korábbi gyakorlathoz képest újszerűnek is mondhatjuk a projektet, hiszen nem kizárólag az igazgatásszervezési, költséghatékonysági szempontokat tartottuk szem előtt – természetesen azokat is -, hanem az állampolgárok fejével gondolkodtunk. Azt javasoltuk, hogy a járások a polgárok tényleges térhasználati szokásaihoz illeszkedjenek, vagyis legyenek azok a települések a járásközpontok, ahol már eleve sokan élnek, melyeket a környékbeli lakosság is ténylegesen használ (oda jár tanulni, dolgozni, vásárolni, szórakozni). Olyan identitás alapú társadalmi tereket kerestünk, melyekhez kötődnek az emberek, ismerik azokat, emlékeik, élményeik kötődnek hozzájuk, részei az életüknek. Vannak, akik úgy vélik, alsó középszinten nincsenek olyan terek Magyarországon, melyekhez pozitív viszonyulással lennének, kötődnének az emberek. Mi viszont azt mondjuk (számos kutatás eredménye igazolja ezt), hogy igenis vannak ilyen alsó középszintű terek.

A szakemberek a helyismeretet és a tényleges térhasználati szokásokat már meglévő, például munkavállalási célú mobilitási adatok, vásárlói szokásokra vonatkozó adatbázisok mellett egy új, a projekt keretében készült ezres mintájú reprezentatív lakossági vizsgálat révén is mérték, ezzel párhuzamosan köztisztviselőket kérdeztek a korábbi közigazgatási tapasztalatokról, a járásokkal kapcsolatos véleményükről.

– Nem volt sok információnk arról, milyen igazgatási tartalommal kell a járásokat megtöltenünk, ezért mi minden változatra, lehetséges feladat- és hatásköri megoldásra készültünk. Arra is, ha a járások egy decentralizált modell keretében, vagy épp ellenkezőleg, az államigazgatás dekoncentrált szerveiként jönnek létre. A járások számát tekintve három koncepció szerint hét változat jött létre: a százegynéhányas modelltől a 350-400 járásos modellig eltérő változatokat készítettünk.

A magyar lakosság térhasználati szokásaira az jellemző, hogy nagy gyakorisággal nagyon kis, szűk területeket használnak az emberek. Ennek sok magyarázata lehet, történelmi és anyagi okok egyaránt. A kutatók azt ajánlják, hogy amennyire lehetséges, minél nagyobb számú járás jöjjön létre, a ma a kormányzat által tervezett 160-hoz képest akár növekedjen is a számuk. A 160-as variáció olyan járásközpontokat kínál, ahol létezik igazgatási-tárgyi infrastruktúra és helyi szakembergárda is; ezeknek kialakítása és fenntartása költségvetési szempontból gazdaságos, takarékos. A kutatók azt javasolták, hogy a nem járásközpont településeken is maradjanak meg a már ma is létező és jól működő igazgatási infrastruktúrák, például az okmányirodák. Ezekből jelenleg jóval több van Magyarországon, mint amennyi a tervezett járások száma. A járások várhatóan a központi település nevét viselik majd, de elnevezhetik őket a környékbeli lakosság által használt földrajzi nevek alapján is, ahol a kettő területe egymással megegyezik.”

Forrás:
Körvonalazódik a járási rendszer, Balla Emőke, NAPLÓ ONLINE, 2011. október 7.