Skip to main content
közigazgatás: magyar

Függetlenség és önkormányzat: az új törvény margójára

Szerző: 2012. február 8.No Comments

„Az új önkormányzati törvény a települési önkormányzatok gazdálkodási függetlensége szempontjából egyaránt hordoz magában lehetőséget és jelentős kockázatokat. Különös jelentősége van a központi kormányzati támogatásoknak amennyiben reálértékük tovább csökken, akkor idővel a nagyobb méretű települési önkormányzatok gazdálkodási függetlensége is egyre inkább devalválódik majd.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV törvény indoklása szerint a megfelelő önállósággal rendelkező és demokratikusan működő helyi önkormányzatok elsődleges célja az volt, hogy a frissen megalakult jogállam tartópilléreiként funkcionáljanak. Az önkormányzati autonómiára úgy tekintettek, mint a központi kormányzat „túlhatalmát” megakadályozó garanciára, részben ezért a gazdálkodásra vonatkozó megfelelő keretrendszer kialakítása kevesebb hangsúlyt kapott. 22 év elteltével az önkormányzatiság szerepe – a gazdaságban és a társadalomban végbement változásokat követve – átértékelődni látszik. A hangsúly immár a közigazgatási szolgáltatások színvonalának javítására tevődött át, amely óhatatlanul is a kormányzati szintek közötti feladatmegosztás újradefiniálását vonja maga után, ezáltal is befolyásolva az önkormányzatok rendszerváltáskor deklarált széleskörű autonómiáját. A kérdés az, hogy ez a változás milyen irányban és mekkora mértékben lesz hatással a helyi önkormányzatok függetlenségére? Miben lehet egyáltalán önálló egy települési önkormányzat?

A települési önkormányzatok gazdálkodásának alapvető célja, hogy kollektív javakkal lássa el a helyi lakosságot, amelyhez elő kell teremtenie a szükséges erőforrásokat. Input oldalról tehát kiemelkedő fontossággal bír az, hogy a helyi kormányzati szintnek milyen bevételszerzési lehetőségei vannak. Bevétel alatt a szubnacionális kormányzatok esetében (a) adókat, illetve adó jellegű elvonásokat, (b) a központi költségvetésen keresztül kapott támogatásokat, valamint (c) a vagyonhasznosításból származó bevételeket értjük (1). Ezek alapján a helyi kormányzatok bevétel teremtési képessége egyrészről a nemzeti adó- és támogatáspolitikától, másrészről pedig a vagyonhasznosítás eredményességétől függ.

Az új önkormányzati törvény várható hatásai
Az új önkormányzati törvény a települési önkormányzatok gazdálkodási függetlensége szempontjából változást hoz, hiszen kimondja, hogy a kötelezően előállítandó kollektív javak körét az adott települési önkormányzat gazdasági-társadalmi adottságaihoz mérten kell megállapítani. Ez azt jelenti, hogy kisebb és ezáltal kevesebb forrással rendelkező önkormányzatoknak a továbbiakban nem kell olyan kollektív javakat előállítaniuk, amelyek nyújtására méretgazdaságossági okok folytán csak jelentős kapacitásfölösleggel vagy az elvártnál alacsonyabb színvonalon képesek (például az általános iskolai oktatás helyben történő biztosítása az 500 lakost meg nem haladó települések esetén – a KSH adatai alapján 2011-ben 1097 ilyen település volt). Így, bár elesnek bizonyos mértékű központi költségvetési támogatástól, cserébe viszont felszabadulnak olyan szabadon felhasználható források, amelyeket eddig a kötelezően nyújtandó kollektív javak előállítására áldoztak. A nagyobb méretű települési önkormányzatok helyzete éppen fordított. Ők a kollektív javak előállításának átvállalásával tehetnek szert pluszforrásra, ami egyrészről azt jelenti, hogy kevesebb szabad felhasználású forrást kell kötelező feladatra költeniük, másrészről pedig azt, hogy adott kollektív jószág előállítását (költség-) hatékonyabban lesznek képesek megoldani.

Az új rendszer a települési önkormányzatok gazdálkodási függetlensége szempontjából egyaránt hordoz magában lehetőséget és jelentős kockázatokat. Az, hogy a kollektív javak előállítása közelebb kerül a méretgazdaságosság diktálta méretekhez egyrészről jelent felszabaduló forrásokat, másrészről pedig gátat szab az erőn felüli (törvényben rögzített) teljesítési kényszernek, amely a kötelezően nyújtandó kollektív javakhoz kapcsolódott. Az így megmaradó források hozzájárulhatnak a fenntartható (részben az önkormányzati vagyon megfelelő hasznosításán alapuló) önkormányzati gazdálkodáshoz. Másrészről viszont, ha a központi kormányzati támogatások reálértéke tovább csökken (tekintettel az önkormányzati rendszerben a koncentráció lévén felszabaduló forrásokra/tartalékokra), akkor idővel a nagyobb méretű települési önkormányzatok gazdálkodási függetlensége is egyre inkább devalválódik és megnő a központi költségvetéstől függő települési önkormányzatok száma.”

Forrás:
Függetlenség és önkormányzat: az új törvény margójára, Béres Dániel, Pénzügyi Szemle online, 2012. február 2.