„A Hamisítás elleni Kereskedelmi Megállapodás (ACTA) élénk tűntetéseket váltott ki hazánkban és Európa szerte. Németország már visszalépett. Lehet-e múlt századi válaszokat adni a szerzői jog és a szellemi tulajdonvédelem mai problémáira? Rendőr lesz-e az internetszolgáltató? Mire megy a szoftverszerző 150 évnyi kéretlen jogvédelemmel? Lehet-e meccset nézni egy kocsmában jogsértés nélkül? Megfordítható-e a döntés, meglepetés, hatásvizsgálat sorrend? Mikor lesz az ACTA ad acta?
…
Talán nem véletlen, hogy az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) közleményben tiltakozik az ACTA elhamarkodott bevezetése ellen. Az IVSZ szerint az iparági innovációt is hátráltatja az ACTA ratifikálása. A fejlesztési tevékenységet végző „start up” vállalkozások szerzői jogilag sokszor tisztázatlan tevékenységet végeznek. Nehezményezi az IVSZ, hogy a közvetítő szolgáltatók számára szankciókat állapíthat meg az egyezmény, amennyiben egy szerzői jogsértéssel vádolt, ám jogerősen el nem ítélt felhasználója szolgáltatását nem függeszti fel.Bár a felügyelő hatóság, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) bizonyára mindent megtesz a korrekt szabályozás érdekében, és véleménye szerint nem szükséges a magyar szabályozás szigorítása, valamint nem cél a szerzői jog további kriminalizálása; kérdés, hogy akkor egyáltalán miért van szükség a gyors magyar ratifikációra. Mindenesetre az ACTA ellen civil összefogás bontakozott ki Európa szerte, és a tüntetések Magyarországot sem kerülték el. Magyarország korábban már csatlakozott egy olyan, 1998-ban kihirdetett egyezményhez, a „TRIPS Megállapodáshoz”, amely a szellemi tulajdonnal kapcsolatos kereskedelem összefüggő kérdéseit szabályozza és kriminalizálja az ezzel összefüggő bitorlásokat.
Mit is akar az ACTA? Célja egy olyan egyezmény létrehozása, amely sikeresen tud fellépni a termékhamisítás ellen, illetve eredményesen tud védelmet biztosítani a szerzői jog jogosultjai számára. Az egyezmény aláírásának első köre 2011. október 1-jén nyolc ország részvételével zajlott (USA, Ausztrália, Kanada, Japán, Dél-Korea, Marokkó, Új-Zéland, Szingapúr), melynek során az Európai Unió kivonta magát az aláírók köréből. Az EU részéről tanúsított magatartás valószínűleg az USA kényszerítő akaratának tudható be, hiszen nem volt titok, hogy célja egy a „Digital Millenium Copyright Act” világméretű változatának létrehozása lett volna. 2012. január 26-án Tokióban végül az Európai Unió beadva derekát aláírta az immáron végleges szöveget tagállamaival együtt (kivétel: Németország, Hollandia, Ciprus, Szlovákia, Észtország), melyeknek együttműködése azért volt nélkülözhetetlen, mert a megállapodás olyan területekre is kiterjed, mint a büntető politika (tekintettel a hamisításra és a kalózkodásra), amely nemzeti hatáskörbe tartozik. Az aláírás elleni német kifogás akkor még csak formai volt.
Németország immár teljesen kihátrált a ratifikálás alól, mint azt a német igazságügyi miniszter kijelentette: „A kormány elutasítja az internet-hozzáférések szerzői jogsértések miatti blokkolását. Személy szerint ellenzem a figyelmeztetési rendszer bevezetését is. Az internetszolgáltatók nem segédrendőrök.” Németországhoz már Lettország is csatlakozott.
…
Az ACTA fő problémája, hogy 20. századi választ ad 21. századi problémákra. Felnőtt egy olyan internetes társadalom, amely már komoly szavazóréteg, és nem tűri a hatóságok általi indokolatlan zaklatást. Ma már tudomásul kell venni, hogy a fájlcserélés megállíthatatlan; csatákat nyerhetnek a hatóságok, de a háborút biztos, hogy elvesztik. A szerzői jogok jogosultjainak és a hatóságoknak együtt kellene olyan megoldást találniuk, amelynél a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Ahogy a mozi nem szüntette meg a színházat, a DVD a mozit, a fájlcsere mellett is van élet. Például jelentősen megnöveli az ismertséget, így olyanokhoz is eljuthat egy-egy alkotás, akik biztos, hogy nem néznék meg a moziban.Az ACTA eltolja a hangsúlyt a szerzői jogvédelem irányába, holott más jogok is vannak, így a szólásszabadság, a vállalkozás szabadsága, az információ megismerésének és továbbadásának szabadsága, a kultúrához való hozzáférés joga, a személyes adatok védelméhez való jog (vö. internetszolgáltatók zaklatása ügyfeleik adatainak kiadása érdekében). Tény, hogy az ACTA nem ír elő mindent részletesen, és sok esetben csak keretet és lehetőséget ad a szigorúbb fellépésre (még feltehetőleg nincsenek ilyen magyar tervek), de nem tudhatjuk, hogy a jövőben épp melyik vezető tisztviselőnek lesz kedve élni e lehetőséggel.
A szerzői jog még egy önmagában nyilvános és szerzői jog alá nem tartozó sportközvetítésre is rányomja a bélyegét, amint arra a közelmúltban rámutatott az Európai Bíróság. Hiába közvetíthetne egy vendéglő egy futballmérkőzést a televízión, az ott látható grafikák, felvezető zenék, nyitó képsorok, összefoglalók már szerzői jog alá tartoznak, és ezeknek a nyilvánosság felé (azaz a vendéglő közönsége felé) való engedély nélküli közvetítése szerzői jogot sért.
…
Az EU szabadalom kapcsán láthatjuk, hogy a döntéshozók sokszor a hatások mérlegelése nélkül döntenek. Fokozottan igaz lehet ez az ACTA-ra. Az internetes társadalmat nem lehet laikus hőbörgőknek kikiáltani, és feláldozni mindent a szerzői jog haszonélvezőinek oltárán. Ugyanakkor a ló másik oldalára sem szabad átesni, az egyensúly megtartására e téren is szükség van. A döntéshozóknak célszerű lenne megfontolnia az IVSZ mértéktartó felhívását, és döntésük következményeit; és el kéne halasztani a ratifikálást, illetve az ebből fakadó további törvénymódosításokat. Ha a németek megtehetik, akkor mi is megtehetjük: legyen az ACTA „ad acta”.”
Forrás:
ACTA BANANA, Pintz György, Szerzői jog, szerzői jogvédelem, 2012. február
