„Dr. Pesti Imre kormánymegbízott, a Fővárosi Kormányhivatal vezetője válaszolt dr. Tóth Zoltán kérdéseire.
Az M1–M7 autópálya (budaörsi bevezető út) buszsávja meghosszabbításakor robbant ki egy vita „kié a főváros?”. 10 km hosszú sor állt az autópályán és mindenki emelt hangon érvelt, a politikusok a médiában ágáltak egymás ellen. A rendszerváltás óta tisztázatlannak tűnik ez a kérdés. Ki a tulajdonosa Budapestnek: az itt élő lakosság, a Kormány, a fővárosi önkormányzat, az ország minden polgára? Ki a felelős a fővárosért?
A kérdés izgalmas és három oldalról is megközelítem. Az Alaptörvényben rögzítették, hogy Magyarország fővárosa Budapest. A 10 millió állampolgáré a főváros. Másik megközelítés, hogy kik azok, akiknek ez az életterük. A budapesti lakosokon kívül nyilvánvalóan az agglomeráció rendkívül szervesen kapcsolódik a fővároshoz. Nem is lehet a fővárosnak úgy gondolkodnia, hogy az agglomeráció érdekeit ne vegyük figyelembe. Sőt, gazdasági értelemben a régióra, és ország egészére kiterjed a hatása.
Egészségügyi példát hozok: miközben a főváros kórházai ellátják Budapest lakosságát, ellátják az agglomerációt, ellátják a régió betegeit, de még régión kívülről is az országos 100 000 beteget évente. A magyar főváros példa, útmutató, jó vagy rossz példa, de mindenféleképpen egy magasra emelt vagy magasan lobogó fáklya ebben az országban. Budapest a légi forgalmat tekintve szinte Magyarország egyetlen kapuja a világra.
Harmadik megközelítés: kinek a feladata a főváros üzemeletetése? Ha 10 millió állampolgáré, akkor nyilvánvalóan vannak olyan feladatai a fővárosnak, amelyek messze túlmutatnak a főváros kerületein és ezeket a feladatokat célszerű ha a fővárosi önkormányzat vezeti, igazítja, tervezi. Vannak olyan feladatok, amelyek jócskán túlnyúlnak a fővárosnak a hatókörén, ilyen lehet a tömegközlekedés egy része is, ezért fontos, hogy az állam, a Kormány is szerepet vállaljon. Például, ilyen a tömegközlekedés. A MÁV bevételeinek közel 60%-a a régióból tevődik össze. Vannak kerületi feladatok, akár egy bölcsődének, akár egy óvodának a működtetése. Helyes, ha ezek kerületi szinten működnek.
A kormányhivatal a reform után ellátja az államigazgatási feladatok, valamint a közvetlen a kormányzathoz kötődő feladatok egy részét. Gondolok itt nagy hivatalokra, a nyugdíjbiztosítókra, népegészségügyi szolgálatra – ezek olyan feladatok, amelyek eddig széttöredezve voltak jelen a közigazgatásban. Ezeket érdemes összefogni, és egy központi helyről irányítani. Ma a kormányhivatal messze túlnyúl a főváros keretein, néhány területen, régiós szinten vezeti, irányítja a speciális feladatokat.
Ez egy olyan sokszereplős játszma, ami szinte átláthatatlan. Nagyon fontos volna, hogy a feladatok, hatáskörök pontosan meghatározottak és átláthatóak legyenek. Ma az a legnagyobb vita tárgya, hogy kinek milyen feladata és hatásköre lesz az előbb felsorolt szervezetekben! Vagy ez már letisztult?
’90-ben kialakult egy rendszer és azt követően mindig voltak apró lépések a közigazgatásban, de nagy lépést, azt most, a 2/3-ad birtokában tesszük meg. Minden nagy változtatás valakinek kedvez, valakinek nem, érdekeket sért. Tudjuk, hogy mit akarunk, messzire van kitűzve a zászló. De hogy melyik úton jussunk el oda, a legrövidebb utat akarjuk-e választani, vagy bizonyos kompromisszumokat kell kötni menet közben, bizonyos érdekek mentén, ez vita tárgya lehet. Valóban, a kormányhivatalok és minisztériumok, főváros és kerületek, kerületeknek egymás között, megyék és főváros között érdekellentétek feszülnek. Ebben az érdekellentét halmazban kell valamilyen kompromisszum mentén egyezséget kötni. Ma az egyezség kötés vége felé tartunk, de még nem vagyunk a végén.
Ebből a szempontból talán letisztultabb a megyéken belül a kormányhivatalok és a megyei önkormányzatok közötti feladatmegosztás. Az egészségügyi feladatok jelentős része és a közoktatás – az adósságokkal együtt – a kormányhivatalokhoz kerül. A fővárosban még nincs döntés?!
Egészen bizonyos, hogy a megyék és a kormányhivatalok között előrébb tart a megoldás – ennek technikai okai vannak – a miniszterelnök elsőként tudott megállapodni a megyei elnökökkel, ezért az átalakítás előrébb tart. A fővárosra nézve ez a megállapodás ismereteim szerint még nem köttetett meg. Ezért az átalakulás kicsit késésben van, de a fő irányvonalakban a kormányzat szándékai is tetten érhetőek. Igaz az, hogy picit késésben vagyunk a megyékhez képest.
A főváros Trianon óta mindig állam az államban. Az ország mindig is két részből állt, a fővárosból és a megyékből. Egyetértek az Ön megközelítésével, hogy Budapestnek országos, regionális, agglomerációs és települési szintű feladatai is vannak. Mégis a gyakorlatban egy határozott elkülönültségben élnek a budapestiek, ezen belül egyes kerületek. Magasabb szintűek a szolgáltatások, az állam többet ad az itt élőknek… Várható valamilyen változás?
A kérdés első mondata az volt, hogy „állam az államban”, és ebben sok igazság van. Annál is inkább, mert az ország gazdasági erejének több mint egyharmada itt koncentrálódik. Szerencsétlen dolog, hogy ha az államban egy ekkora gazdasági súlyú település, mint a főváros, a maga környezetével másfajta úton járna, vagy állam lenne valóban az államban.
Az átalakítás egyik legnagyobb eredményének azt gondolom, hogy világos irányok és világos utak lesznek. A kormányhivatalok képviselik a középszinten a kormányzatot, és ezen a szinten nem tud az államban állammá válni a főváros. Ez most a legnagyobb eredmény. Az tényleg megengedhetetlen, hogy a kormányzat és a főváros más utak mentén, és itt nyugodtan hozzuk be a politikát, más politikai érdekek mentén haladjanak. Ez bármelyik kormányzatra igaz. Budapest az elmúlt 20 évben szocialista irányítás alatt volt. A kormányzatban jobboldali vagy baloldali érdekek, elképzelések és ideák jelentek meg. Ezért mindig konfliktus volt a főváros és az aktuális nagypolitika között. Ez a konfliktus most feloldható, csökkenthető, és egy olyan irányvonal indul meg, hogy nem csak a fővárosban, mert itt volt a legnagyobb ellentét, hanem a megyékben is, középszinten egy világos irányvonal lesz. Az új működési mód az ország működőképességét, hatékonyságát javítani fogja.
Másik kérdés, hogy az agglomeráció, a főváros és a kerületek viszonya. Régen volt olyan együttműködés a kerületek között mint most. Budapest 23 kerületéből 19-ben Fideszes polgármester van. A maradék négyből háromban Fideszes többség működik, tehát politikai ellenérdekeltség nem hozható össze vagy nem jöhet létre. A legjobb bizonyíték, hogy megalakult a Budapesti Önkormányzatok Szövetsége. Ez egy olyan önkormányzati szövetség, amely nem a főváros ellen, hanem az együttműködésért jött létre. Előtte volt a Budapesti Kerületek Szövetsége, amelyet pontosan Demszky Gábor ellen, a korábbi fővárosi vezetéssel szemben hoztak létre jobb- és baloldali politikusok – döntően baloldali politikusok – mert érezték, hogy az ő érdekeiket a szabad demokrata vezetés kevésbé vette figyelembe. A Budapesti Önkormányzatok Szövetségébe úgy lehetett belépni, hogy ki kellett lépni a korábbi szövetségből. A 23 kerület 23 polgármestere egyöntetűen, pártállásra való tekintet nélkül aláírta a belépést, és részt vesz ebben az együttműködésben. Azt gondolom, hogy a kerületek között még ha vannak is érdekellentétek, a korábbiakhoz képest, nagyságrendekkel kisebbek. A fővárosi vezetésnek nem többfajta kerületi érdekkel kell megegyeznie, hanem egyfajta világos összefoglalt érdekkel. Úgy látom, hogy mindkét fél nyitott ebben és a megoldás irányába haladnak. A BÖSZ létrejöttében a Kormányhivatal bábáskodott, hidat vert a főváros és a kerületek közé. A kormányhivatal vagy akár személyesen az én működésemnek az egyik legnagyobb eredménye, hogy sikerült békét teremteni a kerületek között, sikerült egyfajta jóindulatú, pozitív, előremutató hozzáállást generálni a kerületi polgármesterekben. Közel vagyunk a megoldásokhoz.
Egy „mamut” méretű hivatalt – hiszen a Fővárosi Kormányhivatal nagyobb létszámú lesz, mint bármelyik minisztérium – milyen módszerrel lehet irányítani?
Ez a legizgalmasabb kérdés és örülök is, hogy feltette. Kezdjük a mérettel, valóban körülbelül háromszor akkorák vagyunk, mint a legnagyobb minisztérium, és kétszer nagyobbak, mint a fővárosi önkormányzat. Ha majd idekerülnek bizonyos intézmények, akkor a Csepel művekével azonos méretűek leszünk. Nem is közigazgatásban jártas szakember kell ide, hanem egyfajta menedzser szemlélet szükséges, és ezt hála Istennek, megismerhettem már korábban. Az édesapám még a ,90 előtti időszakban egy jelentős állami iparvállalatot vezetett, ilyen tekintetben családból hoztam, hogy milyen problémákkal jár egy cég vezetése. Másrészt magam is vezettem egy kisebb céget közel két évig, harmadrészt pedig jó munkatársakat kell választani, akik segítenek. Számomra ez egy nemes feladat, szerencsére olyan munkatársakat választottam, akikre bátran támaszkodhatom és a saját szakterületeiken a legjobbak közé tartoznak az országban. Nyugodtan merem mondani, hogy szellemi potenciálban Budapest Főváros Kormányhivatala igen jó helyen áll.
Jelenleg a 3500 fős hivatal egy kabineten és egy főigazgatói kabineten keresztül irányítódik. A legfontosabb feladat, hogy a közigazgatásnak a racionalizálása nem csak a mi szintünkön, hanem szakigazgatási szinten is elinduljon, és ebben úgy látom sikerült rávenni a főosztályvezetőket, szakigazgatási szerv vezetőket, hogy partnerek legyenek. Tervezzük, hogy egy referatúrát hozzunk létre az én kabinetem mellett. Így minden szakterületnek lesznek szakértői, így a hozzám érkező információk két oldalról, két megközelítésből táplálkoznak, segítve a stratégiai döntéseket, amelyek elengedhetetlenek, hogy látványosan javuljon a közigazgatásnak a hatékonysága. Ez egy óriási kihívás. Bevallom őszintén, hogy … meglátni és megszeretni, …. én szerelmes lettem ebbe a feladatba.
A kerületi jegyzők miben reménykedhetnek? A hagyományos jegyzői szerepkörből teljesen elszívja előlük az életteret a Fővárosi Kormányhivatal?
Lehet, hogy egy kicsit erőltetett ez a kérdés? Elszívjuk előlük az életteret? Nem. A kormányhivatal és a kerületek között létre fog jönni egy úgynevezett járási/körzeti kormányhivatal, ennek megfelelően Budapesten lesz egy körzeti kormányhivatal, amelyhez néhány kerület kapcsolódni fog. Nagyon erősen jelen lesz az állam ezen a területen. Én azt gondolom, hogy megmarad egy olyan szegmens a jegyzőknek, amelyben teljesen szabadon mozoghatnak, de nagyon jelentős támaszuk lesz, vagy támaszt kapnak majd a körzeti vagy járási kormányhivataloktól, illetve a főváros kormányhivatalától. Az természetes, hogy nem szívjuk el az életteret, mert ha elszívnánk és nem lesz életterük, akkor rájuk sem lenne szükség. Lesznek kerületek és lesznek kerületi önkormányzatok, és lesznek hozzá feladataik, de kevesebb, mint korábban.
A humánerőforrás politikában milyen elveket vall?
Orvos vagyok, és talán amiben szakmámnál fogva tapasztalatot gyűjtöttem, az az, hogy hogyan kell bánni az emberekkel és hogyan kell bánni egy közösséggel, legyen az egy kórházi közösség, legyen az egy falu közössége. Egyébként már orvosként sok-sok embert irányítottam, vezettem, gyógykezeltem, az egészségéért feleltem: az életnek egy fontos részéért. Édesapám nagy gondot fordított arra, hogy vezetőként, igazi emberi kapcsolatot tudjon kiépíteni a munkatársakkal.
A humánerőforrás politikában több fontos elv szükséges – egyidejűleg. Az egyik az, hogy aki itt dolgozik, az szeressen itt dolgozni, érezze otthonának ezt a közösséget, hogy ragaszkodjon hozzá. Ilyen vezetői hangot szeretnénk kialakítani. Azt gondolom, hogy nekünk az a feladatunk, hogy a munkatársak érezzék azt, hogy ők fontosak a számunkra. Másrészt, – ez talán pártpolitika is lehetne, – hogy rendkívül magas szakmai színvonalat szeretnénk a munkatársak elé követelménynek állítani. Türelmesek vagyunk, de nagyon igényesek. A hivatalon belül most indítottunk egy belső levelezőrendszert, belső fórumot, amelyen keresztül munkatársak mindenfajta gondot, problémát megoszthatnak a vezetőikkel, javaslatot, tanácsot kérhetnek.
El sem akarom hinni: Ön elolvassa ezeket a leveleket?
Az összes levelet nincs időm elolvasni, de egy munkatársamnak ez a feladata, és referál azokról az ügyekről, amelyekben nekem kell lépnem. Ilyen megoldást tervezek az ügyfelek számára is. Valószínű, hogy december 1-jétől erre is egy külön kis apparátus áll rendelkezésre. Azok a polgárok, akiket mi kiszolgálunk, érezzék, hogy mi értük vagyunk, hozzájuk is átsugározzon valami abból a hangulatból, ami a hivatalban jelen van. Már nagyon sok levél érkezett hozzám, amelyek igazolják ezt.”
Forrás:
Kié a főváros?, Jegyzo.hu, 2012. február 10.
