„Az angol terminológiában federated cloud (vagy cloud federation) alatt voltaképp azt a folyamatot érjük, melynek során a külső és belső számítási felhő szolgáltatások telepítésre kerülnek illetve felügyeletük zajlik. Az „összevont felhő” fogalma azonban némiképp ironikus, tekintve, hogy maga a cloud computing azért vált gyorsan népszerűvé a vállalatok körében, mert általa könnyen ellenőrizhetők az összetett, heterogén környezetek úgy, hogy közben az infrastruktúra konszolidációja is lezajlik. Ahogy azonban a szervezetek mind több és több felhő kezdeményezéssel találják szembe magukat, azzal is szembesülnek, hogy a korábban egyszerűnek hitt megoldás egyre bonyolultabb lesz.
Iparági szakértők szerint egyáltalán nem ritka, hogy a CEO-k úgy döntöttek felhőbevezetésről, hogy arról nem egyeztettek a CIO-val, vagyis nem születhetett közös terv arra vonatkozóan, hogyan is lehetne az adott vállalatnál a cloud által kínált lehetőségeket legjobban kiaknázni. Peter High, az amerikai Metis Strategy elnöke szerint valahol érthetők az ilyen anomáliák, hiszen a különböző üzletágak az ilyen típusú döntések jelentős részét egymástól függetlenül hozzák meg; ám, ha egységes döntésre kényszerülnének, akkor a végeredmény igen eltérő eredményt hozhat ki részlegenként. Ennek tükrében már nem meglepő, hogy az informatikai vezetők körében egyre gyakrabban merül fel a federated cloud lehetősége. Amivel ha megszüntetni nem is, de legalább kezelni tudják a felhő téren eluralkodó káoszt.
Az egyes részlegek vezetői, felgyorsítandó az átállást, a nyilvános felhő szolgáltatásokat gyakran saját szeszélyeiknek megfelelően választják ki. Gyakorlatilag azonnal hozzáférést kapnak olyan lehetőségekhez, mint szofisztikált ügyfélkezelés-menedzsment vagy emberi erőforrás kezelés, és ehhez nem kell mást tenniük, mint pár kattintással kitölteni néhány online űrlapot és teret engedni a büdzsében a szolgáltatás finanszírozására. Jól mutatja a jelenség terjedését, hogy a Gartner piackutatása szerint a világban tavaly a szolgáltatásként kínált szoftver (Software-as-a-Service, SaaS) piaca 21 százalékkal bővült.
De mi ennek az oka? Nos, röviden összefoglalva: a felgyorsult világ. A számítási felhővel ideális esetben valóban gyorsabban és költséghatékonyabban vihetők végbe különböző informatikai projektek. Az egyre szorosabb határidővel szembesülő fejlesztők szinte utolsó mentsvárként fordulnak a cloud computinghoz, mintegy külső erőforrásként támaszkodva rá. Ezáltal nem csak nagyobb feldolgozási teljesítménnyel és tárterülettel növelhetik hatékonyságukat, hanem úgy tesztelhetik új ötleteiket, szolgáltatásaikat, ahogy arra a hagyományos infrastrukturális keretek között sem anyagi, sem időbeli szempontok miatt nem tehetnék meg. A fejlődéssel és a felgyorsult igényekkel ugyanis az informatikai részlegek egyszerűen nem tudnak lépést tartani: ha megvárnák/kifizetnék a pillanatnyi igénybővülést (szerverek telepítése/bekonfigurálása, hálózati bővítés stb.), azzal egyszerűen nem lennének versenyképesek.
Ráadásul az alkalmazásfejlesztés csak egyetlen, felhőelfogadási trendet hajtó tényező, az USA-beli Technavio jóslata szerint 2011 vége és 2014 vége között a szolgáltatásként kínált infrastruktúra (Infrastructure-as-a-Service, IaaS) piaca 48 százalékos növekedést fog felmutatni. Mindeközben az informatikai szervezetek a szinte semmiből előbukkanó nyilvános felhőszolgáltatók által generált versenyhelyzetre reagálva saját belső infrastruktúrájukat „webképessé” teszik. A Technavio tavaly év végi becslése szerint éves szinten a magánfelhő szerverpiaca éves szinten 12,7 százalékkal bővül.
A fentiekből adódóan a CIO-nak rövidtávon mindenképpen fel kell készülniük a kevert felhőkörnyezetre, vagyis arra, hogy ezeket az egymás mellett létező megoldásokat integrálják és megfelelően kezelni tudják – már csak a működési hatékonyság, az erős biztonság és a megfelelő irányítás végett is. És itt lép be a képbe a federated cloud, mely olyan keretet biztosít, amivel a különböző külső és belső számítási felhő szolgáltatások üzembe helyezése és integrált kezelése elérhetővé válik. Három alapvető kapcsolattípust kell ehhez létrehozni: a nyilvános felhő és magánfelhő, a magánfelhő és magánfelhő illetve a nyilvános felhő és nyilvános felhő közötti átjárhatóságot kell kialakítani.
Nyilvános felhő-magánfelhő integráció
Az első nagy kihívás a CIO-k számára az, hogy felmérjék pontosan, mennyi nyilvános felhő aktivitás is történik. Számos esetben az első alkalom, amikor az informatikai részleg rájön a public cloud használatára, az a pillanat, amikor az első, a felhőszolgáltatást nyújtó céggel kapcsolatos problémával kapcsolatos hívás/e-mail befut. Ilyenkor az informatikai vezetők meg kell határozzák, miért is fordult az adott üzleti részleg külső forrásokhoz, a belső lehetőségek helyett, majd kezelniük kell a helyzetet. Két út kínálkozik: vagy ellenállnak a végfelhasználói igényeknek, és megpróbálják szervezeten belül megoldani a helyzetet, vagy kidolgozzák annak módszerét, miként lehet ezeket a külső szolgáltatásokat biztonságosabban és problémamentesebben elérni.Utóbbi esetben az IT-nek nyilvántartó központként (is) kell funkcionálnia, az ő felelőssége lesz, hogy olyan eljárásokat és mechanizmusokat hozzon létre, amivel a végfelhasználók megfelelően felügyelt módon külső szolgáltatásokat vehetnek igénybe, a kockázatok figyelembevétele mellett. Az informatikai részleg legnagyobb felelőssége a megfelelő adatkezelés lesz; emellett fontos feladatává válik, hogy igény esetén a nyilvános felhőben tárolt adatokat gyorsan és biztonságosan vissza lehessen hozni a vállalati környezetbe.
A nyilvános felhő alkalmazások és belső eszközök közötti integrációs pontokat különböző alkalmazásfejlesztői interfészek révén fedezhetik fel.
Magánfelhő-magánfelhő integráció
A magánfelhő mellett szavazó szervezetek többsége részlegszinten vezeti be ezeket a megoldásokat. Számos esetben a felhőfejlesztési erőfeszítések alapját azon virtualizációs szándék motiválja, hogy konszolidálni lehessen az adatközponti befektetéseket és optimalizálni a rendelkezésre álló erőforrások kihasználtságát. Ennek eredményeként a Fortune 1000-es listán szereplő vállalatok java többszörös magánfelhő környezettel bír, melyek az érettség különböző fokán állnak.Szakértők mára szinte egybehangzó véleménye szerint a belső magánfelhő-trend kezelésének kulcsa az informatikai szolgáltatásmenedzsment szabályok adoptálásában és fegyelmezett betartásában rejlik. Ezáltal lehetővé válik, hogy a vállalatszerte használt webalapú cloud szolgáltatások közös megközelítésre alapulva jöjjenek létre, illetve jelentősen könnyebbé válik a belső felhők közötti integráció.
Nyilvános felhő – nyilvános felhő integráció
Miközben az informatikai vezetők összevont-felhő stratégiájukon dolgoznak, egy dolgot biztosan el akarnak kerülni. Nevezetesen azt, hogy olyan szituációba keveredjenek, ahol egy meghatározott gyártóhoz vagy szolgáltatóhoz láncolva biztosíthatják csak a működést. Ennek jegyében számos informatikai szervezet törekszik az adatok hordozhatóságának kialakítására, fenntartására. Ha nincsenek megelégedve a kapott szolgáltatással, akkor a CIO-k különösebb megrázkódtatás nélkül akarnak váltani, cégük adatait átvinni.A CIO.com tavaly novemberi cikke szerint a cloud történelme még annyira fiatal, hogy nincsen széles körben elfogadott nyilvános felhő standard (ugyanakkor megjegyzi, hogy a legtöbb felhőarchitektúra webközpontúsága miatt relatíve egyszerű olyan API-kat fejleszteni, melyek biztosítják a portabilitást). Nos, az azóta eltelt fél évben sem történt radikális áttörés; amint arra egy, a Cloudtweaks-en egy hónapja megjelent cikk rávilágított: bízni a felhőszabványok közeljövőbeli bevezetésére olyan, mint „Godot-ra várni”.
Mit mutat a gyakorlat?
A federated cloud koncepciója még mindig újnak számít. Mindazonáltal a vállalati cloud computing minden kategóriájának kétszámjegyű növekedését látva az informatikai vezetők számára kritikus fontossággal bír egy, ezen környezetek kezelését biztosító egységes keret létrehozása és alkalmazása. Az erre való törekvés első példái már meg is jelentek, jellemzően az amerikai piacon.
…
Ez a közös keret szabályozásra vonatkozó elveket kell, hogy tartalmazzon, például olyanokat, hogy milyen típusú alkalmazások és adatok mehetnek nyilvános felhő környezetbe, és melyeknek kötelező a vállalat tűzfalon belül, magánfelhőben maradniuk, kielégítve ezzel a vállalati és egyéb szabályzási feltételeket (compliance). A keretnek emellett betekintést kell(ene) nyújtania abba, hogyan lehet az erőforrások megfigyelését és kezelését megosztani és optimalizálni annak érdekében, hogy mindez átláthatóan és a teljes felhő környezetre kiterjedően könnyen integrálható legyen…”
Forrás:
Egymással rivalizáló felhőszolgáltatások, Computerworld, 2012. június 1.
