„…– Fél év múlva átrendeződik az önkormányzati rendszer, és felállnak a járások. Érdemes lesz még bárhol az országban polgármesternek lenni?
– Feltétlenül. Nagyon jó rendezőelvnek tartom, hogy amit mindenütt egységes szabályok szerint kell működtetni, az állami feladat, ám amit egy keretszabályozáson belül a helyi specialitásoknak megfelelően kell ellátni, az az önkormányzatok hatáskörébe tartozzon. Ez alól az anyakönyvezéssel és ily módon az identitással összefüggő feladatok jelentenek kivételt. A járási rendszer bevezetése tehát jó irány.Ami Magyarországon az életet nagyon nehézzé teszi, az sokkal inkább az, hogy egy szabályzásillúzió nevű betegségben szenvedünk. Van egy problémánk, amit mindenki érzékel. Valós baj, jó lenne, ha megoldanánk, azonban nincs hozzá pénzünk, kapacitásunk, erőnk, hogy megoldjuk, ehelyett hozunk rá egy szabályt, és azzal elintézettnek tekintjük a dolgot. Ettől sajnos mi sem vagyunk mentesek, de hogyan is lehetne két év alatt évszázados beidegződéseket megszüntetni!?…”
Forrás:
Kósa: Jöttek telefonok!; Haiman Éva, Újvári Miklós; Világgazdaság; 2012. augusztus 8.
