gazdaság

A távmunka közelről

Szerző: 2012. augusztus 20.No Comments

„…Ha a mobilitás és a felhőszolgáltatások térhódításával az alkalmazottak az íróasztaltól távol is dolgozhatnak, akkor a cég miért tartsa fenn a drága irodát? A vállalatvezetők nem a végletekben fogják megtalálni a választ. A rugalmas foglalkoztatási modell számos előnyt kínál munkáltatónak és alkalmazottnak egyaránt, de a technológián túl az emberi tényezőt is figyelembe kell venni ahhoz, hogy a távmunka valóban gyümölcsöző legyen.

A nemzetközi átlaghoz képest Magyarországon a távmunka ma még kevésbé elterjedt, mindössze a foglalkoztatottak 3 százalékát érinti – derült ki abból a felmérésből, amelyet az Ipsos a múlt év végén készített a Reuters News számára 24 ország több mint 11 ezer munkavállalójának megkérdezésével.

A válaszok alapján minden ötödik alkalmazott (17 százalék) távmunkában tevékenykedik: 7 százalékuk rendszeresen, naponta jelentkezik be otthonából, míg további 10 százalékuk ennél ritkábban, esténként vagy hétvégenként dolgozik online módon. Míg a távmunka a feltörekvő, ázsiai és dél-amerikai piacokon elterjedtebb, 24–27 százalék között mozog, a magyar 3 százalék az észak-amerikai és az európai 9 százalékos átlagtól is messze elmarad, és éles kontrasztban áll az írországi 48 százalékkal.

Elgondolkodtató, hogy nálunk miért ilyen alacsony a távmunkások aránya, amikor számos érv szólna a foglalkoztatási modell szélesebb körű alkalmazása mellett. Az infrastruktúra, a szélessávú internetelérés az ország legtöbb pontján adott. Ismeretes továbbá, hogy a magyar munkaerőre kevésbé jellemző a fizikai mobilitás: a gazdaságilag elmaradott térségekből sem költözik szívesen oda, ahol nagyobb eséllyel találna munkát.

Az Ipsos felmérésében egyébként a magyar munkavállalók a nemzetközi átlaghoz hasonló (37 százalékos) arányban mondták azt, hogy szívesen dolgoznának teljes munkaidőben távmunkásként, és 74 százalékuk véli úgy, hogy a távmunkában foglalkoztatottak felettesi ellenőrzés nélkül is hatékonyabban végzik munkájukat. A 3 százalék így valószínűleg nem technológiai vagy gazdasági, hanem emberi okokra, a munkáltatók körében uralkodó konzervatív szemléletre és a munkavállalók iránti bizalom hiányára vezethető vissza.

Rugalmas munkavégzés
Technológia szempontjából a távmunka és a mobilitás vállalati támogatása között lényegében nincs különbség, a foglalkoztatási forma nem az IT, hanem a HR, a munkaszervezés területén ad speciális feladatokat. A definíció, amelyet az Ipsos tanulmányában megfogalmazott, szintén erre utal: a távmunkás rendszeresen vagy időnként a vállalati irodától távol dolgozik asztali vagy hordozható számítógépen, és kommunikációs eszközök, szolgáltatások – telefon, e-mail, chat, közösségi háló – segítésével tartja a kapcsolatot kollégáival.

Ma már kevés munkáltató vitatja, hogy a mobilitást támogatnia kell, ezért a távmunka engedélyezését is érdemes ebben az összefüggésben mérlegelni. Ezzel a foglalkoztatási formával a vállalat, a mobilitás támogatásához hasonlóan, a rugalmas munkavégzés lehetőségét teremti meg.

A rugalmas munkavégzés napjaink valósága – derült ki abból a felmérésből, amelyet az IBM 675 IT-vezető megkérdezésével készített (Achieving Success with a Flexible Workplace, 2012. május). Az ausztráliai, egyesült államokbeli, egyesült királyságbeli, indiai és japán nagyvállalatokat felölelő kutatás arra kereste a választ, hogy a munkáltatók miként tekintenek a rugalmas munkavégzésre, és mi különbözteti meg a koncepció legsikeresebb alkalmazóit a többi szervezettől.

Az IT-vezetők 74 százaléka mondta azt, hogy a következő 12 hónapban a rugalmas munkavégzés feltételeinek megteremtéséhez szükséges fejlesztéseknek fog nagyobb prioritást adni minden más beruházással szemben. A rugalmas munkavégzés bevezetésétől a válaszadók 58 százaléka a munkavállalói hatékonyság, 52 százaléka a munkavállalói elégedettség növekedését várja, 55 százalékuk szerint az IT-biztonság is nőni fog a vállalatnál. A megkérdezettek közel fele (49 százalék) a költségek csökkenését, 41 százalékuk a bevételek potenciális növekedését is a várható előnyök között említette.

Az IT-vezetők ugyanakkor arra is rámutattak, hogy a rugalmas munkavégzés támogatása bizonyos kihívásokat is tartogat, mindenekelőtt a biztonság terén, mind a mobilitás (71 százalék), mind az együttműködés és a végfelhasználóknak adott támogatás vonatkozásában (egyaránt 68 százalék). A biztonság tehát előnyként és kockázati tényezőként is szerepelt a válaszokban, de ez csak első pillantásra tűnik ellentmondásnak. A kettősség valójában a rugalmas munkavégzés természetéből fakad: a szélesebb körű hozzáférés biztosításával a vállalat változatos helyszínekre és eszközökre terjeszti ki hálózatát, ami kihívást jelent az IT-biztonság szempontjából. Az érintett technológiák – például a felhőszolgáltatások, a desktop virtualizáció – segítségével ugyanakkor a munkahely minden korábbinál biztonságosabbá is tehető.

A kapott válaszok elemzésén keresztül az IBM kutatói a rugalmas munkahely megteremtésének gyakorlatáról is képet alkottak, és ennek alapján négy csoportba sorolták a vállalatokat. A koncepció legsikeresebb alkalmazói, az élenjárók (a válaszadók 9 százaléka) jellemzően vállalati szintű stratégiát dolgoztak ki a munkavégzés feltételeinek javítására, a mobilitás támogatására – a legtöbb távmunkást foglalkoztatják, alkalmazottjaik a legváltozatosabb eszközöket használják, és ők veszik igénybe a legtöbb outsourcing szolgáltatást is.

A szoros követők (19 százalék) csoportjába tartozó vállalatok 10 százalékos javulást regisztráltak mind a hatékonyságnövekedés, mind a költségcsökkentés terén. Jellemző rájuk, hogy desktop környezetüket virtualizálják, service deskjük pedig SaaS (szoftver mint szolgáltatás) modellben működik. A rugalmas munkahely megteremtésének irányába lépő többség (63 százalék) az említett két területen átlagosan 6 százalékos javulásról számolt be. Az ide sorolható vállalatok megközelítése behatároltabb, mint az előző két csoporté, azt sokkal inkább a kockázatok csökkentése, illetve elkerülése határozza meg. Végül a késői követők (6 százalék) eddig csupán kisebb, taktikai fejlesztéseket végeztek, így számottevő hatékonyságnövekedést, költségcsökkenést sem tudtak kimutatni…”

Forrás:
A távmunka közelről; Kis Endre; Computerworld; 2012. augusztus 13.