„A közigazgatás átalakításának egyik igen fontos eleme az államigazgatás térbeli szerkezetének megváltoztatása. Ez a tény alapvetően arra vezethető vissza, hogy több országban (és ez igaz Magyarországra is) ez az a terület, ahol a központi kormányzat alacsonyabb rangú jogszabályok (pl. kormányrendelet, egyszerű többséget igénylő törvények) segítségével is eredményt tud elérni, és nem szorul az átalakítást a legtöbb esetben ellenző ellenzék segítségére. A kormányzat által megtett lépések ugyanakkor jelzésértékűek, és jól tükrözik a közigazgatás teljes szférájára (vagyis az államigazgatás mellett az önkormányzati szférára) is kiterjedő elképzeléseket.
A fentiek szellemében a tanulmány célja a területi (dekoncentrált) államigazgatás szervék térstruktúrája változásának bemutatása a rendszerváltás és 2012 között. A témakör fontosságát az is alátámasztja, hogy – mind a cikkből kiderül – az 1990-es évek végétől több alkalommal is felmerült az önkormányzati, azaz választott testületekkel rendelkező régiók kialakítása, a kétharmados törvények közé sorolt helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (és az ellenzék eltérő álláspontja) miatt ugyanakkor erre nem volt lehetőség. Ennek következtében a kormányok elsősorban arra törekedtek, hogy a területi (dekoncentrált) államigazgatási szervek területén valósítsák meg a regionalizációt.
A tanulmány három kérdésre keres választ:
– hogyan változott a területi államigazgatási szervekkel kapcsolatos kormányzati vélemény a rendszerváltás után,
– hogyan befolyásolta a területi államigazgatási szervekkel kapcsolatos kormányzati vélemény változása a területi államigazgatási szervek térstruktúráját;
– mely magyarországi városok tekinthetők a fentebbi folyamatok nyerteseinek…”
Forrás:
A dekoncentrált államigazgatási szervek térstruktúrájának változása 1990 után; Kozma Gábor, Barta Attila; A VI. Magyar Földrajzi Konferencia, a MERIEXWA nyitókonferencia és a Geográfus Doktoranduszok Országos Konferenciájának Tanulmánykötete; 476-482. oldalak 2012 (pdf)
