Türelmi idő

„Az önkormányzati adósságok átvételét a közigazgatás reformjának részeként értékeljük – közölte kínos óvatossággal a HVG által megkérdezett fél tucat, önkormányzati kitettségű bank közül egyedüliként válaszoló, de még e mondathoz is névtelenséget kérő pénzintézet. Állítása szerint a helyhatóságok eddigi feladataikhoz, jelenlegi költségvetési bevételeikhez mérten vettek fel hiteleket, illetve bocsátottak ki kötvényeket, így a feladatok átcsoportosításával és a költségvetési támogatások csökkentésével párhuzamosan lebonyolított konszolidáció célszerű lépésnek tekinthető.

A helyi önkormányzatok több mint 1300 milliárd forintos június végi adósságából csaknem 620 milliárd volt bankhitel, a többi jobbára kötvénytartozás. Annak idején minden egyes ügylet versenyeztetés, közbeszerzési pályázat, ha úgy tetszik, egyedi alku eredményeként jött létre. E hosszú lejáratú ügyletek kamata a bankok közötti ügyfélszerző versenynek köszönhetően a piacinál jóval alacsonyabb, aminek kialkudásához az önkormányzatok annak idején nem kényszerültek az állam segítségére.

Az önkormányzatok 2006-2008 között tömegével bocsátottak ki kötvényeket, jellemzően devizában és 15–20 éves lejáratra. Ezek törlesztését néhány éves türelmi idő után mostanában kellett, illetve kell megkezdeniük. A kötvények mind zártkörűek voltak, azokat kivétel nélkül a kibocsátást szervező bankok jegyezték le, és – eltérően például egy vállalati kötvény- vagy részvénykibocsátástól – nem is értékesítették tovább. A kötvények kibocsátását sokszor maguk a pénzintézetek javasolták a helyhatóságoknak, ha az utóbbiak által igényelt forrás – mérete vagy futamideje miatt – hitelként túl kockázatos lett volna a banknak, ráadásul azt az esetek többségében a hitelintézeti törvény alapján nem is nyújthatta volna.

A jogszabályok mindkét felet, a kibocsátó önkormányzatot és a lejegyző pénzintézetet is szakmai befektetőnek minősítik, a két fél közötti újratárgyalás feltételeit jogszabályok és a kötvényokirat rögzítik. Az esetek többségében mindkét félnek megvan a lehetősége arra, hogy egyrészt kezdeményezze a kondíciók újratárgyalását, másrészt hogy – egyezség hiányában – a kötelezettségéből kilépjen.

A kötvények mögött a kötvényokiratban rögzített biztosítékok állnak, egy részük után a közvetett állami tulajdonban lévő Garantiqa Hitelgarancia Zrt. vállalt készfizető kezességet. Ám a garantált összeg évi 1-1,5 százalékát kitevő díj miatt kevesen biztosíttatták kötvényeiket, illetve hiteleiket. Mások, köztük megyei önkormányzati vezetők – mint név nélkül elmondták – nem is tudtak e lehetőségről, amelyet a Garantiqa 2011 júniusától „ideiglenesen” felfüggesztett.

Az átvállalás kapcsán az állam adósságterhei kisebbek lehetnek, mintha garantőrként helyt kellene állnia a fizetésképtelen települések helyett. Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke ugyanis egyértelművé tette, az állam kedvezőbb törlesztési feltételeket vár el a bankoktól cserébe azért, hogy részben vagy teljes egészében átvállalja a települések adósságait, melyek jelentős részének visszafizetési esélye Giró-Szász András kormányszóvivő szerint amúgy is alacsony. Ez az okfejtés kísértetiesen hasonlít a lakossági devizaadós-mentésre, amely a bankokat a végtörlesztés és az árfolyamgát miatti adósságleírásokon keresztül több száz milliárd forintos veszteségbe verte.

Giró-Szász úgy véli, az Orbán-kabinet jobb alkupozícióba kerül a bankokkal szemben azáltal, hogy nagy tömegű adósság van a kezében. Már ha a kormány nem arra játszik – amitől a bankok tartanak –, hogy hatalmával visszaélve megtagadja az átvett önkormányzati adósságok visszafizetését. A Magyar Bankszövetség nem tartja jónak az adósságok csoportos kezelését, ezáltal ugyanis – fogalmaznak közleményükben – éppen az az előny veszhet el, hogy a bank a neki tartozó önkormányzatoknak testre szabott megoldásokat kínál adósságaik rendezéséhez.”

Forrás:
Türelmi idő; Csabay Károly; HVG.hu; 2012. november 7.

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, közigazgatás:magyar
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.