gazdaságinformatikaközigazgatási informatikatávközlés

Infotér 2012: mérlegen az informatikai stratégia – 1. rész

Szerző: 2012. november 23.No Comments

„November 7-9-én ismét Balatonfüreden, az Anna Grand Hotelben gyűltek össze a szakma és a kormányzat képviselői, hogy megvitassák, meddig jutott a kormányzat a modern, informatikával támogatott, szolgáltató állam építésében. A konferenciáról közigazgatási informatikai szakértőnk, Bojta János készített összefoglalót.

A korábbi módszertani alapelvet betartva ismét egy hetes „gondolat-érlelés” után próbálom meg leszűrni a lényeget az INFOTÉR 2012 eseményeiből. Míg az előző évben a konferencia hangulatát a „bőség zavara” kifejezéssel illettem, most az „ideális tömeg” érzésem volt a mindhárom nap folyamán. Úgy éreztem kevesebben vagyunk, de utólag megtudtam, hogy ugyanolyan sokan voltunk, csak a rendezőknek köszönhetően a konferencia megtalálta az ideális tartalomelosztást, nem mellesleg megtartva az előző években is biztosított előadás-tartalom színvonalát.

Itt volt most is mindenki a kormányzat részéről, aki közvetlenül kapcsolódik a IKT-ipar tevékenységéhez, beleértve az illetékes minisztert is Dr. Navracsics Tibor személyében. Külön köszönet illeti a szervezetőket, hogy a magyar informatika exportpiaci szerepét erősítő kormányzati szándékot hangsúlyozandó megjelent Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár is, aki – a konferencián megszokott előadásoktól szokatlan módon – erős mondásokkal, és konkrétumokkal érkezett. Stratégiai együttműködési ajánlatot tett az IVSZ és az Infotér Egyesület koordinációjában a magyar infokommunikációs cégek számára.

A főelőadásokon és a szekciókon elhangzott előadásokat összefoglalni most nincs szándékomban, inkább csak kiemelném azokat a gondolatokat, melyek engem megragadtak.

Új gondolatok és irányok
Számomra fontos esemény volt, hogy a Navracsics Tibor mondta ki a két lényeges állítást a közigazgatás átalakításával kapcsolatban. Az első, hogy megváltoztatjuk az állam és az állampolgár viszonyrendszerét, aminek a lényege, hogy nagy empátiával rendelkező és felkészült ügyintéző oldott hangulatban intézi a hozzáforduló polgár ügyeit. Ehhez a gondolathoz tartozik még, hogy az államnak civilizációs küldetése van: a kormányablakok rendezett környezete és magas színvonala mintát ad a vele kapcsolatba kerülő embereknek, vállalkozásoknak. A másik gondolat, amit ritkán hallunk, hogy a „jó”, megbízható állam gazdasági hasznot jelent a vállalkozásoknak, mert az adóforintokért az állam maga biztosítja a vállalkozás kereteit, és nem kell háttérbiztosítékokra külön pénzt áldozniuk az egyes cégeknek. Nem új gondolat, de örülök, hogy a közigazgatás fejlesztését kézben tartó miniszter is érdemesnek tartja megemlíteni, hogy szembe kell néznünk egy feladattal: meg kell tanulnunk egymás nyelvét (közigazgatás és informatika).

Annyit azért én hozzátennék, hogy ez egy hosszú folyamat, amiben az új Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek is lesz jelentős feladata lesz, és addig legalábbis szembe kell néznünk ezzel a problémával, és adott esetekben nem szégyen szükség szerint és a kívánt mértékben külső szaktudást igénybe venni az informatikai tanácsadói piacról, ahogyan ezt más európai országokban is megteszik.

Magyarország legyen termelési központ
Szijjártó Péter a kormány az újraiparosítási szándékainak kifejtése közben kiemelte, hogy nemcsak a hagyományos ipari területekben gondolkodnak, hanem nagy jelentőséget tulajdonítanak a IKT-szektoron belüli iparfejlesztésének is. Az elképzelések szerint hazánknak hosszú távon termelési központnak kell lennie Európán belül, és ennek feltétele a IKT-szektor fejlesztése, hiszen magas minőségű informatika nélkül nincs korszerű ipar. Az IKT multiplikátori hatás ugyanis – bár nehezen számszerűsíthető – igen jelentős.

És ami nekünk informatikusoknak talán kiemelt fontosságú, kormányzati célkitűzésként először hallottam megfogalmazni, hogy szoftvergyártásban a világ vezető országai közé szándékozunk kerülni! Ezt a célkitűzést némileg megalapozza, hogy az EU statisztikák szerint az 5. helyen állunk a 27 tagállam között a IKT GDP-részesedése szerinti rangsorban: a magyar GDP 5,8 százalékát adja ez a szektor (az EU átlaga 5 százalék). A szektor a hazai összbehozatalhoz és -kivitelhez viszonyított aránya alapján viszont már a második helyre került.

Fontos gondolatnak tartom Soltész Attilának, az Informatika a Társadalomért Egyesület (INFOTÉR) elnökének, azon kijelentését, hogy a számítógépes kultúra átadása gazdasági szempontból a 45 év felettiek esetén van a legsürgősebb teendőnk, hiszen ennek rövidtávú gazdasági hatása lehetne. A civilek említett bevonása ugyan magától értendő, de azért örülhetünk, hogy ez a konferencián elhangzott, mert az utóbbi időkben az erre a célra szánt források igencsak beszűkültek.

Az IKT lehetőség, de vannak korlátai
Laufer Tamás, az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnöke előadásában kiemelte, hogy bár az IVSZ-en keresztül megvannak az együttműködés csatornái az IKT szektor és a kormányzat között, a szakma mégis úgy érezi, hogy egyes döntéseknél nincsenek tekintettel az informatika műszaki lehetőségeire. Ehhez a megállapításhoz kénytelen vagyok hozzátenni, hogy a tudatosan gyors törvényhozás okozta folyamatváltozásokat akkor tudnák követni az intézményeknél működő információs rendszerek, ha a szabályozási folyamatba már az koncepcionálási fázisban bevonnák az érintett intézmény informatikai szakembereit. Az informatikai rendszereknek – de minden műszaki alkalmazásnak – korlátai vannak, az átalakításhoz pedig idő és pénz kell. Erre tekintettel kell lennie a törvényalkotásnak is.

Az IVSZ-elnök előadásában kiemelte, hogy a Széll Kálmán tervben szereplő bürokráciacsökkentő csomag helyzetelemzése szerint hazánkban az adminisztratív jellegű kiadások elérik a 2800 milliárd forintot éves szinten, míg e költségeken belül a vállalkozások által „feleslegesnek” tartott, csupán az államhoz kapcsolódó adminisztratív terhek körülbelül 800 milliárd forintot tesznek ki. A vállalatvezetők idejéből egy évben átlagosan 65 órát visz el a különböző adminisztratív feladatok ellátása, ami háromszor magasabb az uniós és kétszer nagyobb a visegrádi országok átlagánál. Ez azt jelenti – mondta Laufer Tamás –, hogy a bürokrácia terhei a Magyarországon működő körülbelül másfél millió vállalkozás esetében átlagosan 500 000 forint esik minden egyes vállalkozásra. Ez a GDP 3,1 százaléka, miközben a többi uniós országban ez 1,9-2,6 százalék között mozog.

Mindezek alapján kijelenthetjük: a vállalkozók egyrészt várják az állami oldalról a bürokrácia csökkentését, másrészt szükségük van az informatika adminisztrációs feladatokat támogató eszközeire, szolgáltatásaira. Ez ismét csak alátámasztja azt a korábban emlegetett tételt, hogy az IT szektor növekedésének közvetlen hatása van az adott ország gazdasági fejlődésére.”

Forrás:
Infotér 2012: mérlegen az informatikai stratégia – 1. rész; Bojta János; Bitport.hu; 2012. november 19.