„A magyar közigazgatás elméletében és gyakorlatában meghatározó a jogias megközelítés, ami ezen a területen az alapvetően jogtudományi szemlélet szinte kizárólagos alkalmazását jelenti. A dolgozat hosszabb, első felében e jogias jelleg empirikus bizonyítékait tekintem át. Ennek keretében vizsgálom a személyi állomány összetételét, ahol a felsőfokú végzettségű köztisztviselők 13%-a, a vezetők 23%-a, a korábbi főtisztviselői karnak pedig 57%-a bírt jogi végzettséggel. A képesítési előírások a felsőfokú végzettséggel betölthető álláshelyek 71%-ának (!) betöltését lehetővé teszik jogászok számára. A vizsgált, közigazgatással foglalkozó tanulmányok mintegy 60%-a kifejezetten jogi irányultságú volt. A közigazgatási alapvizsga tananyag 72%-a meghatározóan jogi tartalmú. A köztisztviselők önreflexiója szerint munkaidejük kétharmadát jogi tevékenységgel töltik (nem pl. közszolgáltatás-szervezéssel, vagy bármilyen egyéb tevékenységgel). A dolgozat utolsó részében hipotéziseket fogalmazok meg arra nézve, hogy a hazai kormányzás számos, huzamosan fennálló, súlyos anomáliájáért miként felelős a jogias szemléletnek ez a dominanciája.”
Forrás:
A magyar közigazgatás és közigazgatás-tudomány jogias jellegéről; Gajduschek György; Politikatudományi Szemle XXI/4.; 2012. december 10.; 29–49. oldalak (pdf)
