„Felülvizsgálják a Budapesten és Pest megyében bevezetett új beutalási rendet Szócska Miklós egészségügyi államtitkár kérésére – közölte az államtitkárság. A vizsgálat lezárultáig felfüggesztik az új rendszert és a régi szisztéma alapján utalják be ismét a betegeket.
Szócska Miklós egészségügyi államtitkár kérésére az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) felülvizsgálja a január 21-én kiadott határozatát a Budapest és Pest megye területén működő járóbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók ellátási területének megállapításáról – közölte az államtitkárság.
A kiadott határozatok végrehajtását a vizsgálat lezárultáig felfüggesztik. A Budapesten és Pest megyében működő járóbeteg-szakellátókhoz történő beutalás és a betegellátás során így továbbra is a január 21-át megelőző ellátási területeket kell figyelembe venni, vagyis a korábbi rend marad érvényben. A felfüggesztést Szócska az államtitkársághoz és az OTH-hoz érkezett szakmai észrevételekkel indokolta…”
A probléma leírása:
„Az íróasztal mellett kiagyalt, a realitásokat figyelmen kívül hagyó járóbeteg-beutalási rend áttekinthetetlen, ellentmondásos, és sokszor indokolhatatlan távolságokra küld betegeket.
Kötelező is, meg nem is – derült ki Paller Judit országos tiszti főorvos múlt heti magyarázatából a főváros és Pest megye lakosainak kiagyalt új járóbeteg-beutalási rendről. A háziorvosoknak és a betegeknek mindössze ennyi értelmezési segédlet jutott a változásokról, ez is egy nappal a határozat január 21-ei hatálybalépése után. Ám nem a nagy kapkodás okozta, hogy nem volt idő az alapos tájékoztatásra, hiszen az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) két és fél éve dolgozott azon, hogy végre beteljesítse az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló, 2006 decemberében elfogadott törvény vonatkozó paragrafusait. A lex Molnárként is emlegetett, a kórházi ágyak számát lefaragó, az akkor ellenzékben politizáló Fidesz által élesen bírált kapacitástörvény most hivatkozási alappá vált. Mivel az akkori egészségügyi kormányzat nem tudta átláthatóvá, átfedés- és hézagmentessé tenni a fővárosi és Pest megyei járóbeteg-beutalási rendszert – áll Paller Judit közleményében –, a háziorvosok lényegében szokásjog alapján küldték tovább a betegeiket kivizsgálásra vagy kezelésre; most ezen változtattak.
Az újrarajzolt betegutak megismerését az ÁNTSZ nehezen használható informatikai rendszere is nehezíti. „A másolásvédett Excel-táblából művészet kibűvölni a saját praxisomra vonatkozó adatokat. Ha a számítógéphez jól értők ezzel a nehézséggel megbirkóznak, kiderül, hogy az így nyert sorok semmi módon nem rendezhetők. Ahhoz, hogy a betegek kikereshessék a tudnivalókat, legalább ábécésorrendbe szedve kellene kifüggeszteni az új beutalási rendet” – dohogott Komáromi Zoltán XII. kerületi háziorvos. A technikai nehézségeket ráadásul tartalmi gondok tetézik: míg a lex Molnár 33 különböző típusú szakrendelést nevezett meg, most háromszor ekkora a választék. Például eddig szülészeti-nőgyógyászati rendelésre küldhette betegét a családorvos, most külön diszciplínának számít a nőgyógyászati ultrahang. Az előbbi ellátásért az „átfedésmentes” rendnek köszönhetően Solymárról például az óbudai Szent Margit Kórházba kell elzarándokolni, az utóbbit viszont a Semmelweis Egyetemen kaphatja meg a páciens. Az ÁNTSZ beutalási ukáza számos Pest környéki település és fővárosi kerület lakói számára távolította el a fülészetet az audiológiától, vagyis a műszeres hallásvizsgálattól, vagy éppen a traumatológiát a nélkülözhetetlen röntgentől.
Az ellátókapacitások újraosztásánál betarthatatlan szempontnak bizonyult, amit a törvény előír, hogy „legalább az alapszakmákban ellátást nyújtó járóbeteg-szakellátó intézmény elvi elérhetősége 30 percnél kevesebb legyen”. Az ÁNTSZ munkaasztalán közelinek tűnő pilisvörösvári rendelőt a solymáriak felének több mint egy órába telik tömegközlekedéssel elérni, de a II. kerületiek egy része sem jut ennél előbb a Duna túlpartjára, a Péterfy Sándor utcába, ahová fizioterápiás kezelésre utalják be. Ugyanide küldik például a leányfalui lakosokat is, noha a szomszédos Szentendrén, az uniós pénzből felújított szakrendelőben is van ilyen gyógyszolgáltatás. Feltehetően a XII. kerületi kismamák is megdöbbennek, hogy az érdi rendelőbe kell utazniuk ultrahangos ellenőrzésre. Arra sem kínálkozik elfogadható magyarázat, hogy például a Veszprém megyei Litérről miért kell pszichoterápiára vagy gasztroenterológiai ultrahangvizsgálatra a fővárosba utazni, oda-vissza hat órát töltve buszon-vonaton. Székesfehérvárról a szépkorúakat a budapesti Szent Rókus Kórház geriátriai járóbeteg-rendelésére tudja beutalni a háziorvos. Így valóban senki nem mondhatja, hogy lyuk lenne az egészségügyi rendszerben, hiszen minden település minden lakója számára „kiutaltak” olyan intézményt, amely köteles fogadni. Már ha odajut.
Ilyen és ehhez hasonló példák tömegével emelhetők ki az ÁNTSZ új rendjéből. Megjósolhatatlan, mennyit kell majd a szélrózsa minden irányában utazgatnia annak, aki korántsem ritka módon több társult betegségben szenved, például diabéteszes, magas a vérnyomása, és a veséje is rendetlenkedik. Az aligha várható el, hogy mindenki a lakóhelyén vagy ahhoz közel, egyetlen intézményben érhessen el minden szakorvost, de az eddigi, viszonylag rugalmas, jóval kevésbé kötött beutalási rend kialakította a még elfogadható kompromisszumokat. Borítékolható, hogy a XVII. kerületi háziorvosok nem tudnak majd épkézláb magyarázatot adni betegeiknek arra, miért nem használhatják ezentúl a Pesti úton lévő kerületi rendelőjüket, miért kell ehelyett a kőbányai Bajcsy-Zsilinszky Kórház ambulanciáira menniük. Helyükre a péceli, ecseri, maglódi, tóalmási, tápiószecsői betegek érkeznek a Pesti útra, mivel az ÁNTSZ így látta jónak.
Biztosra vehető, hogy a következő hónapokban sok orvos és beteg fogja eltéveszteni a házszámot, és nem csupán az újonnan kijelölt ösvények miatt. Az ÁNTSZ ugyanis valamiért azt tartotta közlendőnek, hogy mi a szolgáltatást nyújtó intézmény székhelye, és nem azt, hogy hol van a rendelés. Aki VII. vagy VIII. kerületi, solymári, budaörsi vagy biatorbágyi lakosként azt látja, hogy MRI- vagy CT-vizsgálatra Ceglédre kell mennie, ne higgyen a szemének! Csupán arról van szó, hogy a Raditec Kft. Üllői úti rendelője helyett a cégbejegyzés szerinti székhelyének címét látja. A budaörsieknek sem kell Pilisvörösvárra menniük, mivel az ÁNTSZ által megjelölt címen csupán a városi rendelőt működtető kft. egyik tulajdonosa lakik. E sajátos logika miatt nem kizárt, hogy hirtelen megnövekszik a Semmelweis Egyetem rektori hivatalának kéretlen betegforgalma is, merthogy a listán ennek a címe szerepel. Itt azonban már ki sem található az ÁNTSZ szándéka, hiszen azt elfelejtette megjelölni, hogy az azonos profilú klinikák közül melyikre – például az 1-es vagy a 2-es belgyógyászati ambulanciára – osztották-e be egy adott település lakóit.
Nemcsak a háziorvosokkal való konzultálást mellőzte az ÁNTSZ, a járóbeteg-szolgáltató intézmények vezetőinek sem osztottak lapot. A beutalási rend változásáról szóló határozat elleni felszólamlás elbírálására 30 napot ad a közigazgatás rendje, ám az a kiküldésétől számított 15. napon már életbe is lépett, így a legnyilvánvalóbb hibák kijavítására sem volt mód. A Magyar Járóbeteg-szakellátási Szövetség elnöke, Pásztélyi Zsolt állítja, hogy az ÁNTSZ adatai nem egyeznek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által nyilvántartott rendelési óraszámokkal. A csaknem évi 6 ezer órára és 2 milliárd forintra rúgó különbség annyit tesz, hogy a szolgáltatókra több feladatott osztottak, mint amennyire az OEP-től pénzt kapnak. „A most kijelölt betegutak nem azt jelentik, hogy máshová nem küldhető a beteg, ha a kiszemelt helyen van kapacitás, fogadókészség. Azt viszont igen, hogy a kijelölt helyen kötelező ellátni az oda tartozó beteget” – értelmezi jóhiszeműen az új rendet Pásztélyi.
Az államosítás újabb hulláma még csak most jön, amely átrendezheti a kínálatot és a „fogadókészséget”. A kórházakhoz tartozó ambulanciák már tavaly a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) fennhatósága alá kerültek, a többi 315 szakrendelőről február 15-éig kell eldönteniük a fenntartó önkormányzatoknak, hogy megtartják-e azokat, vagy beadják az állami közösbe. A visszaadott intézmények nem közvetlenül a GYEMSZI-hez kerülnek, hanem valamelyik közeli kórház részévé válnak. Az integráció pedig könnyen végződhet úgy, ahogy az a Madarász utcai Gyermekkórház sebtében megszüntetésre ítélt sebészeti ügyeletével történt. Az orvosok szétszélednek, a szülők pedig az észak-pesti és -budai kerületekből, valamint az agglomerációból a már most is túlzsúfolt Heim Pál Kórházba vihetik gyereküket.”
Forrás:
Felfüggesztik az új beutalási rendet Budapesten; HVG.hu; 2013. február 1.
Úttalan utak; Gáti Júlia; HVG.hu; 2013. február 1.
