„ – Csak gép- és műszerbeszerzés címén úgy 800 millió forint elköltésére vállalt kötelezettséget a gyógyító intézményeknek a kormányváltás előtti hónapokban a főváros, de ezen kívül egyes kórházak még kaptak engedélyt az elektromos hálózataik, fűtési rendszereik felújítására – idézik a 2010 előtti időszakot szakértők.
A váltás előtt az új gépek, illetve a felújítások finanszírozása úgy működött, hogy a tulajdonos engedélyokirata alapján az intézmény lefolytatta a közbeszerzési eljárást, majd szerződtek a pályázati nyertessel, és amikor a munka elkészült vagy a szóban forgó gép a helyére került, a számlamásolat alapján a főváros fizetett. A tulajdonosváltás ezt a rendszert írta fölül. A kórházi főigazgatók egyszercsak azzal szembesültek, hogy azon beruházások vagy felújítási munkálatok számlái, amelyek befejezése átcsúszott az államosítás utáni időszakra, a nyakukon maradtak.
Hiába küldözgetik azokat a volt vagy az új tulajdonosnak, egyikük sem fizet. A főváros azzal érvel, hogy a számla rendezése már nem nála teremt értéket, és ha így adna pénzt, akkor a város vagyonát prédálná, az új tulajdonosnak meg nincs rá forrása, s ehhez ideológiát is szab: fizessen a megrendelő. A patthelyzet miatt működik kifizetetlenül, immár egy éve egy 81 millió forintos komputertomográf (CT) az Egyesített Szent István és Szent László Kórházban.
A gépet a Siemens szállította, s noha megtehetné, hogy fogja a gépet és leszereli, eddig ezt még nem tette meg. A helyzetet azonban tovább nehezíti, hogy a számla rendezése nélkül már nagyon komoly fejtörést okoz a gép további működtetése. A kórháznak ugyanis, miután a gépre járó egyéves garancia lejárt, karbantartási szerződést kellene kötnie a beszállítóval, azonban a cég ezt nem hajlandó aláírni. Azt mondja, hogy a gép az övé, nem a kórházé, magával meg minek kössön megállapodást?
Az intézmény és a beszállító között több tárgyalási forduló is volt, most épp arról egyezkednek: ha a cég elengedi a késedelmi kamatokat, az intézmény az OEP-bevételből megpróbálja a gép árát öt-hathavi részletben kifizetni. Igaz, ha ezt meglépik, akkor majd más területen keletkezik adósság. Lapunk megkereste a Siemens Zrt.-t az is ügyben, de a cég azt válaszolta, hogy az üzleti filozófiájukkal ellentétes lenne, ha ebben az ügyben nyilatkoznának.
Az Egyesített Szent István és Szent László Kórház hasonló cipőben járt a fűtési rendszer korszerűsítésével is. A megrendelt munka harmada készült el akkorra, amikor még az előző főigazgató ráébredt, hogy neki ugyan hiába van engedélye a beruházásra és ígérete a fővárostól a szükséges forrásra, pénzt egyelőre nem kap senkitől. Ezért még az idei fűtési szezon előtt leállíttatta a felújítást. A mostani telet a kazán még bírta, de azt senki nem tudja megmondani, bírja-e jövőre is. A kórháznak összesen 240 millió forintja „lebeg”, amit vagy megkap egyszer, vagy nem.
A Péterfy Sándor utcai kórházban 60 milliót kényszerültek a gyógyításra kapott pénzből odaadni az elektromos strang cseréjét végző vállalkozásnak. Sásdi Antal főigazgató azt mondta: a fővárostól nekik is volt ígérvényük, de mire a számlák megérkeztek, megtörtént a tulajdonosváltás. Az intézménynek meg –miután a vállalkozó a munkát elvégezte – fizetnie kellett, s most abban reménykednek, hogy egyszer valakitől csak megkapják ezt az összeget. A kórház amúgy is folyton pénzügyi zavarral küzd, hónapról hónapra sokkal több területileg ide tartozó beteg ellátására kényszerülnek, mint amennyire az OEP-bevételből futná. Beteget innen elküldeni nem lehet.
A Szent János kórháznak 140 milliós úgynevezett „engedélyokiratos” támogatása lóg a levegőben. Kázmér Tibor főigazgató azt mondta: náluk is fel kellett újítani a hőközpontot. A számlát a tulajdonos nem rendezte. Hozzátette: amit és ameddig az intézmény saját erejéből bír, azt fizeti, de várják, hogy valaki előbb vagy utóbb mégiscsak állja az összeget, különben nagy bajba kerülnek…”
Forrás:
Ki fizet a végén? Tulajdonosváltás – A fővárosi ígéretet az új gazda már nem akarja teljesíteni; Danó Anna; Népszabadság; 2013. március 30.
