energiagazdaságinformatika

Okos hálózatok az okos városokban

Szerző: 2014. április 25.április 27th, 2014No Comments

„Az okosmérők elterjesztése közel sem cél, sokkal inkább eszköz az energetikai hálózatokban – jegyezte meg az egyik résztvevő az Okos Jövő Innovációs Klaszter konferenciáján, melyen az okos hálózatokban rejlő lehetőségeket járták körbe az előadók. A smart metering egy eleme annak, hogy a mindenkori igényekhez igazodó, rugalmas, magas ellátási biztonságot nyújtó hálózatokat lehessen építeni, mert nem csak a fogyasztásról, hanem a hálózat minőségéről is folyamatosan szolgáltat adatokat. Az adatok kiértékelésével pedig hatékonyabbá és nem utolsósorban olcsóbbá tehető az üzemeltetés ráadásul nagyobb üzembiztonság mellett.

Magyarország egyelőre az út elején tart
De hogyan áll Magyarország az okos hálózatok terén? Az előadások többsége arról tanúskodott, hogy nem igazán jól. Még régiós összehasonlításban sem. Kadreják Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője egy átfogó, az ún. Duna Régió 14 országra kiterjedő felmérésen keresztül mutatta be, hol vannak a legnagyobb lemaradásai Magyarországnak.

Régiós szinten – függetlenül attól, milyen fejlettségi szinten áll egy ország ezen a téren – többé-kevésbé mindenki egyetért, hogy az okos hálózatok kiépítése számtalan előnnyel jár. Piaci szempontból előnyös, mivel javítja az árversenyt, kiskereskedelmi szinten is, mivel akár innovatív, rugalmas tarifák alkalmazását is általánosan lehetővé teszi. (Jelenleg még a nappali és az éjszakai áram felhasználásának elkülönítése is csak külön mérőóra felszerelésével oldható meg.)

Emellett javítja az energialelátás fenntarthatóságát, megbízhatóságát, sokkal pontosabbá válhat a kapacitástervezés, olcsóbbá a hálózatüzemeltetés. A kutatás szerint fontosak a járulékos szolgáltatások is, például a feltöltőkártyás (prepaid) fogyasztás lehetősége, a lopásérzékels, a távmérés vagy a távolról történő be- és kikapcsolás lehetősége – mondta Kaderják.

Az okos hálózati beruházások terén azonban egyelőre látványosak a különbségek Európa legfejlettebb és a Duna Régió országai között. Az Egyesült Királyság, Dánia, Németország, Franciaország és Olaszország kimagaslóan sokat költ erre a területre, míg a Duna Régió régióban a régiós messze vezető Ausztria és Csehország is csak töredékét fordítja ilyen irányú próbál felzárkózni mögéjük. Az okos hálózatok kiépítése a régióban összességében vagy nagyon a kezdeti szakaszában van, jó esetben pilot projektek indultak, vagy el sem kezdődtek.

Nem állami privilégium a közös gondolkodás
Kaderják Péter szerint nagy előrelépés lenne, ha készülne egy okoshálózati stratégia. Annak elkészítése azonban nem állami privilégium. Több esetben az iparági szereplők összefogásából született ilyen stratégia. Ennek elkészítése egyre sürgetőbb. Az EU Klíma és Energia Csomagja ugyanis már 2009-ben megfogalmazta 2020-ig elérendő célok kulcselemét, az ún. 20-20-20 célkitűzést: az üvegházhatású gázok emissziójának kötelező 20 százalékos csökkentését, az EU megújuló forrásokból származó energiafelhasználásának 20-os növelését, valamint az elsődleges energiafelhasználás 20 százalékos csökkentését.

Emellett az ellátásbiztonság szempontjából sem elhanyagolható a hozadék. Kaderják ezt egy a különböző országok villamosenergia-hálózatának SAIDI (System Average Interruption Duration Index) mutatójával illusztrálta. Ez az index egy felhasználóra vetítve adja meg az éves átlagos szolgáltatáskimaradást percben. Míg például Németországban vagy Ausztriában ez 10 perc alatt marad, addig például Magyarországon 100 perc, de például a Duna Régió legrosszabbul szereplő országában 700 perc.

Okosított városok és ellenérdekelt piaci szereplők
Kovács Kálmán, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Egyesült Innovációs és Tudásközpont igazgatója nagyobb összefüggésben, a smarter cities koncepcióba ágyazva beszélt az okos hálózatokról. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ez koncepció a megfelelő üzleti modell megtalálása nélkül csak idea maradhat. Az okos városokban ugyanis a hagyományos érdekeltségek (és az azt képviselő megoldások) nem fenntarthatók. Olyan kereteket kell találni, amelyben a piaci szereplők, a közösség és az egyén is megtalálja a számítását. Jól példázza ezt az energiafelhasználás csökkentése: ez egy okosváros megvalósítása esetében nagyon fontos cél, míg az energiaszolgáltatók ebben nem érdekeltek.

Valószínűleg az Európai Unió is ezért finanszíroz olyan fejlesztéseket, melyek az okos városok kiépítését célzó fejlesztéseket komplexen kezelik: az energiafelhasználást, a közlekedési rendszereket és az infokommunikációt egyaránt felölelő projekteket kell kidolgozni. Ezeknek a projekteknek a tapasztalatai alapján rajzolódhatnak ki azok az üzleti modellek, amelyben minden érdekelt fél megtalálhatja a számítását.”

Forrás:
Okos hálózatok az okos városokban; Bitport.hu; 2014. április 24.