gazdaságközigazgatási informatikaszakirodalom

A big data, az open data és a gdp-növekedés

Szerző: 2014. július 25.július 27th, 2014No Comments

„A legfontosabb technikai vívmányok „életútja” meglehetősen hasonló volt a történelemben: a korábban csak kevesek által érthető és elérhető újítások idővel demokratizálódtak, használatuk könnyebbé, elérésük pedig olcsóbbá vált. Elterjedésüknek ráadásul volt egy „pozitív mellékhatása” is: kivétel nélkül hozzájárultak a közjóhoz. A vasút, az elektromosság vagy a telefon feltalálása után ilyen sors várhat most az úgynevezett big datára is.

A big data nem olyan egzakt, kézzelfogható találmány, mint a robbanómotor vagy a mikrochip, inkább egyéb, információs és kommunikációs technológiai (ikt) újítások „mellékterméke”, ám a hatásai legalább olyan forradalmiak lehetnek, mint amit egy-egy, a világgazdaság irányát befolyásoló nagy felfedezés elterjedését követően figyelhettünk meg. Ráadásul bármilyen elvont fogalomnak tűnik is a big data, a közjóra gyakorolt hatása messzemenőkig konkrét: forintra-fillérre megmondható. Pontosabban eurora és eurocentre, legalábbis ezt állítja az a tanulmány, amelyet lengyel kutatók készítettek az Európai Unió döntéshozói számára, és amelyet nemrégiben mutattak be Brüsszelben. A „Big and Open Data In Europe – A growth engine or a missed opportunity?” (Nagy és nyílt adatok Európában – Növekedési motor vagy elpuskázott lehetőség?) címet viselő tanulmány szerint a big data jelenséghez alkalmazkodó tudatos tagállami stratégiák segítségével a 28 tagállamban 2020-ra átlagosan 1,9 százalékos GDP-növekedés volna elérhető, ami 206 milliárd eurónyi bruttó „uniós” összterméknek felel meg.

Az EU mai, egyévi gazdasági növekedésével megegyező átlagérték mögött regionális különbségek húzódnak meg: a tanulmány kimutatja, hogy minél fejlettebb egy gazdaság ikt-szektora, minél nagyobb az adott gazdaságon belül a globálisan jelen lévő, még inkább a nemzetközi szinten is versenyképes szereplők száma, annál nagyobb arányban részesedik majd az adott ország a nagy adatok nyilvánossá tétele nyomán beinduló többletnövekedésből. Ennek megfelelően a lengyel kutatók 2–2,5 százalék feletti arányt rendeltek hozzá az észak-európai fejlett országokhoz, átlag körüli plusznövekedést a miénkhez hasonló feltörekvő piacokhoz és ennél szerényebbet a legújabb tagországokhoz, illetve a délkelet-európai régióhoz. A tanulmányt bemutató workshopon ugyanakkor elhangzott az is: a fajlagos különbségek akkor ilyenek, ha az ikt-megoldások elterjedtségét-fejlettségét statikusnak tételezzük fel a 28 tagországon belül. Tudatos, intenzív és eredményes „államreformokkal” azonban a részesedés aránya feltornázható. Mindez önmagában is ösztönzést jelenthet minden tagország, így Magyarország számára is arra, hogy a 2020-ig hátralévő bő fél évtizedben még tudatosabban fejlessze részint az ikt-szektorát, részint pedig a „használat kultúráját”, vagyis azt, hogy az iparág által biztosított tudással és készséggel éljenek is a magyar gazdaság szereplői – legyenek akár kkv-k, akár nagyvállalatok.

Ez az a pont, ahol érdemes törleszteni a cikk első mondata óta fennálló tartozásomat a big és open data meghatározását illetően. A big data talán önmagáért beszél: az életünk minden részében jelen lévő ikt-megoldások használata során elképesztő mennyiségű adat halmozódik fel. Ezt az egyre nagyobb adatkupacot a három V-vel szokás leírni a szakzsargonban: volume, velocity és variety. Azaz ezen adatok nagy mennyiségben, az egyre több forrásnak köszönhető hihetetlen sokszorozódási sebességgel és egyre több formában, az élet egyre több aspektusát képviselő módon halmozódnak fel. Ennek a jelenségnek sokáig csak a mennyiségi oldalával tudott foglalkozni a gazdaság: a nagy adathalmaz nagy gondot jelentett – elsősorban a tárolási kapacitás miatt; a megoldáskeresés pedig jótékonyan hatott az úgynevezett felhőmegoldások fejlesztésére, ahol a tárolási kapacitásokat virtualizálni és ezáltal hely- illetve költséghatékonnyá lehetett tenni. Úgy tűnik, mára megérett a helyzet arra, hogy a „big data – big problem” összefüggésből „big data – big value”, azaz „nagy adatmennyiség – nagy érték” fogalompár legyen. Ehhez arra volt szükség, hogy a három V mellé bejöjjön egy negyedik is: a veracity, ami nemcsak arra utal, hogy a hasznos adatnak igaznak kell lennie, hanem arra is, hogy relevánsnak. (Talán pontosabb is lett volna a „relevance” kifejezést használni, csak akkor a marketingeseknek le kellett volna mondaniuk a hangzatos négy V-ről 🙂 )

A big datát úgy kell elképzelni, mint egy feltáratlan bányát: tudjuk, hogy kincset rejt, de azt valahogy ki is kell fejteni, felszínre kell hozni, hogy értéket teremthessünk. Az ikt-iparágban a business analytics (BA) és a business intelligence (BI) szolgál arra, hogy az adatból információ, sőt versenyelőnyt biztosítani képes tudás legyen. Lényegében nincs ez másképpen egy ország államigazgatása esetében sem, csak éppen ott a versenyelőnyt a közjó előmozdításában – egyszerűbben fogalmazva: az élet jobbá tételében – felmutatott képesség váltja fel. A már idézett kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a big data (köz)hasznosítását célzó törekvéseket nagyban segíti, ha ezeket az adatokat – ebben az esetben tehát a közadatvagyont – korlátlanul hozzáférhetővé, azaz nyílttá tesszük. Államigazgatási, közszolgáltatási értelemben tehát a big data és az open data igen szorosan összefügg; a fent idézett EU-s kutatási anyag címe is erre a kapcsolatra utal.

Az evolúció az adatok hozzáférhetősége terén is tetten érhető. Míg ugyanis korábban az úgynevezett pozitív adatszabadság hívei voltak többségben – vagyis azok, akik meghatározott feltételhez vagy indokhoz kötötték bizonyos adatok nyílttá tételét –, mára a negatív adatszabadság lett a meghatározó álláspont. E szerint minden adat szabad, ami nem tilos (pontosabban bizalmas), ez utóbbi címkéhez azonban meglehetősen pontos meghatározásokat csatoltak az adatszabadság elméletével és gyakorlatával foglalkozó jogászok. Az adatok „zárolása” csupán a következő három esetben fogadható el: ha a polgárok személyes, úgynevezett szenzitív adatait érintik, ha üzleti titkokról van szó, vagy ha nemzetbiztonsági kockázatot vetnek fel.

Az „adatfelszabadítás” filozófiájára épül az Open Government Partnership (OGP, Nyílt Kormányzás Együttműködés) elnevezésű nemzetközi kezdeményezés, amelyhez 2012-ben Magyarország is csatlakozott. Az egy évvel korábban, nyyolc ország kormánya és civil szervezete együttműködésével indított program célja nemcsak az, hogy átláthatóbbá és ezáltal ellenőrizhetőbbé tegye a közpénzek felhasználását, hanem az is, hogy a közadatvagyont a piac számára hozzáférhetővé téve olyan megoldások kidolgozását ösztönözze, amelyek az állam működését hatékonyabbá, az adott nemzetgazdaság szereplőit pedig versenyképesebbé teszik. Az OGP-nek ma már 64 ország a tagja, tevékenységét pedig olyan nemzetközi tanács irányítja, amelyben egyenlő arányban vesznek részt kormányzati szereplők és a civil világ képviselői.

Ez a globális kezdeményezés teljes összhangban van az EU 2014–2020 időszakra előirányzott digitális agenda programjával, amelynek egyik sarokpontja ugyancsak a közadatvagyon hasznosításáról szóló direktíva, amely az állami szervek, sőt: vállalatok és önkormányza­tok által kezelt közadatok hozzáférhetőségét és elemezhetőségét írja elő az üzleti élet szereplői, illetve az állampolgárok részére. Mindehhez ma már a technikai feltételek is adottak. Hogy egy mondat erejéig „hazabeszéljek”: épp az általam is képviselt Microsoft Azure nevű felhőplatformjai nyújtják az egyik legjobb megoldást arra, hogy a közadatvagyont biztonságos és – a működés szempontjából is – megbízható módon tegyük hozzáférhetővé mindenki számára. Mint arról a Napi Gazdaság hasábjain is írtam (2014. május 7.), a Snowden-féle botrány után az EU „bekeményített” és szigorú vizsgálat után egyelőre csak a Microsoft bizonyos megoldásai, köztük az Azure számára adta meg az adatvédelmi hozzájárulását.

A közadatvagyon „felszabadítását” követően a kutatók által prognosztizált növekedést a következő tényezők idézik elő. Az első az erőforrások hatékonyabb használata: a big data nyílttá tételével csökkenthetők a gyártási költségek, illetve az ellátási láncokkal kapcsolatos ráfordítások, valamint a marketingköltségek. A második a termékek és az üzleti folyamatok fejlesztése: a közadatvagyon felhasználásával jelentősen növelhető a különböző k+f-tevékenységek hatékonysága. Végül, de nem utolsósorban az irányítási hatékonyság növelése. Vizsgálatok szerint a közadatvagyon hozzáférhetővé tételével támogathatók az üzleti döntések, illetve hatékonyabbá tehetők a stratégiai elemzések (például az EU-s források is nagyobb hatásfokkal használhatók ki).

A lehetőség tehát Magyarország számára is adott, hogy ezen a módon (is) gyorsítsa gazdasági növekedését: a magyar ikt-szektor kellően fejlett és innovatív, a kormányzattal kötött stratégiai megállapodások pedig megfelelő keretet biztosítanak ahhoz az együttműködéshez, amelynek során nemcsak a hazai közadatvagyon hozzáférhetővé tételét oldhatjuk meg, hanem annak gazdasági szereplők általi hasznosítását is. 2020-ig még több mint egy fél évtizedünk van. Lépni elég idő, elvesztegetni sok. [a szerző a Microsoft Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója]”

Forrás:
A big data, az open data és a gdp-növekedés; Papp István; Napi Gazdaság Online; 2014. július 23.
Report “Big and open data in Europe: A growth engine or a missed opportunity?”; Sonia Buchholtz, Maciej Bukowski, Aleksander Śniegocki; demosEUROPA – Centre for European Strategy Foundation, Warsaw Institute for Economic Studies (WISE Institute), Microsoft; 2014. január 18.
A teljes adatnyilvánosság 206 milliárd eurós növekedést hozhat az EU-ban 2020-ig (korábbi cikkünk erről a jelentésről)