„Nicholas Carr amerikai bestselleríró úgy véli, hogy a jól megfizetett állásokat a jövőben egyre gyakrabban gépek fogják betölteni, a hatékonyság hajszolása pedig tönkreteheti az emberi képességeket.
A gazdasági újságíró többek között a The New York Times Magazine és a The Wall Street Journal munkatársa, s évek óta a számítógépek és az emberek kapcsolatával foglalkozik. „A mindennapi életünk során sok szituációban túlzott mértékben hagyatkozunk a számítógépekre. Ez különösen azóta figyelhető meg, amióta mindannyian egy számítógépet hordunk a nadrágzsebünkben. Becsüljük az új technológiák által kétségtelenül biztosított kényelmet, hatékonyságot, de gyakran megfeledkezünk arról, hogy cserébe mi mindent veszítünk el. Egyre több dolgot intéznek el helyettünk a számítógépek, de közben nem vesszük észre, hogy boldogabbak voltunk akkor, amikor ezeket a dolgokat még mi intéztük el.”
„Amikor például valaki egy automata sebességváltós autót vásárol, akkor úgy érzi, hogy teljesen szabad lett. Azonban egy idő után egy új érzéssel szembesül: unatkozik. Nagyon örülök, hogy vannak olyanok, akik emberi segítség nélkül is működő gépkocsik megalkotásán dolgoznak, de nem hiszem, hogy az emberi élet kizárólag a biztonságról szól. A többségünk szívesebben vezető, mint utas. Ráadásul még nagyon távol vagyunk attól, hogy a robotjárművek minden helyzetben zökkenőmentesen működjenek. Sokáig szükség lesz még ránk, ha más nem, azért, hogy vészhelyzetben beavatkozhassunk. Ébernek kell maradnunk és meg kell próbálnunk nem túlzott mértékben leépítenünk a koncentrálóképességünket, mert különben csődöt fogunk mondani, akkor, ha a gép elromlik vagy hibázik és szükség lesz a beavatkozásunkra.”
„Annyira vágyunk a biztonságra és a hatékonyságra, hogy már túl messzire megyünk. Az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Légügyi Hivatala (FAA) tavaly az egyik jelentésében azt írta, hogy a pilóták egy része nem képes beavatkozni, ha elromlik az automata vezérlés. Veszélyes helyzetekben képtelenek átváltani manuális üzemmódba, illetve ha sikerül is, nem tudnak mit kezdeni a dologgal. Amennyiben a repülőgéppel és az utasokkal kapcsolatban a felelősséget újra erősebben a pilóták vállára helyeznénk, akkor talán a mostaninál sokkal biztonságosabban repülnének.”
„Tény, hogy a technológiai fejlesztések hozzájárultak ahhoz, hogy kevesebb repülőgép zuhan le, mint 10-20 évvel ezelőtt és a légi közlekedés automatizálása egy sikertörténet, de a repülés történetének elmúlt 100 esztendejében a munka elvégzését fokozatosan az emberről a gépre helyeztük át. S ma már látjuk, hogy talán a kelleténél egy lépéssel tovább mentünk. Még akkor is, ha az automatizálás jó dolog, de ez nem jelenti azt, hogy minden további lépés ebbe az irányba valóban segítséget jelenthet. Egy bizonyos ponttól túlzottan a háttérbe szorítjuk az emberi tapasztalatot és ezáltal sokkal kevésbé biztonságosabbak a különböző dolgok” – jelentette ki Nicholas Carr.
Az író közölte, hogy az emberek hajlamosak rövid idő után ráhagyni mindent a számítógépekre. Amennyiben a számítógépek megbízhatóan dolgoznak, akkor nincs okunk arra, hogy kételkedjünk bennük. De a következmény az, hogy lusták leszünk és a technikára támaszkodunk. Mindez az emberi természet része: ha azt hisszük, hogy valaki más – legyen az gép vagy ember – elvégzi a munkánkat, akkor figyelmetlenekké válunk, s mindez fatális következményekkel járhat.
2009-ben lezuhant az Air France 447-es járata. A repülőgép Rio de Janeiróból tartott Párizsba. A fedélzeten 228 ember volt, köztük öt magyar, mindenki meghalt, amikor a repülőgép belezuhant az Atlanti-óceánba. Mint utólag kiderült, a robotpilóta aktiválva volt, de egyszer csak kikapcsolt. A pilóták a technika nélkül túlterheltek voltak és alapvető hibákat követtek el, amelyek végül a gép lezuhanásához vezettek.
A szerző hozzátette: nem az automatizálás ellen van, sokkal inkább azt szeretné elérni, hogy bölcsen használjuk a technikát. Az új számítógép-technológiák alkalmazása ugyanis gyakran nem várt hatásokkal jár. A legtöbb ember azt hiszi, hogy ha egy munkafolyamat egy részét automatizáljuk, akkor a többi része is egyszerűvé válik. Ez pedig tévedés. Mítosz ugyanis azt hinni, hogy az egyes részfolyamatokat a teljes eljárástól izolálva is lehet automatizálni.
„Az Amerikai Egyesült Államokban sok kórház lecserélte a kézzel írt jelentéseket digitális aktákra. A gyakorlatban kiderült, hogy a digitális betegakták nem várt hatással voltak az orvos-beteg viszonyra. Tanulmányok kimutatták, hogy amint egy orvos bevonja a vizsgálatba a számítógépet, sokkal kevesebb figyelmet fordít a betegeire. A doktorok ahelyett, hogy a pácienseikkel beszélnének, az idejük 25-50 százalékában a monitort bámulják. 2012-ben a Health Affairs szakmai lapban megjelent egy anyag, amely alapján a számítógépek bevonása miatt annyira egyszerűvé vált a különböző egészségügyi tesztek megrendelése, hogy az orvosok összességében a korábbinál sokkal több haszontalan teszt végeztettek el.”
„Azzal viszont nem értek egyet, hogy 2025-re a robotok és a számítógépek képesek lesznek minden munkát elvégezni nekünk. A gépeket még mindig számos dolog korlátozza. Hiányzik belőlük a kreativitás, a kritikus gondolkodás, az egészséges emberi értelem és az a képesség, hogy minden összefüggéssel együtt megértsék a világot. Ezeket az akadályokat a számítógépek belátható időn belül nem fogják leküzdeni. Ennek ellenére a számítógépek és az algoritmusok megváltoztatják a munkánkat. Érdekes, hogy a számítógépek már nemcsak a fizikailag megterhelő munkákat végzik el, hanem azokat a tevékenységeket is, amik eddig a jól képzett tudományos munkatársak végeztek. Már sokkal többről van szó, mint futószalagok melletti munkákról. Különleges szövegelemző programoknak köszönhetően a számítógépek képesek több ezer beszkennelt dokumentumot értékelni és jogi esetek dossziéit elkészíteni” – ecsetelte Nicholas Carr.
A bestselleríró hangsúlyozta, hogy az új technológiák lehetővé teszik, hogy a profit néhány ember kezében összpontosuljon. A múltban az iparosodás növekvő termelékenységhez vezetett és a vállalatok nagyon jól ráéreztek arra, hogy ez a társadalom nagy részének is jó volt. A profit egy részét szét lehetett osztani a munkások között. De ha megnézzük a mai rendszert, amit az olyan óriáscégek hoztak létre, mint a Google, akkor azt látjuk, hogy a számítógépek és az automatizálás felerősítik a társadalmi egyenlőtlenségeket. A megtermelődő nyereséget nem osztják szét az emberek között. Paradox a helyzet, hogy miközben nő a GDP, egyre kevesebben profitálnak ebből, s ez részben a számítógépeknek köszönhető.
„Az emberek – a természetükből adódóan – lelkesen alkalmazzák az új technológiákat és ez így is van rendjén, hiszen a számítógépek vagy az okostelefonok új, fantasztikus világokat nyitnak meg előttünk, de a lelkesedésünket több szkepticizmussal kellene ötvöznünk. A számítógépek nem teszik egyszerűbbé, jobbá és boldogabbá az életünket. Amennyiben túl lelkesek vagyunk, akkor mindig könnyen el fog minket kápráztatni a technológia, ez pedig ajtót nyit a manipulációnak. Ha túlzottan függünk a szoftverektől, akkor függeni fogunk az azokat készítő cégektől is. Az a gondolat pedig egyáltalán nem nyűgöz le, hogy ki legyek szolgáltatva a Google, az Apple és a Facebook algoritmusainak.”
„A számítógépes programok mindig az őket fejlesztő vállalatok érdekeit és igényeit tükrözik. A technológia csak annyira jó, amennyire az őket programozó szakemberek. Csak akkor fogjuk a számítógépeket és az automatizálást a jövőben bölcsebben használni, ha változtatunk a hozzáállásunkon. Jelenleg a számítógépek érdekei megelőzik a mi érdekeinket. Figyelnünk kell arra, hogy miközben mindent hatékonyabbá és biztonságosabbá szeretnénk tenni, ne oltsuk ki az emberi tehetséget és képességeket. Most azon az úton megyünk, amikor gyakran azt mondjuk: automatizáljuk még ezt és ezt is. Mindez aláássa az emberi képességeket.”
„Sokkal inkább azt kellene megkérdeznünk, hogy mit tudunk jól csinálni és mely képességeink annyira értékesek, hogy mindenképpen meg kellene őriznünk azokat? S ezután jöhetne az a kérdés, hogy mely tevékenységeknél ésszerű egy olyan rendszert a számítógépek segítségével felépíteni, amely képes támogatni minket. Amennyiben a jövőben a számítógépeket okosabban akarjuk alkalmazni, akkor meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat és azt az automatizálást kell előtérbe helyeznünk, amelynél az ember áll a középpontban. Pesszimista vagyok, de nagyon remélem, hogy sikerül megváltoztatnunk magunkat” – szögezte le Nicholas Carr.
Az író 2010-ben azt állította, hogy a legújabb technológiai vívmányok egyszerűen megfosztanak minket a mély gondolkodás képességétől. A mindennapjaink szerves részévét képező internet például folyamatosan eltereli a figyelmünket, és nem engedi, hogy hosszabb ideig egyetlen dologra összpontosítsunk. ”
Forrás:
A számítógépek felerősítik a társadalmi egyenlőtlenségeket; SG.hu; 2014. december 8.
