„Ez az előadás az európai jog egy alig ismert területéről szól. Az itt leírtak nem is feltétlenül a téma jelentősége vagy aktualitása miatt érdekesek, hanem azért, mert szerintem remekül illusztrálják, hogy Európa minden egységesítő törekvés ellenére mennyire sokszínű és töredezett kulturális és politikai téren. Könnyű egyetérteni bizonyos dolgokban az elvek szintjén, de amikor az elveket aprópénzre, helyi jogszabályokra és legfőképpen cselekvésre kellene lefordítani, akkor a helyi hagyományok, gyakorlatok, beidegződések és félelmek olykor túl erősek, és végül felülírják, lerontják ezeket az elveket.
Az EU (a Parlament és a Tanács) 2003-ban elfogadott egy Irányelvet, a „közszféra információinak további felhasználásáról” (re-use of public sector information). Az irányelv célkitűzése az volt, hogy a közszférában közpénzen keletkező adatokat megnyissa mindenki, de elsősorban a magánvállalkozások felé, hogy ezek belőlük értéknövelt szolgáltatásokat fejlesszenek ki, ezzel munkahelyeket teremtve, hozzájárulva a gazdasági növekedéshez, és – nem mellékesen – csökkentve az Amerikával szembeni digitális lemaradásunkat. Világos és egyszerű célok ezek. Mégis, a norma az EU egyik kudarctörténete lett, mert a valóság ellenállt a szép céloknak és a magasztos elveknek. Ebben az írásban azt szeretném feltárni, hogy mi ennek a – nem csak magyarországi, hanem (csaknem) összeurópai – kudarcnak az oka. Érvelésemben külföldi példákat is felhozok, mégis elsősorban a magyar történésekre támaszkodom, lévén erről személyes tapasztalatom…”
Forrás:
Elvek és valóság Európában: a PSI irányelv érvényesülésének problémái; Ződi, Zsolt; In: Decem anni in Europaea Unione. Miskolci Jogtudományi Műhely, 1. (6.); ISBN 978-615-5216-76-3; Miskolci Egyetemi Kiadó; 174-185. oldalak (pdf)
