Technológiai utópiák: az álmodók kijózanodása

„A „Points – experimental collection from Data & Society” oldalán Danah Boyd, a Microsoft kutatóintézetének (Microsoft Research) vezető kutatója, a Data & Society alapítója és elnöke, keserű kifakadásban fejti ki kiábrándultságát a közösségi hálókkal kapcsolatos utópisztikus várakozásokból. A szerző a számítógépes technológiáktól az etnográfia [az etnográfiát itt a hagyományos értelmezés kiterjesztett fogalmaként használják] területére evezett át, kutatásainak fő területe pedig azoknak a technológiáknak a társadalomra gyakorolt hatása, amelyek felépítésében ő is szerepet vállalt.
A cikk szerkesztett változata a New School of Social Research konferenciáján, „A népi bomlasztás: platformszövetkezetek a globális változásért (The People’s Disruption: Platform Co-Ops for Global Challenges), elhangzott előadásnak. [A konferencia címe utalás a Szilícium-völgy mániákusan kedvelt „disruption” fogalmára.]

Mint írja, a közösségi hálós technológiák korai felhasználói, sőt azok tervezőinek nagy része is olyanok voltak, akik önmeghatározásuk szerint is „kockák”, csodabogarak, bizonytalan identitásúak voltak. A korai közösségi hálókat ezek a „társadalmon kívüli” identitással rendelkezők építették fel, hogy felépítsenek egy új terepet a szolidaritásnak, magányuk oldására. Ezzel együtt azonban egy újfajta büszkeség és uralkodásvágy is megjelent, mivel a játékon és a munkán keresztül a közösségi hálók egyfajta hatalommal ruházták fel a kulcsszereplőket. A szerző szerint ez az újfajta hatalom éppen olyan korrupttá tesz, mint az, ami ellen fellázadtak. A közösségi hálók megálmodói még egyfajta utópiában hittek, amiben az ezen keresztül szervezett, független „okos tömegek” meg tudják dönteni a tekintélyelvű rezsimeket. A baloldali radikálisok ünnepelték az új, decentralizált technológiákat, amelyekkel szembe lehet szegülni a nagyvállalatok hatalmával. Ellen akartak állni a Wall Street pénzügyi logikájának, miközben fejlesztéseikkel éppen a pénzügyi világrendszer kapitalizmusának megújításaihoz járultak hozzá. Olyan nyilvánosságot akartak teremteni, amely valódi, széleskörű és szabad hozzáférést biztosít az információkhoz, ehelyett – mint a szerző fogalmaz – a „korrodáló populizmust” ruházták fel új eszközökkel. A kijózanodás hamar bekövetkezett. Ma azok, akik egykor az utópiákban hittek, a közösségi hálóktól várva annak eljövetelét, ma azt a kérdést teszik fel: mit hoztunk létre? Az alkotók, akik az elitek (az establishment) hatalmát akarták megtörni, maguk is annak részei lettek. Mint írja: a Szilícium-völgyet a „korrozív” neoliberalizmus és liberalizmus ámokfutása uralja, szemben azzal, amit a korai álmodók vártak: olyan társadalmi technológiák elterjedését, amelyek egy együttműködésen és nagyobb egyenlőségen alapuló világot hoznak el.

A szerző arra hívja fel végül a figyelmet: ne csak arra összpontosítsunk, milyen lenne egy ideális világ, ehhez képest fogalmazva meg kritikáinkat. Hanem arra is, hogy amit fel akarunk építeni a jelen status quo helyett, hogyan korrumpálódhat és sérülhet eredeti céljaiban. A mély empátia és az önreflexió mindennél többet segíthet ezek elkerülésében. Sokkal könnyebb ugyanis a tömegeket mozgósítani valami ellen, amit gyűlölnek, mint egy fenntartható jövőt építeni. Most az a pillanat van, amikor kétségbeejtő szükség van építőkre.”

Forrás:
The Radicalization of Utopian Dreams; danah boyd; Data & Society: Points; 2017. november 20.
Lásd még: The People’s Disruption: Platform Co-ops for Global Challenges : Platform Cooperativism (konferencia)
Platform Cooperativism (szervezők)
Platform cooperative; Wikipédia

A bejegyzés kategóriája: politika, politikai informatika, szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , .
Közvetlen link.