A blokklánc filozófiája, avagy a fennálló társadalmi rendek felülvizsgálatának kényszere

„…Forradalom zajlik, infokommunikációs technológián alapuló forradalom, amely jól láthatóan különbözik minden eddigi forradalomtól, mind céljában, mind eszközrendszerében. Ez a forradalom, bár technológián alapul, de nem technológiai. Azaz nem a technológiát reformálja meg, hanem a technológia felhasználásával egész életünket, lehet, hogy évszázados, évezredes bevett társadalmi berendezkedéseinket változtathatja meg…

Mi az a blockchain?
Visszatérve a fenti kérdésre, mi is az a blockchain, vagy blokklánc? Ezt és a kapcsolódó fogalmakat mindenképpen meg kell értenünk ahhoz, hogy a fenti állítások, ha nem is teljes mértékben bizonyíthatók, de minimum valószínűsíthetők legyenek. A fogalmak megértése nélkül nem érthető meg sem a filozófia, sem annak hatásai. Ezért ezeket a fogalmakat, a technológiai innováció ezen elemeit nem informatikai, jogi, vagy gazdasági szaknyelven, hanem remélhetőleg mindenki számára érthetően kívánjuk leírni.

A blockchain egy informatikai fogalom, legalábbis mai felfogásunk szerint. Azt jelenti, hogy különböző adatokat ún. blokkokba foglalunk. Egy blokkban maximált menynyiségű adat tehető be. Az így „blokkosított” adatokból képezünk egy, csak erre az adathalmazra jellemző, de a teljes befoglalt adatnál lényegesen rövidebb ellenőrző kódot (hogy mi ez, és hogyan készül, a későbbiekben szólunk). Ezek után a következő blokk elejére ezt a kódot építjük be, majd csak utána jön a többi adat, ami ezt a bizonyos következő blokkot alkotni fogja, és így tovább. Így végül is ebből az adatoknak egy adott láncolata keletkezik, amelyre az a jellemző, hogy ami adat ebben a láncolatban szerepel, az nem változtatható meg visszamenőleg sem direkt, sem véletlenül, mert akkor az egész blokklánc logikailag „borul”. Ebből tehát az következik, hogy az az adat, amely a blokkláncba bekerül, az valamilyen módon hitelesnek tekinthető és tekintendő.

Konklúzió
A szerző megítélése szerint a blockchain mint innováció csak az utolsó csepp volt egy olyan innováció halmazban, amely mára már egy önfenntartó ökoszisztémát alkot. Ez az önfenntartó ökoszisztéma viszont jó táptalajként, és finanszírozási alapként szolgálhat további innovációknak, és lehet, hogy pár év múlva már nem az információ sűrűségről, hanem az innováció sűrűségről fognak szólni a hírek.

A fentiek alapján azonban további meggyőzés nélkül is látszik, hogy valamit lépni kell. De mit és merre, ezt még senki sem tudja. Egymásnak ellentmondó vélemények, nyilatkozatok látnak napvilágot, miközben a háttérben egy új, gazdasági, társadalmi, sőt politikai elit kialakulása rajzolódik ki. Mindez globálisan, határokon, nemzeteken átívelően. De a blockchain forradalmát hasznossá is lehet tenni. Ahhoz, hogy kiderüljön, hogy az államigazgatásnak, a politikai és gazdasági szabályozóknak, az egyes állami szereplőknek mit kell tenniük ehhez, még nem világos. Sem nálunk, se sehol a világon. Ami viszont látszik az az, hogy – mint minden anarchiának – a nagy szabadság, az állami főhatalom hiánya egyben negatívuma is. Hiszen, ha egyrészt nincs főhatalom, amelyet igénybe muszáj venni akkor, ha pl. adózni kell, ugyanúgy nincs, aki megvédje a szereplőket, igazságot szolgáltasson, jogbiztonságot adjon akkor, ha egyes szereplők vitába keverednek, netán meglopják őket…Mindezekért nálunk, Magyarországon is komolyan kell venni a blockchain filozófiáját, mind a gazdasági és politikai szereplőknek, mind a szabályozóknak, mind a közigazgatásnak.”

Forrás:
A blockchain filozófiája, avagy a fennálló társadalmi rendek felülvizsgálatának kényszere; Sík Zoltán Nándor; Új Magyar Közigazgatás; 2017. évi 4. szám; 37-56. oldalak (PDF)
Lásd még: Blockchain a közigazgatásban; Vágujhelyi Ferenc; Új Magyar Közigazgatás; 2017. évi 3. szám; 64-70. oldalak (PDF)

A bejegyzés kategóriája: információ röviden, informatika
Kiemelt szavak: , , , , , , .
Közvetlen link.