„A vidéki területek felzárkóztatása mind Európában, mind hazánkban az egyik legfontosabb fejlesztési és társadalompolitikai kérdés. Azonban a vidékről alkotott
tudományos felfogások, szakmai elképzelések, felmerülő problémák és ebből következően a fejlesztési célok is országonként, régiónként eltérők lehetnek, így az egyedi kihívásokra nehéz egységes válaszokat adni. Kutatásaink alapján úgy látjuk, hogy az elmúlt évtizedekben alkalmazott uniformizált elvek és merev szabályozási keretű támogatási rendszerek,
illetve a kialakult fejlesztési gyakorlatok hazánkban nem jártak sikerrel. Nem vitatjuk, hogy számos területen születtek eredmények és a vidékiség sok szempontból felértékelődött, ugyanakkor a rurális lokalitások egy része elvesztette életképességét. Tanulmányunkban statisztikai módszerekre és empirikus tapasztalatokra építő elemzéssel rávilágítunk a vidéki térségek eltérő és egyenlőtlen helyzetére, bizonyos településcsoportok leszakadására, az életkörülmények változása és a gazdasági fejlődés alapján. Emellett kritikai észrevételeket teszünk az eddigi ellentmondásos vidékfejlesztési gyakorlathoz, amely sok esetben tehetetlennek bizonyult a valós problémák megoldásában, illetve új szemléletű ajánlásokat fogalmazunk meg a szakpolitikai diskurzusok számára, azok tartalmi bővítése céljából.”
Forrás:
Kritikai észrevételek a magyar vidékfejlesztésről a vidékföldrajz szempontjából; Farkas Jenő Zsolt, Kovács András Donát; Területi Statisztika; 2018; 58: (1); 57-83. oldalak (PDF)
