„A digitális piacok életünkben való térhódításával az Európai Unió is felismerte, hogy az egységes piac eszméjét csak a digitális piacok egységesítésével valósíthatja meg, ezért létrehozta a Digital Single Market nevű programot. Ennek keretében az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága (DG COMP) egyre többször vizsgálódik a digitális piacokon és a versenyjogászok között is egyre inkább fókuszba kerül az újszerű versenykörnyezetre való felkészülés. A cikkben leginkább az algoritmusok és a big data kapcsán felmerült kérdéseket tárgyalom. Az előbbihez kapcsolódóan a felelősségi kérdések, az utóbbi esetében pedig a fúziós politika és az erőfölénnyel való visszaélés bemutatására törekszem.
Algoritmusok, algoritmusok mindenhol… Az életünk jelentős része az online világban (vagy talán inkább annak segítségével) bonyolódik: legyen szó a családi nyaralás megszervezéséről, bevásárlásról vagy a barátokkal való kommunikációról – esetleg hírek olvasásáról. A felhasználók számára megjelenített felület mögött algoritmusok milliói futnak, amelyek keresési igényeinket, kíváncsiságunkat kiszolgálják – mégis meglepően keveset tudnak működésükről az átlagemberek, de még sok esetben az őket megalkotó programozók is.
Habár ez általában nem merül fel a mindennapi használat során, valójában a fogyasztók meglehetősen kiszolgáltatottak a keresőmotorok és árazási algoritmusok (pricing algorithms) sokak számára nem világos optimalizációjának.
A versenyhatóságok az elmúlt években egyre jobban felfigyelnek a technológiai iparágak fejlődésének problémáira is, amelyek az algoritmusok elterjedése mellett a big data miatt merültek fel.
…
Az OECD 2016-ban big data-val, 2017-ben pedig algoritmusokkal kapcsolatos versenyjogi kihívásokról tartott, illetve fog tartani majd konferenciát. Margrethe Vestager, az Európai Bizottság versenypolitikai biztosa pedig 2017 tavaszán beszélt a német versenyhatóság konferenciáján az algoritmusok uralta világ versenyjogi kérdéseiről, ahol kijelentette, hogy a vállalatok „nem bújhatnak el a programok mögé”, ha versenyjogi felelősségről van szó.Ugyanakkor a versenyjog szabályait nem a gépek, hanem az emberek által megkötött összejátszásokra modellezték. Habár a füstös pókertermekben kötött kartellek ősképe óta a vállalatok összejátszásai sokat finomodtak, az emberi tényező (hiba) továbbra is fontos fegyver a versenyhatóságok kezeiben – gondoljunk például az engedékenységi kérelem intézményére, ahol szintén nem a dezertőr stratégiát folytató algoritmusok jelentkezését várják.
Kérdés tehát, hogy az előre beharangozott szigorú versenypolitikát lehetséges és egyáltalán érdemes-e végrehajtani a jelenlegi szabályozási keretek mellett. Előadásomban a versenyhatóságokat, versenyjogászokat érő újszerű kihívásokat foglaltam össze: hogyan alakul a versenykorlátozó megállapodásokért való felelősség a jövőben? Milyen lehetséges válaszokat adhatnak a versenyhatóságok az új kihívásokra? Egyáltalán van-e új kihívás, vagy a versenyjog jelenlegi eszközei elegendőek az újabb „ipari forradalom” szabályozására? Milyen veszélyeket rejt magában az algoritmusokra épülő verseny a fogyasztók számára és hogyan függ ez össze a big data-val?
A tanulmány az elhangzott előadásra támaszkodik: célja inkább a felmerülő kérdések összegzése, mint azok mélyreható elemzése.
…
Az egyik legátfogóbb megoldási javaslatot Németország 2017 márciusában tette közzé. A javaslat alapján egy „Digitális Hatóság” létrehozását tervezik, amely jelentős antitröszt hatáskört is kapna. Ez a hatóság a német versenyhatóság és a német hírközlési hatóság (Bundesnetzagentur) hatásköreit egészítené ki és a tervek szerint a folyamatos monitorozás által már korán tudna reagálni a versenyjogsértő magatartásokra (duális, proaktív versenyjog). Ezen kívül a tervben szerepel az ideiglenes intézkedés elrendeléséhez szükséges bizonyítási szint (erőfölény megléte) rögzítése is. Ennek értelmében már nem kellene megvárni a vizsgálat lezárultát, hanem a versenyjogsértő magatartás gyanúja mellett már lehetséges lenne ideiglenes intézkedést alkalmazni. A fogyasztói megtévesztést a hatóság saját jogon szankcionálhatja majd.
…
A problémákat két témakörre osztva eltérő szabályozási válaszokat láthattunk.Egyfelől az algoritmusok és a felelősségi kérdések körében a közeljövőben (kivéve, ha hirtelen egy jelentősebb ügy felmerül) a felvetett problémákat és az arra adott válaszokat áttekintve a szabályozás nem mutat változást. Richard Whish nemrég úgy foglalt állást, hogy nem szükséges az algoritmusok terén egyelőre szabályozási változásokat bevezetni,[49] illetve ezt az álláspontot képviselte Margrethe Vestager is.
Más a helyzet a big data, fúziók és erőfölény kapcsán, ahol már több változtatás (német és osztrák versenytörvény) is történt. A versenyjogot érintő kritikák többsége szerint a szabályozásnak ebben a tárgykörben el kell mozdulnia a tisztán ár-alapú megközelítéstől, és komolyabban kell vennie, valamint a vizsgálati szempontrendszerbe integrálnia a network effect-eket, valamint viselkedés alapú diszkriminációt (behavioral discrimination). A fogyasztók által használt szolgáltatások többsége ugyanis már közvetlen ellentételezés nélkül történik, és a látszólagos verseny ellenére a fogyasztók bizalmi érzete az, ami meggátolja őket a váltásban, és amelynek kialakításába a nagy vállalatok rengeteg pénzt és időt fektetnek. Ez pedig, ahogy Ezrachi és Stucke kiemelik, olyan piacralépési korlátot, más esetekben pedig erőfölényt jelent, amely számokban nehezen mérhető, és amelyeket így például az összefonódási kérelmek elbírálása esetén a jelenlegi tesztek nem tudnak figyelembe venni.”
Forrás:
Versenyjog és mesterséges intelligencia; Rudi Alexandra; arsboni; 2018. március 2.
