„Ahol megjelennek a robotok, ott a gyárakat is át kell alakítani, ami egyre több logisztikai megrendelést generál a vállalatok részéről – mondta a Világgazdaság kérdésére Grasselli Norbert, a Bay Zoltán Kutatóközpont ügyvezetője.
Idén huszonöt éves a kutatóközpont. Melyek azok a már maguk mögött hagyott technológiai mérföldkövek, amelyek az induláskor elképzelhetetlennek tűntek?
Az alapítvány 1993 januárjában kezdte meg működését, és a nyolcvanas évek végén megszűnt ipari kutatóintézetek után keletkezett űrt volt hivatott betölteni a német Fraunhofer Intézet mintájára. Bár a technológiai környezet folyton változik, a hitvallásunk ma is ugyanaz: biztosítani a magyar vállalatok számára a kutatás-fejlesztési hátteret. Idővel a fókuszpontok is kicserélődtek. Amíg például a kilencvenes évek első felében vízzel vágtuk a különféle anyagokat, így a fémeket, köveket, addig ma már a lézeres vágásé a főszerep. Régebben a vidék- és területfejlesztés, illetve a genetika is kulcsterület volt, ám a vállalkozói igények változásával ma már az ipar 4.0 és a körforgásos gazdaság a fő mozgatórugó. Utóbbi arra irányul, hogy a termelés során keletkező hulladék is közel száz százalékban újrahasznosuljon, így kapcsolódhat össze közvetve például a mezőgazdaságban a cukorgyártás az algatenyésztéssel. De az iparban is újra ki lehet nyerni a fémeket egy nyomtatott áramkör esetén.Árbevételi szempontból a pályázati pénzből megvalósuló fejlesztések vagy a közvetlen ipari megbízások szerepe a meghatározóbb?
Nagyjából 50-50 százalékos arányban járulnak hozzá ahhoz, hogy az egyszeri állami tőkeinjekció után a kutatóintézet hosszú ideje önfenntartóan működik. A mintegy százhúsz alkalmazott kutató, fejlesztő szakember munkája révén hozzávetőleg hatmillió eurós forgalmat bonyolíthatunk le évente. Számottevő európai uniós, illetve állami finanszírozású pályázati konstrukcióban veszünk részt, jelenleg mintegy negyven nemzetközi projektben működünk közre. Volt már az Európai Űrügynökség által finanszírozott programunk, de több együttműködésünk a kontinens határain is túlnyúlik, említhetném például a dél-koreai vagy indiai partnereket.Mely tevékenységüknél a legmeghatározóbb a digitalizáció, a robotika térhódítása?
Eddig egyértelműen a járműiparban vezettük be a legtöbb digitális rendszert, itt a leghangsúlyosabb a robotok összehangolt munkája. Nemcsak a nagy autógyárakkal, hanem azok beszállítóival is vannak közös fejlesztéseink, például a Suzuki gyárral éppúgy, ahogy az egri ZF-fel vagy a Bosch csoport tagvállalataival.A járműgyártás nemcsak a feldolgozóiparon belül zászlóshajó, hanem a magyar gazdasági növekedés egyik motorja is. Mely részeiben a legaktívabbak?
Egyre több logisztikai típusú megrendelést kapunk, ahol ugyanis megjelennek a robotok, ott a gyárakat is át kell alakítani. Gyakori eset, hogy az egyazon futószalag mellett dolgozó ember és robot munkájának hatékonyságán kell csiszolni, de az anyagfejlesztés is slágertéma. Például a szigorú szén-dioxid-kibocsátási szabályoknak a legtöbben úgy próbálnak megfelelni, hogy az alkotóelemeket hasonlóan ellenálló, de könnyebb anyagokkal váltják ki; a tesztelések, modellezések döntő hányada erre irányul.Mekkora fejtörést okoz a szakemberhiány? Megbirkóznak vele?
Ma már cégmérettől és iparágtól függetlenül mindenütt jelen van ez a probléma, igaz, mi korábban is csak elvétve találtunk az elvárásainknak száz százalékig megfelelő szakembereket a piacon. Ezért nemcsak a belépési küszöb magas, hanem hangsúlyt fektetünk a belső képzésekre is, így munkatársaink döntő többsége házon belül sajátítja el a speciális kompetenciák többségét. Versenyelőnyt jelent számunkra, akár a nagyvállalatokkal szemben is, hogy változatosak a projektek, sok mérnök vagy informatikus épp azért próbál nálunk szerencsét, mert megunta, hogy öt-tíz éve mindennap ugyanazt a két-három feladatot végzi el.Várhatóan mik lesznek a kutatások mozgatórugói öt-tíz év múlva?
Erősödik a 3D-nyomtatás szerepe. Az alkatrészek utángyártásában rövidesen a mainál jóval szélesebb körben alkalmazzák majd ezt a technológiát. Az autóiparban például az oldtimereknél gordiuszi csomót vág át a módszer, hisz ma már könnyen reprodukálhatók azok az elemek is, amelyek akár évtizedek óta hiánycikknek számítanak. De a mezőgazdaságtól kezdve a széles körű ipari felhasználásig mindenütt felértékelődik a 3D, ahol komolyabb munkagépek vannak. A másik jelentős új csapásirány a dolgok internete. A gyártástechnológiában már ma is hihetetlen mennyiségű adat, információ áll rendelkezésre, ám ez a fajta tudás csak a közeljövőben halmozódik fel igazán.”
Forrás:
Teljes gőzzel a robotizált jövő felé; Gyöngyösi Balázs; Világgazdaság; 2018. március 23.
