„Sok cégvezérnek fogalma sincs a digitalizációról, ezért könnyen bedől az önjelölt tanácsadóknak. Utóbbiak sokszor alig produkálnak valamit, mégis nagyon jól megélnek belőle.
A texasi Austinban rövidek a telek, és már márciusban hét ágra süt a nap. Péntek van, Dieter Zetsche, a Daimler vezére piros sapkában, hanyagul feltűrt ingujjban sétál a belvárosban. Mellette hawaii tanácsadója, a techguruként ismert Guy Kawasaki, aki most éppen cowboycsizmát vásárol főnöke társaságában. Persze nem emiatt vannak itt, hanem a világ legismertebb technológiai és jövőkonferenciájára, a South by Southwestre érkeztek. A Daimler-főnök alig két éve hallott először az eseményről, most viszont már külön házat bérelt az ideutazó kollégáinak. A stuttgarti autógyártó ugyanis technológiai konszernként tekint magára, Zetsche pedig frenemynek, egyszerre barátnak és ellenségnek hívja a Google-t, azaz kvázi egy szintre helyezi cégét az amerikai techóriással.A belvárosi séta közben Kawasaki elmeséli a Daimler-főnöknek egy üzleti ötletét. Szerinte olyan rendszert kellene kiépíteni, amelyben az ügyfelek bármelyik utcai autót kibérelhetnék, majd ha már nincs rá szükségük, bárhol leparkolhatnák. A márka és a modell nem számít, a szabadság végtelen. „Na, mit szólsz hozzá?” – kérdezi a tanácsadó vigyorogva. „Úgy hangzik, mint egy csoda” – válaszolja Zetsche. Persze mondhatta volna azt is, hogy ez egy baromság, amely egyrészt nem új keletű, másrészt nem egészen végiggondolt. De szabad-e még manapság ennyire szkeptikusnak lenni?
Megvezetett vezetők
A texasi történet figyelemre méltó trendről árulkodik: a német cégvezérek olyan tanácsadókra, online gurukra és „evangélistákra” vágynak, akik támpontot ígérnek nekik a digitalizáció viharában, és sokszor még a legabszurdabb utópiáikat is kitörő tapssal fogadják. Többüknek persze vannak érdemei is: a nyolcvanas években például Kawasaki tette ismertté a legendás Macintosht egy érzelmes Apple-kampánnyal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden szavuk aranyat ér. Sőt, projektjeik sokszor annak ellenére is rémisztően banálisnak bizonyulnak, hogy nagyon sok pénzt kapnak értük. A sarlatánoknak könnyű dolguk van, mivel a vállalatvezérek bizonytalanok: szeretnének haladni a korral digitálisan, de nem értenek hozzá. Sokszor azt sem tudják, hogyan kezdjenek hozzá, ezért tanácsadóik ötleteit követik. Azok pedig annál vonzóbbak, minél egyszerűbbnek tűnnek.A digitalizáció manapság egy divatos címke, a mélyebb lényegét azonban nem nagyon értik. ”
Forrás:
Sarlatán tanácsadók; Wéber Balázs (fordította a cikket a német Manager Magazin (2018/2) cikke alapján); Világgazdaság; 2018. április 14.
A teljes cikk a Manager Magazin áprilisi számában olvasható (Sarlatán tanácsadók).
