A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2018. május 7.

A világpolitika főszereplői a Fecebookon –a legfrissebb, 2018-as felmérés adatai
A Burson Cohn and Wolfe, a világ három nagy átfogó szolgáltatási profilú, globális médiaügynökségének egyike megjelentette várva várt jelentését a nagypolitika főszereplőinek közösségi média használatáról. A kutatás (amely döntően a cég Twiplomacy elnevezésű, rendszeres kutatásának adatbázisain és módszertanán alapul) összesen 175 ország vezető politikusainak, külügyminisztériumainak, és más nemzetközi kapcsolati intézményeinek Facebook oldalait vette vizsgálat alá.
A felmérésbe bevont összesen 650 intézményi és személyes oldal, a vizsgálatban felölelt kicsi több mint egy év alatt, összesen több mint 536 000 bejegyzést produkált.
A Facebook-használat nemzetközi politikai ranglistáját az indiai kormányfő, Narendra Modi vezeti, a Facebook oldalához kapcsolódó mintegy 43 millió aktív követővel (azaz lájkolóval). Ez csaknem duplája az őt a sorban követő, második helyezett amerikai elnök Facebook-oldalára érkező lájkok számának. Miközben az indiai miniszterelnök jelentősebb követői réteget vonz bejegyzéseivel, az üzemeltető online aktivitását tekintve viszont messze Trump emelkedik az élre: az amerikai elnök naponta átlagosan 5 új posztot tesz ki a Facebookjára, szemben a Modi által írt napi átlag kettővel. Ugyanakkor az amerikai politikus bejegyzései több interakciót is generáltak a vizsgálat 14 hónapja alatt, összesen csak nem 205 millió lájk, megosztás és kommentár formájában. Narendra Modi, miközben Trumpnál több kedvelőt gyűjtött be, posztjaival számottevően kevesebb, nagyjából fele annyi interakciót idézett elő.
Jól látható egyébként az is, hogy a világ vezető politikusainak többsége nem maga kezeli Facebook oldalát, hanem azt specializált közösségi média stábjaik gondozzák. Néhány kivétel azonban akad, mint például az új-zélandi miniszterelnök asszony, aki gyakran tesz ki posztokat a Facebookjára otthonról, vagy néha éppen az utójában ülve. A személyesség varázsa egyébként mérhető eredményeket szül: a 37 éves politikusnő lett a felmérés „legszeretettebb” közszereplője (a bejegyzései által generált interakciók csaknem 15%-a „szívecske” érzelmi ikon).
A dán külügyminiszter, Anders Samuelsen is láthatóan élvezi a sajátkezű posztolást. Gyakorta tesz ki magáról egy-egy önarcképet (azaz szelfit), de alkalom adtán szívesen megoszt apró videókat is, amelyeken énekel és táncol. Miközben ezeknek a bejegyzéseknek, természetesen, nincsen különösebb hírértéke, a személyes kapcsolat- és szimpátia teremtő erejük cseppet sem elhanyagolható.
A szingapúri miniszterelnök, Lee Hsien Loong is a személyesség varázsára esküszik, ráadásul a játékosság sem esik messze egyéniségétől, ami a mai világban láthatóan külön plusz lehet. Az ázsiai politikus ugyanis gyakorta kattint egy-egy gyors fotót a környezetében levő tájakról, épületekről, majd kiteszi a felvételeket a Facebook oldalára, arra bíztatva követőit, hogy találják ki (és persze visszacsatolásként írják is meg) a helyszíneket.
További érdekességek a felmérésből:
a világ vezető politikai szereplői előszeretettel posztolnak (szöveges megjegyzésekkel kísért) fényképeket: ez teszi ki a Facebookra feltett bejegyzéseik több mint 52%-át. Az ilyen üzenetek nem csak népszerűek, de hatékonyságuk is kiemelkedő: egy-egy közreadott fénykép átlagosan 1750 interakciót (lájkolást, megosztást, vagy hozzászólást) vált ki.
a bejegyzések csaknem negyede tartalmaz valamilyen másik weboldalra vezető címet (azaz weblinket), az ilyen posztok által kiváltott olvasói-követői aktivitás azonban messze elmarad a fotóké mögött.
az igazi közönség kedvencek azonban egyértelműen a közzétett videók, vagy élő videók: ezek az összes bejegyzésnek csupán 17%-át teszik ki, ám ezek felelnek a generált közönség-interakciók több mint egy harmadáért.
World Leaders on Facebook 2018; Twiplomacy; 2018. május 2.

Élő történelem: nagyköveti pengeváltásoktól hangos a közösségi média
Mondanunk sem kell talán, hogy a politikusok, vagy a diplomaták közösségi média bejegyzéseit nem csupán a laikus érdeklődők figyelik és követik egyre nagyobb tömegekben. A kollégák, az adott szolgálati helyre akkreditált más országbeli szakemberek is árgus szemekkel figyelik egymás online működését, szívesen kommentálva is az érdekesebb bejegyzéseket. Az ilyen virtuális párbeszédek néha váratlan fordulatot vehetnek, rámutatva arra, hogy a digitális tér immár nem csak az éles konfliktusoknak (például az utóbbi idők brit-orosz szópárbajainak) szolgáltat természetes terepet, de az egyes nemzetek közötti, néha évszázados, szelídebb rivalizálásnak is.
A minap ugyanis büszkén írta Twitterén Kim Darroch, a hazáját Washingtonban képviselő brit nagykövet: elbűvölte őt az általa éppen meglátogatott Fehér Ház épülete, ami persze nem is véletlen. A világ talán legismertebb épületének létrehozásában ugyanis – emelte ki a nagykövet – kulcsszerepet játszott Nagy-Britannia, angol építészmérnökökkel, vagy éppen skót kőművesekkel.
A kicsit talán dicsekvő, de összességében tárgyszerű bejegyzés azonban váratlan módon felbőszítette a brit oroszlán régi riválisát, a harcias gall kakast. A szintén Washingtonban akkreditált francia nagykövet ugyanis nem késlekedett Twitter-válaszban hozzáfűzni: nem csak a Fehér Ház felépítésében, de 1815. évi felégetésében is jeleskedtek ám a britek, utalva ezzel az 1812-es brit-amerikai háború egy ténylegesen megtörtént mozzanatára.
A brit nagykövet visszafogott és diplomatikus, de könyörtelen válaszban igazította ki francia kollégáját: felhívta a figyelmet arra, hogy az említett háborús epizód valójában 1814-ben történt. Persze, 1815 is fontos évszám, de valami egészen másról ismert…
A leforrázott francia diplomata nem is feszegette volna tovább a kérdést. Az indulatok azonban ekkor már elszabadultak, és jókedvű, vagy rosszmájú hozzászólók segítettek emlékezni arra, hogy 1815 valójában Waterloo, és ezzel a franciák drámai vereségének az évszáma.
Rövid erőgyűjtés után a francia diplomata ismét felvette a kesztyűt, ám (a közösségi média vitákból jól ismert taktikával) egészen más irányba próbálta fordítani a beszélgetést: posztolt egy fényképet a franciaországi Rastignac kastélyról, azt bizonygatva, hogy valójában annak az építészeti formái adták az ihletet a Fehér Ház felépítéséhez.
Közben azonban a vita nemzetközivé terebélyesedett. Ír Twitterezők tették fel a pontot az í-re azzal, hogy valójában mind a brit, mind pedig a francia diplomata téved, mert a Fehér Ház felépítésében honfitársuk, a zöld szigetről származó James Hoban építész játszotta a főszerepet. Mintául pedig az ír Parlament épülettömbjét vette.
Ambassadors trade online blows over burning issue at White House; Catherine Philip; The Times, 2018. május 5.

A Szilícium-völgybe akkreditált dán techno-diplomata újradefiniálná a szakmát
Az internet, a mobil technológia, általában a digitális világ rohamtempóban kebelezi be egész életünket. Az IT-technológia szédületes fejlődése ugyanakkor néhány meghatározó technológiai óriásvállalat kiemelkedéséhez is vezetett. Ezek a globális hatókörű multik jórészt az Egyesült Államokhoz kötődnek, és összességében roppant gazdasági, sőt társadalmi – és ennek következményeként politikai erőt is képviselnek ma már.
A digitalizációban, innovációban hagyományosan élen járó Dánia ismerte fel elsőnek: ezek a céghatalmasságok – az Apple, a Google, a Facebook, vagy az Amazon – ma már olyan szereplői világunknak, amelyek működése alapvetően befolyásolhatja egy-egy szuverén állam, például a kis Dánia pályáját. E felismerés nyomán nevezte ki az ország, 2017. májusában a világ első „technológiai nagykövetét”. A fiatal és dinamikus, ugyanakkor több külügyi poszton tapasztalatokat szerzett diplomata, Casper Klynge lett az úttörő, aki a Szilícium-völgyben, az oda települt technológiai óriáscégeknél képviseli hazája érdekeit. E valóban szokatlan diplomáciai poszt létrehozása éles vitákat váltott ki a dán közvélemény körében: voltak, akik divatos pénzpocsékolásnak tartották az új állomáshelyet; mások veszélyesnek tartották, hogy egy demokratikus állam, és egy senki által meg nem választott magánszervezet egyenrangú, „diplomáciai jellegű” kapcsolatokat építsen ki.

A viharos körülmények között felállított, ráadásul előzmények nélküli feladatkör első tapasztalatairól számolt be a héten Casper Klynge. Aki egyébként sietett leszögezni: valójában hivatala nem köti őt a Szilícium-völgybe, hanem az IT iparágak képviselőivel világszerte tartja a kapcsolatot.
Posztját elsődlegesen afféle „őrhelyként”, megfigyelő állomásként jellemzi a dán diplomata. Legfontosabb napi feladatuk az IT-világ, a technológiai fejlesztések trendjeinek figyelemmel kísérése. Ennek alapján ajánlásokat dolgoznak ki arra nézve, hogyan készülhet fel a dán társadalom a legjobban, hogy a változásoknak a haszonélvezője, ne pedig a vesztese legyen, például olyan területeken, mint a mesterséges intelligencia (MI), vagy úgy általában a Negyedik Ipari Forradalom.
Ugyanakkor Klynge hivatala aktív szerepet vállal a dán IT-szektor nemzetközi népszerűsítésében. Pontosabban: azon munkálkodik kollégáival, hogy világszerte ismertté tegye Dániát, mint az IT-befektetések szempontjából különösen vonzó helyet. Ebben a hagyományos értelemben vett promóció mellett a dán technológiai nagykövet az egymást kiegészítő, kapcsolódó hálózatok építésének szán komoly szerepet. Civil kezdeményezések, állami- és magán szereplők összefogásával igyekeznek előmozdítani egy – globális szintű – párbeszédet az IT-fejlődéshez kapcsolódó politikaalkotás, szabályozás témaköreiben. A cél tulajdonképpen az: ezekkel az újszerű, széles koalíciókkal a hagyományos diplomácia eszköztárát alkalmazzuk ezekre az óriásvállalati szereplőkre; kikényszerítsük azok nagyobb társadalmi felelősségvállalását.
How Casper Klynge is reinventing diplomacy as the World”s first tech ambassador; Tom Fletcher; The National; 2018. május 4.
Techplomacy. Denmark’s bridgeway to Silicon Valley; Mads Mateusz Jaszczolt Fritzboeger; Diplo Foundation; 2018. május 2.

Közel-Keleti Innovációs Nagydíjas lett a Bahreini Külügyminisztérium digitális transzformációs projektje
Az idei Közel-Keleti Innovációs Nagydíj nyertesei között találjuk a Bahreint. A Perzsa-öbölbeli, apró szigetország Külügyminisztériumának digitális transzformációs projektje bizonyult méltónak erre a regionális kitüntetésre, amelyet immár 14. alkalommal ítéltek oda a térség figyelemre méltó technológiai kezdeményezéseinek. A királyság Külügyminisztériumának Egységes Kommunikációs Infrastruktúráját megteremteni hivatott projekt a Bahrein 2030 elnevezésű stratégiai vízió célkitűzéseivel összhangban, a digitális diplomácia kívánalmait szem előtt tartva fejleszti az anyaországi minisztérium, illetve a külföldi diplomáciai képviseletek közötti elektronikus kommunikációt.
A díjátadáson felszólaló külügyminiszter helyettes asszony aláhúzta: a sikeresen lezárult technológiai fejlesztéseknek köszönhetően jelentősen csökkenteni tudták a külképviseleti hálózat működési költségeit. Ugyanakkor jelentősen javult az egyes állomáshelyek közötti együttműködés, mobilitás és munka hatékonyság.
A korszerű diplomáciai infrastruktúra ugyanakkor közvetlenül érinti a külföldön tartózkodó bahreini állampolgárokat is, jelentősen emelve a számukra biztosított konzuli szolgáltatások színvonalát is.
Foreign Ministry wins Network Middle East Innovation Award 2018; Bahrain News Agency; 2018. május 2.

Robotika és geopolitika: masszív fejlesztésekkel zárkózna fel az Európai Unió riválisaihoz
Az elmúlt hét jó néhány figyelemre méltó kezdeményezést hozott a fejlesztési kulcsterületnek számító robotika tájékán.
A minket közvetlenül leginkább érintő fejlemény az Európai Unió által most nyilvánosságra hozott fejlesztési terv, amely a mesterséges intelligencia (MI) kutatások területén szeretné rekordidő alatt felzárkóztatni a közösséget Kínához és az Egyesült Államokhoz.
A terv három pillér köré szerveződve dinamizálná az MI és a robotika fejlesztését célzó uniós erőfeszítéseket:
közberuházások;
társadalmi-gazdasági hatások;
etikai kérdések.
Az ambiciózus fejlesztési terv azzal számol, hogy az EU 20 milliárd eurót fektessen be a mesterséges intelligencia fejlesztésekbe az elkövetkező két esztendőben.
Ugyanakkor a tervezet lényegi sajátossága, hogy – mint fentebb vázoltuk – nem csupán egy fejlesztési aspektusra fókuszál. Ebben élesen eltér például a britek koncepciójától, akik egy múlt héten elfogadott parlamenti ajánlás szerint nem a beruházásokra, hanem az etikai kérdésekre koncentrálva szeretnék előmozdítani hazájuk felzárkózását az amerikai és kínai MI fejlesztési szintekhez.
Az európai terv azonban számos – egyelőre nehezen megválaszolható – kérdést is felvet. Mi ösztönözné a vállalati szektor (nemzetközi) szereplőit arra, hogy ne Kínában, vagy Amerikában próbáljanak fejlesztési forrásokat felhajtani MI programjaikhoz, hanem az EU-ban? Hogyan érinti ezt a felzárkózási kezdeményezés az Unió tagságát: vajon minden tagállam új lehetőségekhez jut majd az MI iparággal, vagy csak egyesek? Ráadásul a téma további korlátozásokat generálhat: a mesterséges intelligencia fejlesztéseket ugyanis sokfelé kezdik a nemzetbiztonságot alapvetően befolyásoló tényezőnek tekinteni. Vajon hogyan változik az – egyébként is protekcionista vonásokat öltő – USA hozzáállása MI fejlesztéseket folytató vállalatainak EU-s finanszírozását illetően?
Robotics and Geopolitics. AI at Center of EU Push, Spy Game and Nuclear Politics; Abishur Prakash; Robotics Business Review; 2018. április 27.
Mesterséges intelligencia: a Bizottság felvázolja a beruházás ösztönzésére és az etikai iránymutatások kidolgozására vonatkozó európai megközelítést; Európai Bizottság; 2018. április 25.

Kína 6 milliárd dolláros országimázs kampánya csak egy lufi – vélik a nyugati szakértők.
A szolíd nagyhatalmi státusz felé menetelő Kína ritkán szokott viccelni bármivel is, de a tájékoztatás, az információ, vagy ahogy egy kicsit negatívabb felhanggal hívni szokták, a propaganda terén biztosan nem veszi félvállról a terveit. De, még a kínai stratégiai szemléletet ismerve is egy kicsit meghökkentő az a kezdeményezés, amivel most az ázsiai ország minőségi előrelépést szeretne elérni a „kínai üzenet” külföldre vetítésében. Az egypólusú világhegemóniát immár bizonyosan elveszítő Amerika konzervatív-liberális szakértői különösen kritikusan, hogy ne mondjuk, epésen kommentálják a kínaiak országimázs építő kezdeményezését. Ami persze önmagában is érdekes mozzanat, nem csak a kínai tájékoztatási tervek. Tehát, mielőtt egy kézlegyintéssel elintéznénk a kérdést, érdemes megnézni, hogy miről is van szó!
A kínai állami vezetés elhatározta: az önmagukban is óriásszervezetnek számító kínai állami tájékoztatási vállalatok, a Kínai Világtelevíziós Hálózat, a Kínai Nemzetközi Rádió és a Kínai Országos Rádió összevonásával egy olyan ütőképes médiakonglomerátumot hoznak létre, amely a rendelkezésre álló anyagi és emberi erőforrások koncentrálásával jelentősen növelni tudja a külföld felé irányuló kínai tájékoztatási tevékenységet. Az újonnan felálló szervezet neve – Voice of China, azaz Kína Hangja lesz.
A vállalkozás – emelik ki az amerikai szakemberek – nem csak szervezetében, nem csak célrendszerében, de még nevében is hűen idézi a híres-hírhedt Vocie of America, azaz Amerika Hangja rádióállomást. Amely – tegyük hozzá mi – a hidegháború idején a külföldre (elsősorban a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai ellen) irányuló amerikai állami propaganda hadjárat, modern kifejezéssel információs hadviselés központi eszköze volt.
Csakhogy ez a hang nem az a hang, állítják a témát elemző amerikai szakemberek. A Hszi Csin-ping elnök által megfogalmazott „kínai álom” üzenetét hiába is próbálják külföldre közvetíteni, arra a külvilág – legalábbis annak fejlett része – nem vevő. Éppen ezért a Kína Hangja tájékoztatási programja is eleve kudarcra ítéltetett.
Az újabb kínai információs kezdeményezés egyébként egy összességében mintegy 6,6 milliárd dolláros költségvetésű, és igen sokrétű program része. Televíziós műsorszórókat, rádióállomásokat, nyomtatott sajtótermékeket ölel fel, köztük olyan jelentős, angol nyelven is kiadott újságokat, mint a China Daily, a People’s Daily, a Global Times. A CCTV televíziós csatorna a világ mintegy 140 országába sugározza műsorát több nyelven, míg a szintén állami Kínai Nemzetközi Rádió 65 idegen nyelven fogható.
A kínai tájékoztatás nagyjából egy évtizede kezdett lendületes külföldi terjesztésbe-terjeszkedésbe, és azóta számottevő pozíciókat épített ki elsősorban a fejlődő világban.
China’s 6 Billion Propaganda Blitz is a Snooze; Hilton Yip, Foreign Policy, 2018. április 23.

HETI GAMING – FÉRFIAS JÁTÉKOK
A Wargamer Magazin összeállítása a legjobb I. világháborús stratégiai játékokról
Ezen a héten ismét gondolunk a játékos kedvű olvasókra. Azokra, akiknek a játék nagyon is komoly dolog lehet, főleg ha a témája stratégia, szimuláció, modellezés – egyszóval maga az élet! Az egyik legolvasottabb szaklap, a Wargamer Magazin ezúttal az I. világháborús stratégiai játékok legjavából készített összeállítást. Különösen szeretjük ezeket a klasszikusokat, ugyanis – talán az első világégés hadviselésének jellegzetességei, a megmerevedett frontvonalak, lövészárok hadakozások folytán – sokkal több bennük a hangsúlyosan stratégiai elem, mint a más korszakokat elénk hozó játékokban. A játékok ennek megfelelően meglehetősen összetettek, nem kínálnak tehát rövid és egyszerű csatározásokat. Cserébe viszont már-már tudományos komolysággal gondolhatunk végig, játszhatunk újra egy-egy hadjáratot, vagy hadmozdulatot. Azt szolgálják tehát ezek a játékok, hogy végiggondolhassuk: miért történtek a dolgok úgy, ahogy történtek? És azt is: történhettek volna-e máshogy?
The Wargamer’s Guide to the Best WW1 Strategy Games; Wargamer; 2018. április 27

Összeállította és szemlézte: Nyáry Gábor

A bejegyzés kategóriája: gazdaság, információ röviden, informatika, közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, művelődés, politika, politikai informatika, történelem
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.