„A településkép teljes felborulásával riogató főcímek lepték el a sajtót 2016 elején. Az egyszerű bejelentési eljárás hatálybalépésével elültették számos magyar fejében, hogy „azt építhet, amit akar”.
Hatósági szakértők panaszkodnak, hogy rendszeresen találkoznak olyan építtetővel, aki nem tudja, hogy be kell tartania az országos és a helyi szabályokat, komplett kivitelezési tervdokumentációt kell feltöltenie az elektronikus építési naplóba, továbbá nyilatkoznia arról, hogy természetes személyként saját részre építkezik. Az építési felügyelet pedig mindezt ellenőrzi.
Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet (OTÉK) és az önkormányzatok által kiadott helyi építési szabályzat (HÉSZ) továbbra is egyfajta „zsinórmértéknek” tekintendő az építtetők számára.
Való igaz, hogy a 300 négyzetméter alapterületű új ház építésekor, illetve bővítésekor, ha az a bővítés után sem haladja meg a 300 négyzetmétert, továbbá a 300 négyzetmétert meghaladó, csak lakásként funkcionáló, saját részre készült építmények esetén nagy százalékban nem szükséges előzetes építési engedélyt beszerezni. Ám a járási építésfelügyeleti hatóságok ellenőrzik az e-naplót, és csak akkor adnak használatbavételi engedélyt, ha az építkezés megfelelt a jogszabályoknak.
Az ügyeskedők úgy próbálják áthágni a szabályokat, hogy bíznak a fennmaradási engedély lehetőségében. Azonban ez nemcsak komoly bírásággal jár, de csak akkor adható ki, ha az építmény már a kezdetekkor is megkaphatta volna a hatóság jóváhagyását. Szó sincs tehát csillagvizsgáló építéséről egy családi ház tetején, mert még egy plusz sor tégla is büntetést, illetve bontást vonhat maga után.
Ha ugyanis a plusz sor tégla nem felel meg az OTÉK-ban és a HÉSZ-ben meghatározott építménymagassági, ereszmagassági, beépítési korlátnak, a szintterületi, a zöldterületi vagy egyéb mutatóknak, a tulajdonost a hatóság bontásra kötelezheti. Ezt fedezi elvileg a tervezők kötelező felelősségbiztosítása, azonban az építtető nem kapja vissza az elveszett sok-sok millióját.
Az egyszerű bejelentési eljárás mellett szólnak pozitív érvek is. Legfontosabb a hazai gazdaságot élénkítő építkezési láz, a rövidebb ügyintézési határidő, illetve az, hogy korábban a mindenre kiterjedő építési engedélyezési eljárás korrupciós lehetőségeket teremtett, és ez most kisebb körben lehetséges.
Az építési engedély ugyanis védi az épületet, hiába nem vett észre (rosszabb esetben nem akart észrevenni) rajta a hatóság bizonyos szabálytalanságokat. Így később feleslegesen ágál például a szomszéd, a tulajdonos zsebében ott az engedély, amely minden ellenvetést jogszerűen felülír.
Az egyszerű bejelentés nyomán éppen a szomszédjogi viszonyok mérgesednek el sokszor. Az egyszerű bejelentési kötelezettség ugyanis nem követeli meg, hogy az építtető beszerezze szomszédai hozzájárulását házának átépítéséhez, bővítéséhez. A szomszéd csak a munkagépek megjelenésekor értesül az új helyzetről, majd aggódva szemléli, vajon az építtető mennyit vesz el például a kilátásából.
Az OTÉK ugyan tiltja, hogy az új építkezés túlzott értékcsökkenést okozzon a szomszédnak a kilátás romlása, az „intim zóna” megsértése vagy a természetes megvilágítottság és benapozottság leárnyékolása miatt, szakjogászok szerint az elmúlt időszakban mégis nőtt az úgynevezett panorámaperek száma, amelyekben a szomszédok kártérítéssel hoznák vissza az elvesztett kilátás okozta értékcsökkenést.
Nem segít a helyzeten az sem, hogy a járási hatóságok sokszor nagyon különbözően értelmezik, mit jelent a használatbavételi engedély kiadása. Az egyik pesti kerületben például, ha esetleg nem maradna pénz a terasz burkolására, a tulajdonos addig nem kaphat használatbavételi engedélyt, amíg a tervben szereplő csempeburkolatot betonra nem változtatja.
Pest másik kerületében ugyanakkor előfordul, hogy a hatóság be sem megy a házba, mindössze az utcáról fényképezi le azt. De öt hétbe is telhet, mire megérkezik az engedély. Budapest környékén egyes járásokban pedig kimegy az építésfelügyelet, mér egy-két dolgot, majd két napon belül küldi a hatósági bizonyítványt.
Szakértők szerint az anomáliákon segíthetne, ha az egyszerű bejelentéssel dolgozó építtető és építész a kezdetektől együttműködne a hatósággal, és főépítészi szakmai konzultáció alapján kiadott szakmai állásfoglalással készítené el a terveket. Sajnos azonban az egyszerű bejelentési eljárást sokan így már túl bonyolultnak tartják, és nem akarnak még főépítészi véleményre is várni.”
Forrás:
Amin a szomszéd kiakadhat. Miért bonyolult, ha egyszerűbb?; Jancsó Orsolya; Magyar Idők; 2018. május 16.
Lásd még:
253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről; Nemzeti Jogszabálytár
