„…– Ha már a belpolitikát szóba hozta, több fontos ágazat és intézmény jelentős átalakítás alatt vagy az előtt áll, melynek kapcsán a Magyar Szakszervezeti Szövetség bírálta a közigazgatás racionalizálásáról meghirdetett kormányzati terveket.
– Nagy baj lenne, ha egy szakszervezet bármilyen létszámleépítést üdvözölne, ezért ezt nem is vártuk. Ha egyeztetni kívánnak, szívesen meghallgatjuk őket. Ám ha ma alaposabban megvizsgáljuk a központi közigazgatást – a minisztériumoknál dolgozó 14 ezer emberről beszélek –, akkor azt látjuk, hogy a jelenlegi helyzet jó néhány szempontból tarthatatlan. Alacsonyak a fizetések, és nem tükrözik a valós munkateljesítményeket. Ha felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező jogászokat kétszázezer forintos bruttó fizetéssel tudunk alkalmazni, az nyilvánvalóan nincs rendjén, és veszélyes kontraszelekcióhoz vezet. Meg kell határozni, hogy egy államtitkárság hatásköreinek gyakorlásához hány emberre van szükség, meg kell szüntetni a részben a digitalizáció folytán előállt párhuzamosságokat, és akiknek szükség van a munkájára a közszolgálatban, azokat tisztességesen meg kell fizetni. Kisebb létszámú, áramvonalasabb, de jól fizetett közszolgákból álló közigazgatásra van szükség.– Említette, hogy az említett 14 ezer ember 15-20 százalékát nagyrészt nyugdíjazással építik le. Azok, akiket elbocsátanak, kapnak segítséget az újbóli elhelyezkedéshez?
– Szeretnénk segíteni azoknak, akik távoznak, ám a konkrét számokról még nem született döntés, ráadásul a munkaerőhiány miatt ma könnyebb elhelyezkedni a piacon, mint a rendszerváltozás óta bármikor.– Az egészségügy terén is nagy változások szerepelnek a tervek között. Milyen tanulságok vonhatók le az Állami Számvevőszék által készített jelentésből? Több pénz kell az egészségügybe?
– A jelentésből nem a forráshiány következik, hanem az, hogy a gazdálkodás számtalan intézményben – az egészségügy egészét tekintve, tehát nem csak a kormány által felügyelt intézményekben – nem volt kellően gondos. A jelentés a 2008–2015-ig tartó időszakot tekintette át, így az elsődleges feladat rögzíteni, hogy az akkori kritikákból mi az, ami még ma is megalapozott, hiszen a legutóbb kinevezett gazdasági igazgatók első évében zárult le a vizsgálat.– Mégis hol kereshetők leginkább a rendszer problémái?
– Az biztos, hogy a kórházak egyre kisebb mértékben, de évről évre adósságot halmoznak fel. Az egészségügyi ellátás színvonala és az állami finanszírozás jelenlegi korlátai között új egyensúlyt érdemes találni. Fontos az ápolói és orvosbérek további emelése, bármilyen sok lemaradást is sikerült már eddig is bepótolni az elmúlt években. Azt a hosszú ideje folyó vitát is eredményesen kellene lezárni, hogy miként érvényesíthetőek a pontos, szigorú, precíz gazdálkodás kívánalmai úgy, hogy egyidejűleg az orvosszakmai szempontok elsőbbsége is megmaradjon. Mivel Kásler professzor úr személyében az egyik legelismertebb, évtizedes intézményvezetői tapasztalattal rendelkező orvos tölti be a miniszteri tisztséget, a szakértelem hiányával a kormány aligha vádolható.– Az egészségügyi dolgozókkal kötött legutóbbi ágazati bérmegállapodás lassan kifut, és különösen az ápolók fizetése hamar elveszítheti az átmenetileg korrigált versenyképességét. Mikor várható új megállapodás?
– A KSH legfrissebb adatai szerint az elmúlt évben a legjelentősebb bérnövekedés az egészségügyben történt, és ez folytatódni is fog. Jövőre az ápolónőkkel még érvényes bérmegállapodásunk van, amely nyolcszázalékos emelést rögzít, de szeretnénk a 2020–2022-es időszak emeléseiről is egyezségre jutni. Ezenkívül nővérszállók és – a Magyar falu program keretében – szolgálati lakások építésével segítjük az ápolókat és a vidéki háziorvosokat.– Budapest fejlesztéséről is nagy távlatú elképzelések fogalmazódtak meg. Várható-e olyan megállapodás, ami kijelöli a főváros jövőjét?
– 2010 óta új korszak kezdődött a fővárosban. Az a célunk, hogy 2030-ra Budapest a régiónk legélhetőbb, leggyorsabban fejlődő, legversenyképesebb s gazdaságilag legerősebb városa legyen. Fürjes Balázs államtitkár úr a fővárossal együttműködve olyan fejlesztési koncepciót alkot, amelynek sarokpontjai kellően ambiciózusak e célok elérésére.– Említene néhány példát?
– A kötöttpályás közlekedés továbbfejlesztése, a ferihegyi gyorsvasút megépítése és a gyorsforgalmi út kétszer két sávossá fejlesztése, új belvárosi zöldterület kialakítása, de néhány éven belül visszanyerheti eredeti pompáját a Vár is, továbbá megépül a Múzeumi negyed és több lesz a belvárosi sétálóutca. A következő hétéves uniós finanszírozási időszakban Budapest számára megnyíló források jó felhasználásával a tömegközlekedésben, vasúti közlekedésben – ideértve a HÉV-közlekedést is – nagyon nagyot lépünk előre.
…
– Visszakanyarodva a külpolitikára: a Debrecenbe tervezett BMW-gyár jelentheti a német–magyar kapcsolatok erősödését?
– Igen, a legfontosabb üzenete ennek a befektetésnek, hogy a német gazdasági döntéshozók nem hagyják magukat befolyásolni a saját hazájukban demokratikus kereteket is már-már szétfeszítő politikai korrektségtől, amelynek része Magyarország ideológiai alapú szidalmazása, hanem képesek a gazdasági érdekeik alapján jó döntéseket hozni.– Ugyanakkor Magyarország gazdasága erősebben kötődik majd az autógyártáshoz. Ez jelenthet problémát?
– Minden jóban lehet a rosszat keresni, de alapvető problémát nem jelent. A BMW olyan autógyárat telepít, amely minden autótípust, így elektromos autókat is gyárt majd. Autók mindig lesznek, a gyártók pedig mindig alkalmazkodni fognak a piaci igényekhez. Itt kifejezetten a magas hozzáadott értéket megkövetelő munkafolyamatokról beszélünk, nem összeszerelő üzemekről. A BMW-gyárban a duális szakképzésben oklevelet szerzett munkavállalók mellett a legmagasabb szakmai képesítésű mérnökök dolgoznak majd, versenyképes fizetésekkel.”
Forrás:
Büszkék lehetünk az önállóságunkra; Kárpáti András; Magyar Idők; 2018. augusztus 18.
