„Az alapkutatások létjogosultságáról és társadalmi hasznosságáról szóló vitában általában a természettudományokból vett példákkal szokták alátámasztani az alapkutatások nélkülözhetetlenségét. Ez nem meglepő, hiszen e területen igen könnyű látványos példákat találni arra, hogy milyen jól megragadható hasznot hozott a későbbiekben egy – olykor netán esetlegesnek tűnő, és így a szigorú költség-haszon mérlegelés alapján akár haszontalannak és feleslegesnek minősíthető – egyszerű, a tudományos érdeklődésen alapuló ötlet, gondolat.
Ebben a rövid blogbejegyzésben a jogtudomány szemszögéből kívánom az alapkutatás problematikáját körbejárni. Természetesen nem a jogtudomány egészét felölelően, hanem az általam művelt tudományterület, a jogszociológia egyik fogalmát – jogi kultúra – felhasználva. Bízom abban, hogy ez a rövid gondolatsor rámutathat arra, hogy a jogtudományban az alapkutatások létjogosultsága értelmesen nem kérdőjelezhető meg, és noha hasznuk forintalapon nem vagy csak nehezen számszerűsíthető, elengedhetetlenül szükség van rá – nemcsak a jogtudomány művelése, hanem a jogintézmények hatékony, a társadalom megelégedésére történő működtetése miatt is.”
Forrás:
Mire jó az alapkutatás a jogtudományban? Válaszkísérlet a jogi kultúra fogalma segítségével; Fekete Balázs; jtiblog, MTA Jogtudományi Intézet; 2018. július 22.
