gazdaságinformatikaszakirodalom

Városi innovációs laborok, innovációs központok, közösségi munkaterek…milyen típusú innovációs közvetítőt válasszunk?

Szerző: 2018. szeptember 23.No Comments

„A Svédországban alapított nemzetközi kitekintésű szakportál, az InnovationManagement.se oldalán megjelent írásban a szerzők – saját korábbi tipológiájukra alapozva – azt vizsgálják, hogy a hagyományos innovációs mintákat meghaladó, együttműködésen alapuló innovációs kezdeményezések és az ezekben kulcsszerepet játszó innovációs közvetítők közül a vállalatoknak melyiket érdemes választaniuk céljaik elérése érdekében. Mint írják: az innováció az üzleti siker „Szent Grálja”, ami a start-up cégektől a nagyvállalatokig a növekedéshez szükséges emeltyűt jelentheti. Ugyanakkor még a legkreatívabb szervezetek is küzdenek azzal, hogy az újszerű munkafolyamatokkal, változó demográfiai viszonyokkal és a legújabb technológiákkal jellemzett környezetünkben hogyan menedzseljék az innovációs folyamatokat. A vállalatok az innovációs képességeik javítása érdekében ma már nem csak „házon belüli” innovációs tereket hoznak létre, ahol támogatást adhatnak az innovatív gondolkodóknak, hanem egyre inkább az innovációs közvetítők felé is fordítják tekintetüket. Ezek segítenek összekötni őket a változatos és dinamikus városi ökoszisztéma különböző szereplőivel, valamint katalizálják az innovációt és gyorsítják a tanulást. A városi innovációs közvetítők fogalmát a szerzők a következőképpen definiálják: olyan szervezet vagy testület, amely ügynökként működik közre két vagy több szereplő között bármely innovációs folyamatban.
Az innovációs közvetítők számos különböző formában tevékenykedhetnek. Szerepük jelentős a vállalatok számára, mert

  • felszabadítják az ügyfelek üzleti modelljében lévő potenciált;
  • elősegítik a belső és külső technológiák kereskedelmesítését;
  • pásztázzák a piacot potenciális start-up cégeket keresve;
  • szegmentálják a fogyasztói igényeket;
  • helyzetértékelést és előrejelzéseket végeznek a technológiai piacra nézve;
  • elősegítik a belső ismeret-feldolgozást, tudásgenerálást és ezek kombinációját;
  • segítik az ügyfelek igényeinek kifejezését.

A szerzők egyike, a magyar Füzi Anita egy korábbi írásában öt fő típusát különböztette meg az innovációs közvetítőknek, táblázatos formában foglalva össze az egyes típusok jellemzőit:

A kezdeményezés típusa Főbb jellemzők
Vállalati K+F műhely
(Corporate R&D lab
Vállalaton belüli kezdeményezés
Speciális kutatási területre, projektre hozzák létre
A legmodernebb IT-infrastruktúrát használja
Szoros együttműködés a munkatársakkal
Korlátozott, de rendelkezésre álló pénzügyi források
Ösztönző, inspiráló, reflektív légkör
A teljes K+F folyamat menedzselésére alkalmas
Közösségi munkatér / Innovációs központ
(Coworking space / Innovation hub)
Nyitott, rugalmas, változatos (különböző háttérből és tudományterületről érkezők egymásra hatása)
Költséghatékony (az irodai infrastruktúra biztosított, költségmegosztás a résztvevők között)
Lehetőség véletlenszerű szerencsés egymásra találásra
A különböző tevékenységekhez külön területet biztosít (tér az elegendő önreflexióra, együttműködési projektekre, a koncentrált tevékenységben elmerülésre)
Könnyített, elősegített online és offline környezet
Hozzáférés hálózatokhoz, együttműködő közösségekhez
Élő laboratórium
(Living lab)
Nyitott, rugalmas, az érdekeltek sokszínű csoportjai vehetnek részt (nem csak a vállalat alkalmazottai)
A végső felhasználók bevonása az innovációs folyamatba
Fizikai és virtuális hálózatosodás
Fenntartható finanszírozás
Innovációs laboratórium
(Innovation lab)
Nyitott vagy félig nyitott a sokszínű résztvevői körre (széles reprezentativitás)
Változatos módszertannal és eszközökkel elősegített együttműködés
Folyamatos bevonás a teljes innovációs folyamatba
Nagyívű innovációs kihívások megoldását ambicionálja
Rendszerszemléletű, hosszútávú perspektíva
Erős hatást céloz meg

Eredetileg az innováció lehetőség még a vállalaton belül is csak a kutatás-fejlesztési (K+F) részlegek munkatársai számára volt biztosítva, amit aztán a nyitott innováció paradigmája szélesített ki, első lépésben a más területeken dolgozók számára, amiből a vállalati K+F műhelyek alakultak ki.

A közösségi munkatér már más közreműködők (jellemzően szabadúszók, egyéni vállalkozók, start-upok) számára is nyitott, közösségi szemléletű osztott munkavégzési helyet jelent, amely lehetővé teszi a közös munkát, a tudásmegosztást és a kölcsönös tanulást, egyben üzleti lehetőséget is teremtve a résztvevők között. Az innovációs központ olyan együttműködési platform egyének és vállalatok között, amelyek erősen hisznek abban, hogy csak az emberek és a bolygó érdekét előmozdító profiton nyugodhat az üzleti élet jövője. Mindkét formára jellemzőek a gyorsító és inkubátorprogramok, amelyek az innováció eredményeit bekapcsolják a gazdaság körforgásába. A vállalatok saját dolgozóikat is motiválják a régi szokások és rutinok meghaladására, aminek érdekében ötletelő találkozókat, gyorstalpalókat (bootcamp), versenyt (hackathon) és hosszabb elvonulásokat szerveznek, amelyeken a résztvevők egy-egy speciális projekten dolgozhatnak.

Az innovációs laboratórium jellemzője, hogy egy adott, előre meghatározott társadalmi kihívás megválaszolására hozzák létre, gyökeres változást eredményező megoldások alkotására, kidolgozására és prototípusok előállítására. A résztvevők köre széles, átmetszve az iparágak, szakterületek, életkorok és kultúrák határait. Az élő laboratórium szervezetek hálózatában tölt be kulcsszerepet azzal, hogy összeköti az innovációs lánc megfelelő szereplőit a megfelelő helyen, bevonva a végfelhasználót is az innovációs folyamatba.
A következő ábra az innovációs közvetítők típusait két tengely mentén rendezi el: az elérni kívánt célok (egyéni vagy szervezeti) és a megcélzott hatások (üzleti vagy társadalmi nyereség) mentén.

Látható, hogy az innovációs központok és az innovációs laboratóriumok fókusza egyértelműen a társadalmi nyereség, míg a közösségi munkaterek és a vállalati K+F laboratóriumok elsősorban a profit növelését célozzák. Az élő laboratóriumok a kettő között helyezkednek el. Az innovációs központok és közösségi munkaterek elsősorban egyéni szakembereket és vállalkozókat vonnak be, és a hajtóerejüket is egyéni célok jelentik. Ezzel szemben az innovációs laboratóriumok, közösségi munkaterek és vállalati K+F műhelyek szervezeten belüli vagy szervezetek közötti formát valósítanak meg, jellemzően előre meghatározott célok megvalósítása érdekében, új termék vagy szolgáltatás, új koncepciók és megközelítések kidolgozása érdekében.
A megfelelő innovációs közvetítő kiválasztása a következőktől függ elsősorban:

  • a problémák és szükségletek összetettsége;
  • a szervezet partnert vagy megoldást keres-e;
  • a szándékozott együttműködés kiterjedésének mértéke.

A választást attól is függ, hogy az innovációs folyamat melyik szakaszában tartunk:

  • A felfedező szakaszban olyan inspiráló ötleteket keresünk, amelyek később üzleti lehetőségekké alakíthatók. Ebben a szakaszban különösen hasznosak a műhelymunkák, versenyek és a gyorstalpalók. Ajánlott közvetítő formák lehetnek az innovációs laboratóriumok ülései, kevésbé formálisan a közösségi munkaterek és innovációs központok. A vállalati K+F műhelyeknek is jól meghatározott szerepük lehet ebben a fázisban.
  • Az ötletformálás (ideation) szakaszában konkrét terméket, szolgáltatást vagy folyamatot határozunk meg a lehetőségek megragadására. Ebben a fázisban az innovációs laboratóriumok műhelymunkái, a közösségi munkaterek, az innovációs központok és a vállalati K+F műhelyek egyaránt ajánlhatók.
  • A végrehajtási szakaszban az ötleteket realizáljuk. A projektek végrehajtása, az innováció bevezetése és a hosszú távú befogadás fenntartása szempontjából a vállalati K+F műhelyek és az élő laboratóriumok jelentette környezet ajánlható elsősorban, különösen a termékfejlesztés és tesztelés fázisában.

Az innovációs közvetítők minden típusának vannak előnyei és hátrányai. Annak eldöntése, hogy a vállalatvezetés melyiket válassza, tudni kell, hogy melyik mire jó elsősorban, ami attól is függ, milyen célt akarnak elérni vele. A megfelelő típus kiválasztásához tehát a vállalatnak elsősorban az elérendő célt kell tisztáznia, az innovációs folyamat fázisainak függvényében.”

Forrás:
Urban innovation labs, hubs, coworking spaces…Which one to choose to boost your innovation?; Anita Fuzi, Lidia Gryszkiewicz, Dariusz Sikora; InnovationManagement.se; 2018. augusztus 22.
A Spectrum of Urban Innovation Intermediaries: from Co-working to Collaboration; Anita Fuzi; Limitless; 2018. július 18.
Lásd még:
Anita Füzi; Twitter
Innovation intermediary; Wikipédia