„Egyesek a bűnügyek megoldásának forradalmi eszközeként, mások adatvédelmi szempontból különösen aggályos fejleményként értékelik, hogy a rend őrei egyre többször kutakodnak genetikai adatbázisokban.
Több évtizedes nyomozásokat zárhattak le az amerikai hatóságok a karácsony előtti napokban…A „döglött ügyek” sikeres megoldásához – némileg váratlanul – a családfakutatás adott kulcsot. A hatóságok rájöttek ugyanis, hogy érdemes betáplálni a feltételezett tettesektől a helyszíneken gyűjtött DNS-minták adatait a GEDmatch portálra, amely a feltöltött egyéni géntérképek alapján keres a felhasználók között lehetséges rokonokat. Az így kiszúrt távolabbi családtagoktól aztán a rend őrei egyéb azonosítók (például a nem, a körülbelüli életkor és lakóhely) segítségével már viszonylag hamar eljutottak a bűnelkövetőkig. A génnyomozók az említetteken kívül egyébként tavaly 25 további esetben jártak sikerrel, és még legalább háromszor ennyi ügyben „fogtak szagot”.
A módszert több tényező együttes hatása teszi ilyen ígéretessé. Egyrészt az utóbbi években jelentősen csökkentek a DNS-szekvenálás és genotipizálás költségei. Ezért világszerte immár közel húszmillióan vették igénybe azokat az egyéni géntérképezési szolgáltatásokat, amelyeket számos amatőr családfakutatást lehetővé tevő cég – mint például a 23andMe, a MyHeritage vagy a legnagyobb génadatbankkal rendelkező ancestry – kínál ügyfeleinek 70–100 euró közti összegért. Másrészt, míg a hagyományos kriminalisztika csupán tucatnyi, ráadásul könnyen mutálódó, nehezen vizsgálható genetikai markert (úgynevezett mikroszatellitákat) használ azonosításra, a modern családfakutatási tesztek során az örökítőanyag jóval nagyobb részét, a DNS-t alkotó nukleotidok közül 700 ezret hasonlítanak össze. Ez sokkal pontosabb eredményt tesz lehetővé. Nem utolsósorban pedig az olyan kisebb portálok, mint a GEDmatch, nem firtatják, hogy a felhasználóik által feltöltött géntérkép honnan származik, ezért a bűnüldöző szervek különösebb aggályoskodás nélkül rákereshetnek a tettesek esetleges rokonaira.
„A genetikai családfakutatás és a bűnügyi nyomozás ilyen jellegű partnersége az utóbbi évtizedek egyik, ha nem a legnagyobb áttörése a bűnüldözésben. A legnagyobb lehetőség pedig nem is a döglött, hanem a friss ügyekben rejlik” – mondta nemrégiben a Parabon nevű amerikai cég kifejezetten génnyomozásra létrehozott laborjának vezető kutatója, CeCe Moore. Bár a nyilvános adatbázisokban rendelkezésre álló géntérképek száma a világ lakosságához képest elenyésző, a lehetőségek már most is lenyűgözőek. Mint arra a Science tudományos folyóirat egyik októberi tanulmánya rámutatott, csak a GEDmatch vagy a MyHeritage egy-másfél milliós adatbázisait használva is 60 százalék a valószínűsége, hogy bármely fehér, európai felmenőkkel rendelkező amerikainak megtalálják legalább egy harmadfokú unokatestvérét. Ez nem kevés, hiszen DeAngelo is így került a hatóságok látókörébe. Három éven belül pedig állítólag közel százszázalékos lesz a rendszer hatékonysága, mivel a kutatók szerint egy populáció két százaléka genetikai állományának segítségével bárkihez lehet találni harmadfokú unokatestvért.
A lelkesedést lehűthetik azonban az adatvédelmi aggályok. Rori Rohlfs, a Kaliforniai Állami Egyetem családkutatója például ironikusnak tartja, hogy míg Kaliforniában bírói végzés kell ahhoz, hogy a rendőrség egy gyilkossággal vádolt személy testvérére vonatkozóan átnézhesse a bűnügyi nyilvántartást, az unokatestvérekre a GEDmatchhez hasonló oldalakon mindenféle engedély nélkül rákereshetnek. Bár a családfakutató oldal egyik alapítója, Curtis Rogers hangsúlyozta, hogy csak nemi erőszakkal kapcsolatos és gyilkossági ügyekben engedi a hatóságokat a felhasználók genetikai adataiban kutakodni, ezt pillanatnyilag az adott szaván kívül más nemigen garantálja. Szakértők szerint mindenképpen újra kellene gondolni a géntérkép feltöltésekor kért felhasználói nyilatkozatot, hiszen egyetlen ember örökítőanyaga révén több száz rokona is beazonosíthatóvá – adott esetben pedig gyanúsíthatóvá – válik. Az eddigi ügyekben többször is előfordult, hogy a genetikai egyezés nyomán egészen közeli családtagok, például testvérek közül kellett végül kiválasztani a valódi elkövetőt.
A DNS-nyomozások hírére sokan, elsősorban afroamerikaiak, törölték a profiljukat, s különösen az után ugrott meg a törlések száma, hogy tavaly októberben a Cell tudományos folyóiratban Noah Rosenberg, a Stanford Egyetem kutatója azt is megmutatta, milyen könnyen összefésülhető az FBI és a GEDmatch adatbázisa. Dacára annak, hogy eltérő genetikai markerekkel dolgoznak, a közeli családtagokat máris 30 százalékos valószínűséggel képesek felismerni. A jogvédők aggodalmait fokozta, hogy a Science már említett tanulmányából az is kiderült, az egyik orvosi adatbázisból kiemelt, úgymond anonimizált genetikai profil tulajdonosa – és minden betegsége vagy arra való hajlama – is pillanatok alatt beazonosítható a családfakutató honlapon. Csak idő kérdése, hogy a bűnüldöző szervek elkezdjenek keresgélni a különféle orvosi és kutatási génadatbankokban is, és létrejöjjön az egyetemes DNS-adatbázis, amelynek ilyen célú felhasználását még semmilyen törvény nem szabályozza – figyelmeztetett Natalie Ram, a Baltimore-i Egyetem jogi fakultásának professzora.
Az aggodalmak azonban, úgy tűnik, jelenleg még eltörpülnek a lehetőségek mellett. Amint ugyanis arról a GEDmatch vezetői nemrégiben beszámoltak: DeAngelo elfogása óta honlapjukon a napi 1500 feltöltés 5 ezerre ugrott.”
Forrás:
Nyomozás a génadatbankban: forradalom vagy totális indiszkréció?; Illényi Balázs; HVG.hu; 2019. január 20.
Lásd még:
A New Type of DNA Testing Is Entering Crime Investigations; Megan Molteni; Wired; 2018. december 26.
Az örökítőanyagod akkor is árulkodik rólad, ha soha nem csináltál DNS-tesztet; Varga Máté; Qubit; 2018. október 30.
Parabon NanoLabs (Wikipédia)
DNA Doe Project (Wikipédia)
