„…Összességben elmondható, hogy a folyamatosan változó körülmények miatt kényszerként jelentkezett a XX. század végétől kezdve, hogy az élelmiszerlánc-felügyelet munkamódszerét, felépítését megváltoztassuk. Európában az áttörést egy, az 1990-es évek második felében jelentkező prionbetegség, a szarvasmarhák szivacsos agyvelő elfajulása (BSE) által okozott széles körű társadalmi feszültség jelentette. Ennek hatására az élelmiszerlánc-biztonság kérdése felkerült az újságok címlapjaira, és éveken át húzódó viták kezdődtek azzal kapcsolatban, hogy hogyan oszlik meg a felelősség az élelmiszerlánc szereplők között, milyen mértékű állami kontroll szükséges, illetve az élelmiszerek biztonságának felügyeletét tagállami vagy európai szinten kell-e szabályozni. Magyarország ekkor még kívülállóként szemlélte ezeket az eseményeket, ugyanakkor az akkori tapasztalatokat nekünk is komolyan kellett venni, ráadásul a későbbi jogharmonizációs folyamat eredményeképpen a közösségi jogalkotás hatásai végül országunkban is közvetlenül érvényre jutottak. Az európai élelmiszerjog egyes alapelvei (nyomonkövethetőség elve, kockázatelemzés elve, termőföldtől az asztalig elv), valamint a 2000-es években hazánkban is bekövetkező „élelmiszerbotrányok” (mint például a guar gumi krízis, dioxinos állati termékek, melamin, hamisítások) arra ösztönözték a magyar döntéshozókat, hogy új alapokra helyezzék az élelmiszerláncfelügyeleti szolgálat működését. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvénnyel és a teljes láncot lefedő integrált hatóság létrehozásával olyan új elemeket emeltünk be a hazai élelmiszerjogba, amelyek a kockázatelemzés elveinek a gyakorlatba történő átültetését nagymértékben elősegíthették, illetve egységes komplex rendszerként tekintettek az agrár-élelmiszer vertikum és a közegészségügy összefüggéseire. Ezek közül dolgozatomban a partnerségi modellről és annak hatásairól, valamint a kockázatkommunikációs tevékenység tudatos megszervezéséről szeretnék beszámolni, szekunder és primer kutatásom révén pedig javaslatot teszek a kockázatkommunikációs tevékenység továbbfejlesztésére, amely ma talán még fontosabb feladat, mint ahogyan azt a 2008. évi XLVI. törvény előkészítése során gondolhattuk volna…”
Forrás:
Hatósági kockázatkommunikáció az élelmiszerláncban (2018); Süth Miklós; Kaposvári Egyetem, Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola; A doktori védés időpontja: 2019-VI-04 11:30, helye: Egyetemi Tanácsterem (7400 Kaposvár, Guba Sándor. u. 40., új épület, I. emelet)
Doktori disszertáció (.pdf)
