„ Települési arculati kézikönyveink jövőt mutatnak Magyarország és a mai kor építészei számára – hangsúlyozta a települési arculati kézikönyvekről szóló nemzetközi konferencia megnyitóján kedden Budapesten a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkára.
Tuzson Bence a Metszet folyóirat által szervezett konferencián rámutatott: egy kort általában az alapján ítélnek meg, hogy milyen az építészete, ezért nem mindegy, mi épül Magyarországon, nem mindegy, hogyan fognak kinézni a magyar települések.
Mint hozzátette, komoly példaként tekintettek az írországi arculati kézikönyvekre, de ehhez képest is megpróbáltak előbbre lépni, ezért kötelező erejű jogszabályba emelték a kezdeményezést.
Ritka az ennyire sikeres program: mióta megszületett az arculati kézikönyvekkel kapcsolatos jogi szabályozás, a települések is aktívvá váltak, és már több mint 95 százalékos arányban megalkották saját települési arculati kézikönyveiket – hangsúlyozta Tuzson Bence.
Füleky Zsolt építészeti és építésügyi helyettes államtitkár felidézte, hogy 2015-ben más európai országok példájára megalkották a Nemzeti Építészetpolitika című kiadványt, amely a szakma alapvető kérdéseire kereste a választ.
Ekkorra már rendelkezésre álltak az írországi példák, és elkészült a Balaton-felvidéki építészeti útmutató, ezért elkezdték annak módját kutatni, hogyan tudják a jó példákat országosan kiterjeszteni, hogyan lehet olyan jogszabályrendszert megalkotni, amely a szépet, az esztétikusat próbálná bemutatni – emlékeztetett.
„Azért fogtunk neki az arculati kézikönyveknek az egész országra való kiterjesztésébe, mert hiszünk a jó példák erejében” – fogalmazott a helyettes államtitkár.
Füleky Zsolt elmondása szerint a kézikönyvek a Kárpát-medencében rendelkezésre álló klimatikai, tájegységi adottságokra, szellemi-kulturális örökségre alapozva igyekeznek jó példákat felmutatni.
A szabályrendszert határozottan kettébontották: a települési arculati kézikönyvekre bízták, hogy miként kell kinéznie egy épülő vagy felújítandó épületnek, a műszaki paramétereket pedig a helyi építésügyi szabályzatra.
Az arculati kézikönyvek tehát egyfajta „dress code-ként” kell működjenek az adott településen – összegzett Füleky Zsolt.
Hajnóczi Péter, a Magyar Építész Kamara (MÉK) elnöke felidézte, hogy a MÉK-nek kettős szerepe volt a munkában: a területi kamarák végezték el a kézikönyvek szakmai véleményezését, de tagjaik sok helyen részt vettek azok megalkotásában is.
Mindezt megkönnyítette az is, hogy a Miniszterelnökség erkölcsi és anyagi segítséget is nyújtott a településeknek a kézikönyvek elkészítéséhez – közölte.
Noll Tamás építész elmondása szerint nemcsak Magyarországon érezték úgy, hogy a modern építészet nem mindig találja a választ a megfelelő környezet kialakításának problémájára, ezért a munka során nemzetközi, például írországi példákra is lehetett alapozni.
Az első „prototípus”, a Balaton-felvidéki kézikönyv 2013-ra készült el, ezután a kormány is felkarolta a kezdeményezést – emlékeztetett Noll Tamás, hangsúlyozva: a szabályozás oldaláról már sok minden a helyére került, jó lenne, ha az építtetők is éreznék ennek a jelentőségét.”
Forrás:
A települési arculati kézikönyvek jövőt mutatnak Magyarország számára; Miniszterelnökség; 2019. október 9.
