„„Kiberbiztonság”, „kiberhacktivizmus”, „kibercenzúra”, sőt akár „kiberháborúság” – naponta kerül elénk a sajtóban, közbeszédben, híradásokban. A politizálódó, sőt geopolitizálódó digitális tér nemzetközi rendjének kialakítása talán kevésbé izgalmas, és ezért hátrébb is szorul a nyilvánosságban, jelentősége azonban nagy, sokak szerint egyenesen kulcsfontosságú. Ez a ma már önálló terület, a „kiberdiplomácia” került terítékre az idei INFOTÉR Konferencia keretén belül ötödik alkalommal megszervezett Magyary-színpadán, 2019. október 15-én. A kerekasztal beszélgetés résztvevői Gecse Mariann, a Huawei közkapcsolati igazgatója, Szatmári Péter, a Milton Friedman Egyetem rektora, Krasznay Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem intézetvezetője, Nyáry Mihály, a Magyary Zoltán e-Közigazgatástudományi Egyesület szakértője, és Zala Mihály, az Ernst and Young kiberüzletág igazgatója voltak, a beszélgetését a Magyary Egyesület digitális diplomácia szakértője, Nyáry Gábor moderálta.
A kibertér, tehát az Internet, a hálózatba kapcsolódó eszközök és alkalmazók, a futtatott szoftverek összessége jó ideig technikai tématerületként szerepelt, alapvetően mérnökök foglalkoztak problémáival. A 2000-es évek első évtizedének végétől azonban egyre inkább hatalmába kerítette ezt a békés teret a politikum. Azóta a szereplők, köztük állami aktorok eltérő érdekei, normái és értékei formálják a kiberdimenzió viszonyait. A kibertér a nemzeti érdekek érvényesítésének terepe lett, olyannyira, hogy ma már egyenesen a geopolitika 5. dimenziójának szokás tekinteni.
A terület nemzetközi szabályozására fókuszáló kiberdiplomácia olyan, résztémákat tűz napirendjére, mint a kiberbiztonság, a kiberbűnözés, a technológiai bizalomépítés. az Internet cenzúra/Internet szabadság, az Internet kormányzás, és bizony a kiberszuverenitás.
A kibertér közös normarendjének kialakítása és biztosítása azonban különös nehézségekbe ütközik: a kibertér sok szempontból a geopolitikai játszmák sajátos terepeként jelenik meg, s ezért a nemzetközi kapcsolatépítés és működtetés hagyományos mechanizmusai itt kevéssé alkalmazhatók. A kibervilág az anonimitás terepe, ahol nehéz egyértelműen azonosítani a normaszegő szereplőket (kibertámadókat, kiberbűnözőket). Ebből következik az is, hogy a nemzetközi kapcsolatok máshol jól bevált alapeszköze, az elrettentés, itt legfeljebb csak korlátozottan alkalmazható. S ami a legfontosabb jellemző: a kibertér egyfajta „digitális közlegelő”, valami, ami mindenkié, mint az óceánok, vagy a világűr. Épp ezért markáns ütközési terepe azoknak, akik az e térre vonatkozó (nemzetközi) szabályozást a minimumra korlátoznák; mások viszont, a nagyhatalmak, éppen sajátos (hatalmi) érdekeiket, társadalomelméleti-, morális-, politikai értékeiket szeretnék megjeleníteni ebben a dimenzióban is.”
Forrás:
Készítette: Dr. Nyáry Gábor, Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület, a Magyary Színpad moderátora, 2019. október 15.
Lásd még: Infotér 2019
One Comment