információ rövideninformatikaközigazgatás: külföldönközigazgatási informatikamédiapolitikapolitikai informatika

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2019. október 28.

Szerző: 2019. október 28.No Comments

Katalónia: a demokrácia technológia hátán érkező szökőárja
Katalónia, a nyugati világ egyik vezető hatalmának számító Spanyolország autonóm tartománya megint forrong – és az események alakításában a technológia megint komoly szerepet játszik. Éppen, mint két éve. Még emlékszünk jól: 2017 októberében, szinte napra pontosan két esztendővel ezelőtt az autonóm katalán törvényhozás népszavazást írt ki a tartomány függetlenségéről. A referendum megrendezését a spanyol központi kormány (és az Alkotmánybíróság) illegálisnak minősítette, és fellépett a szervezők ellen. A függetlenséget (értsd: a Spanyolországtól való elszakadást) pártoló politikai erők a digitális diplomácia széles eszköztárával igyekeztek ügyük mellé állítani a nemzetközi közvéleményt. Különösen a közösségi média platformok példaszerű (gyors, rugalmas, interaktív, a vizualitásra erősen építő) alkalmazásával, szinte pillanatnyi pontossággal (és tegyük hozzá: féltucatnyi fontosabb nyelven) tolmácsolták az eseményeket a globális médiatársadalmak információ fogyasztóinak, természetesen a saját álláspontjukat állítva a közlések fókuszába.
A népszavazást – ami, ezt is fontos tudnunk, nem csak a spanyol területeken, de Katalóniában is megosztotta a közvéleményt – végül megtartották, és az elszakadást pártolók fölényes győzelmével végződött. Ennek hatására a katalán tartományi parlament deklarálta a terület függetlenné válását. A spanyol hatóságok lázadónak és hazaárulónak minősítették a függetlenségi mozgalom vezetőit, és elfogató parancsot adtak ki ellenük. A tartományban kirobbanó, százezres tömegtüntetéseket a spanyol rendőrség különös brutalitással számolta fel. A dráma újabb felvonása az elmúlt hetekben kezdődött, amikor a spanyol bíróság szokatlanul súlyos börtönbüntetésre ítélte a katalán függetlenség (azóta részben már elfogott) vezérkarát. Ismét százezres tömegek vonultak tiltakozásul Barcelona és a tartomány más városainak utcáira. A korszerű infokommunikációs technológiák ezúttal is kulcsszerepet kaptak: most azonban nem a külföld tájékoztatásában, hanem az ellenállás mozgósításában játszott oroszlán szerepet a közösségi média, a mobil számítástechnika.
A legfelsőbb bíróság börtönbüntetést kimondó ítélete nyomán ezrek rohamozták meg Barcelona központi repülőterét, megbénítva a légiforgalmat. A tiltakozókat nem a már ismert függetlenségi pártok, vagy a mozgalom civil szervezetei szólították az utcára – hanem egy titokzatos, az ismeretlenségből előbukkant, online szerveződés, a magát Tsunami Democrátic-nak, azaz a Demokrácia Szökőárjának nevező csoportosulás. A szervezet (ha, egyáltalán szervezetről van szó) néhány héttel ezelőtt adott először hírt magáról, Twitteren és a fiatal generációk körében különösen népszerű Instagramon. Meg a Telegramon, a fiatal korosztályok, és – furcsa módon – a nemzetközi politikai közélet főszereplői által egyre szívesebben használt közösségi média platformon. A Tsunami – ami mögött sokan a most szintén súlyos börtönbüntetésre ítélt katalán függetlenségi politikust, a hivatalából elmozdított katalán elnököt Carles Puigdemont-ot sejtik – tényleg olyannak bizonyult, mint egy szökőár: Twitter fiókjának szinte percek alatt kétszázezres követő közönsége alakult ki, a Telegram fiókját pedig csaknem 400 000 előfizető használja. Csak összevetésként: a két évvel ezelőtti függetlenségi megmozdulásokat szervező, „hagyományos” szervezetek „csupán” 50-10 000 követőt szereztek az eltelt évek alatt. A Tsunami Democrátic, amely egyébként hangsúlyozza a fellépések békés jellegének szükségességét, egy Bruce Lee-mondást választott mottónak. „Légy olyan, mint a víz”, és a jelek szerint a mozgalom valóban olyan, mint a parttalanul hömpölygő áradat. Érdemes felfigyelni rá: nem csupán a mottó, és persze az első jelentősebb akció, a repülőtér megbénítása idézi rögtön az ember emlékezetébe a Hong Kongban zajló tiltakozó hullámot. A polgári engedetlenség szervezési módja, sőt maga a hierarchia nélküli, laza, horizontális kapcsolódásokon alapuló, és nagymértékben online terekben és mobil eszközökön szerveződő mozgalom is a Kínai Népköztársasághoz tartozó autonóm városállamban kifejlesztett „harci technikákat” idézi. Egyébként többeket (és nem csupán a spanyol hatalom embereit, vagy a szétforgácsolódás rémétől kísértett európai vezetőket) aggasztja a Tsunami átláthatatlansága, anonimitása. A titkosság, a számon kérhetetlenség inkompatibilis a demokráciával– mondják a kritikusok. Hiszen, még azt sem lehet tudni, hogy egyáltalában ki áll a rejtélyes elnevezés mögött.
Úgy hírlik: a számítástechnikai terület nemzetközi szakember gárdájának a krémje állt össze a katalán függetlenség „technológiai támogatására”. Minden esetre a kezdeti közösségi média jelenléthez képest minőségi ugrást jelentő új kezdeményezés, amivel a Tsunami a további tömegmegmozdulásokat igyekszik támogatni, mindenképpen komoly hozzáértést sejtet – bármilyen szakmához is tartozzanak a fejlesztők. A Demokrácia Szökőárja ugyanis webhelyéről elérhetővé tett egy frissiben kifejlesztett androidos mobil alkalmazást, amivel hihetetlenül gyors és rugalmas, ugyanakkor decentralizált mozgósítást lehet elérni – méghozzá nagymértékben biztonságosan. A „biztonság”, az „ellenerők elleni védelem” láthatóan a fejlesztők első számú prioritása volt. Az alkalmazás, már ez is szokatlan a mai világban, nem érhető el a nagy appstore-okon keresztül, amelyekről feltételezhető, hogy háttéralkuk keretében biztosítanak felhasználói információkat, esetleg „hátsóbejárókat” az általuk forgalmazott alkalmazásokhoz egyes kormányoknak. A most közreadott „tüntetés szervező” csak a Tsunami webhelyéről tölthető le, tömörített fájl formájában. Használatához is további biztonsági lépcsőkön kell túljutni: csak egy személyhez és helyhez kötött QR-kóddal lehet belépni, és ilyen kódot csak egy megbízható, az alkalmazást már használó személytől lehet beszerezni. Ezek a megoldások arra szolgálnak, hogy „illetéktelenek” (például az elhárító szervek emberei) ne tudjanak behatolni a rendszerbe. További védelmi szintet jelent, hogy a „legális használók” is csupán a saját földrajzi környezetükben zajló eseményeket tudják követni az alkalmazás révén, s így egy esetleges nem kívánatos behatoló sem tudja felfedni, átlátni az egész rendszert. A technológia, amely jól tükrözi a legeredményesebb illegális szervezetek működési elveit (modularitás, sejtszerű szerveződés, világos hierarchiák hiánya, nagyfokú belső autonómia, decentralizáltság), alapvetően egy kommunikációs platformként szolgál majd. Azt segíti elő, hogy helyi szintű tiltakozó megmozdulások egész áradatát lehessen megszervezni, méghozzá rendkívül rövid idő alatt, biztonságosan (az ellenerők tudta nélkül), és hatékonyan (ott mozgósítva a helyben rendelkezésre álló erőket, ahol pillanatnyi szükség mutatkozik rájuk).
A jelek mindenképpen arra utalnak: eljött az idő, amikor a „technológiai forradalom” kifejezés alatt már nem azt a békés eseménysort kell értenünk, amit a szakmai konferenciák szóhasználata eddig ebbe beleértett.
Catalan Separatists have Tooled Up with a Decentralized App for Civil Disobedience; Natasha Lomas; TechCrunch; 2019. október 18.
Catalonia Has Created a New Kind of Online Activism. Everyone Should Pay Attention; Laurie Clarke; Wired; 2019. október 19.
New Generation of Tactics: the Changing Face of Catalan Protests; Stephen Burgen, Sam Jones; The Guardian; 2019. október 18.
A Tsunami Democrátic szervezet webhelye és Telegram fiókja az alábbi linkeken érhető el:
https://tsunamidemocratic.github.io/
https://t.me/tsunamid

Milánó városa a WeChat mobilalkalmazással szövetkezve keresi a kapcsolatot a kínai turistákkal
Nyugati külpolitikai szakemberek – és ezen a téren messze az ausztrálok járnak elől – mind gyakrabban nyilatkoznak úgy: Kína soft power erőfeszítései, az erre fordított igen jelentős költségek ellenére, gyakorlatilag fiaskónak tekinthetők. A dolog, mint mondják, egyszerűen nem működik.
Az olvasónak persze elsőként is a hirtelen szemléletváltás szúr szemet, hiszen egy-két évvel ezelőttig nyomát sem lehetett lelni az ilyesfajta vélekedésnek. A másik figyelmeztető körülmény: a fenti, mind határozottabb vélekedés alátámasztására tényanyag (mondjuk: közvélemény kutatás, felmérés) szinte sohasem jelenik meg. A markáns állítás tulajdonképpen egy elvi koncepción alapul: hogy ti. a soft power az életformán és életszemléleten, a gazdasági jóléten, a biztonságon, a művelődésen és általában a kultúrán alapuló vonzerő (szemben a katonai ütőképességen, koerción alapuló hard powerrel), és mint ilyen, ez kizárólag a nyugati világ attributuma lehet. A helyzet azonban az, hogy Ázsia hatalmas területein, csaknem a teljes afrikai kontinensen, nem beszélve Latin-Amerika jókora részéről, éppen, hogy nem osztják ezt a vélekedést az ott élők. Kína, a világ jó néhány pontján ma már nem rettegett, hanem vonzó hatalomként jelenik meg, amivel szíves örömest igyekeznek „jóban lenni” a helybéliek. Ahogy egyébként nem csak ott, hanem bizony Nyugat-Európában is. A héten érdekes (és mint a későbbi hetekben látni fogjuk, koránt sem kivételnek számító) példa született ennek erősítésére.
Az olasz kulturális élet, és nem mellesleg a luxus iparágak, a világhírű itáliai divat fellegvárának számító Milánó hivatalos városmarketing ügynöksége szövetkezett a kínai Tencent vállalatóriással. A megállapodás értelmében egy önálló WeChat fiókot hoznak létre Milánó városának, továbbá egy mini programnak nevezett kisalkalmazást fejlesztenek ki közösen a projekthez. A cél: a luxustermékek kínai vásárlói rétegének kiszolgálása, meghódítása az olasz luxusipari központ roppant kínálata számára. Emlékeztetőül: a WeChat egy különösen népszerű kínai mobilalkamazás; egyszerre mikroblog, chatfórum, üzenetküldő, mobil fizetőszolgáltató és persze közösségi platform. 2011-ben hozta létre a kínai mikroblog cégek egyike, a Tencent. Rohamosan növekvő népszerűségére álljon itt: havi aktív felhasználóinak száma már tavaly év végén meghaladta az 1 milliárd főt. Tudni kell azt is: a világban utazgató kínaiak számára a WeChat alapvető tájékozódási forrásként szerepel a külföldi túrák megtervezéséhez. A Milánó kínálatára szabott fiók és kisalkalmazás a város főbb kulturális attrakcióit és luxustermék választékát szeretné közelebb vinni a potenciális kínai felhasználó-vásárló rétegekhez. A közösségi média platform ugyanakkor lehetőséget teremt a helyi vállalkozásoknak is arra, hogy kínálatukat beépítsék a kínai médiahasználók megszokott „digitális élményvilágába”.
A két cég együttműködése ugyanakkor páratlan lehetőséget ad majd a YesMilano városmarketing ügynökségnek arra, hogy – a WeChat adatok tömegéhez való hozzáférés révén – sokkal pontosabb képet kapjon a potenciális kínai felhasználó-vásárló réteg elvárásairól, igényeiről, fogyasztói szokásairól. A tét, vagy mondjuk úgy, a potenciál óriási. A közvetlen repülőjáratok, a divattermékek iránti folyamatosan növekvő kereslet sokszorosára növelte az Észak-Itáliát felkereső kínai turisták számát az elmúlt években. A súlyok érzékeltetésére: 2018-ban már kínai vásárlók generálták Milánóban az idegenforgalmi költések 36%-át. A felmérések pedig egyértelműen azt mutatják: a (fiatalabb) kínai turisták 80%-a rendszeresen, vagy folyamatosan figyeli az általuk meglátogatott városok hivatalos WeChat profilját.
Milan Partners with WeChat to Connect with Chinese Travellers; Sarah Ramirez; Jing Travel; 2019. október 22.

Orosz hackerek „idegen zászlós” akciója iráni fedésben
Brit és amerikai hivatalos szervek múlt heti bejelentése szerint orosz hackerek egy csoportja más, szintén kiberhadműveleteket végző szervezetek álcája mögé bújva intéztek támadásokat kormányzati és ipari célpontok ellen, több mint egy tucatnyi országban.
Az angolszász biztonsági szakemberek által az orosz „Turla” fedőnevű egységként azonosított hackercsoport (ami az észt és a cseh elhárító szervek szerint az FSZB, tehát az orosz katonai hírszerzés alárendeltségében működik) az elmúlt másfél év során mintegy 20 különböző országban hajtott végre támadásokat. Akcióik során iráni szoftvereszközöket és iráni számítógépes infrastruktúrát használtak fel annak érdekében, hogy elrejtsék saját digitális nyomaikat, és ezzel megnehezítsék a védekezésért felelős szervezetek elhárító munkáját.
A hónap közepén Balatonfüreden tartott INFOTÉR 2019 konferencián, a Magyary Zoltán e-Közigazgatástudományi Egyesület által szervezett kiberdiplomáciai kerekasztal beszélgetésen is szóba került ez a fogás. Zala Mihály, az Ernst and Young tanácsadó kibervédelmi üzletág igazgatója megerősítette: az ún. attribúció problémája ma a kiberbiztonság egyik gyenge pontja. Magyarán arról van szó, hogy nehéz, sokszor szinte lehetetlen a kibertérben akciózó ellenérdekelt erők egyértelmű azonosítása, a támadás egyértelmű összekapcsolása egy adott elkövető személlyel vagy csoporttal. A kibertérben támadó hadműveleteket végző állami és egyéb szereplők ugyanis ma már tudatosan (és mesteri szinten) használják más országok támadó szoftvereit, hálózati infrastruktúráit, hogy ezzel másokra tereljék a gyanút. A korábban magas hírszerzési pozíciót betöltő szakember érdekes adalékként elárulta: arra is akadt már példa, hogy idegen hatalmak kiberharcosai magyar állami szerverek, IP-címek felhasználásával intézzenek támadást – Magyarország szövetségesei ellen.
Ezek az ún. „idegen zászló alatt” végrehajtott akciók rendkívüli módon megnehezítik az elkövetők azonosítását, ám brit szakemberek szerint ennek ellenére sem lehetetlen a valódi károkozók felderítése. A brit elektronikus hírszerzésér felelős szervezet, a GCHQ illetékese elmondta: a most felfedett támadássorozatban az orosz Turla fedőnevű csoport egy „APT34” fedőnéven nyilvántartott iráni hackercsoport eszközeit és hálózatait hackelte meg, és az ő álcájuk alatt intézett támadást számtalan rendszer ellen, elsősorban a Közel-Keleten, de Nagy-Britanniában is. Az amerikai elektronikus hírszerző szervezet, az NSA újonnan létrehozott Kiberbiztonsági Igazgatóságának egyik vezetője megerősítette: ma már egyik legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy az ilyen „harmadik fél álcájában” végrehajtott akciókat felfedjék. A most leleplezett álcázott akció kapcsán azt is megjegyezték, hogy az igazi elkövetőként azonosított orosz csoport egyike a legtehetségesebb, tehát a legveszélyesebb kiberellenfeleknek. Hozzáértésüket bizonyítja, hogy az irániak infrastruktúrájába behatolva nem csupán azok korábbi áldozataihoz szereztek maguk is hozzáférést. Képesek voltak arra is, hogy az irániak által kifejlesztett (és egyfajta digitális ujjlenyomatuknak számító) algoritmusokat megszerezve, saját maguk is létrehozzanak „iráni” támadó szoftvereket, amiket aztán felhasználtak újabb áldozataik ellen is.
Hacking the Hackers: Russian Group Hijacked Iranian Spying Operation, Officials Say; Jack Stubbs, Christopher Bing; Reuters; 2019. október 21.

PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK

Nem csak a tizenévesek körében hódít a TikTok – a terroristák is szívesen használják
Egyértelműen a TikTok az új közösségi média őrület. Az új alkalmazás, amelyen 15 másodperces „video selfie”-k formájában közölhetik önkifejezésük leglényegét a felhasználók, elsősorban a tizenéves korosztály körében hódít. A 2018-as évben a harmadik leggyakrabban letöltött mobilalkalmazás lett a TikTok, miközben felhasználóinak bő harmada a 18 év alatti korosztályokból került ki.
Ám nem csupán a fiatal generációk fantáziáját mozgatta meg a bemutatkozás és kapcsolatteremtés ezen új eszköze. Az Oxfordi Egyetem politikai szélsőségeket vizsgáló kutatói szerint a hírhedt terrorszervezet, az ISIS is előszeretettel kezdte használni a gyorsan divatossá váló alkalmazást a maga propagandájának terjesztésére. Érdemes emlékezni rá: az Iszlám Állam nem csupán különös brutalitásával hívta fel magára a figyelmet. Furcsa ellentmondásként, az egyfajta középkori kalifátust újraépíteni akaró terrorszervezet csöppnyi habozás nélkül használta céljaira a legmodernebb infokommunikációs eszközöket. Az elmúlt években előszeretettel állította céljai szolgálatába a Facebookot és a Twittert, sajátos „üzenetei” terjesztésére. A terrorpropaganda mostani megjelenése a TikTokon jól mutatja az ISIS szívósságát és rugalmasságát. Ahogy jelzés lehet arra is: az egészen fiatal korosztályok megcélzásával, hosszú távon szeretné visszaszerezni a hadszíntéren megtépázott pozícióit.
ISIS Is Using TikTok to Spread Propaganda; Victor Tangermann; Futurism; 2019. október 21.

Az ausztrál közszolgálati tévé nemzetközi adásainak kiterjesztését szorgalmazza
Ita Buttrose, az ausztrál ABC közszolgálati tévéadó új elnöke az ország első számú soft power eszközének nevezte az irányítása alatt álló televíziót, és a költségvetés jelentős növelését szorgalmazta annak érdekében, hogy a társaság számottevően bővíthesse külföldi adásait. A csatornának meghatározó szerepe lehetne az „ausztrál nézőpontok” bemutatásában a szélesebben vett Csendes-óceáni térségben – állítja a médiatársaság vezetője. Hasonlóan fontos lenne a környező térség jobb megismertetése az ausztrálokkal, és ennek érdekében feltétlenül szükséges volna a nemzetközi hírek gyűjtőzónájának kiterjesztése a régió olyan országaira, mint Vietnam, Indonézia, Japán, vagy India. A mostanihoz hasonló, megosztottsággal terhes, zavaros időkben a nemzetközi tömegtájékoztatási eszközök kulcsszerepet játszhatnak egy-egy ország befolyásának kiterjesztésében – nyilatkozta Buttrose, aki a brit, francia és német gyakorlatot hozta fel példaként az elektronikus médiumok, mint soft power eszközök példaszerű kiaknázására.
Ita Buttrose pitches ABC as ‘key soft power asset’ and flags more foreign coverage; Megan Gorrey; The Sidney Morning Herald; 2019. október 19.

A kard és a pajzs örök vetélkedése folytatódik a kibertérben is
A támadó és a védekező fegyverzet örök harca folytatódik a kibertérben is – és a jelek szerint a kard áll nyerésre. Legalábbis így összegzi a helyzetet a nagyhírű technológiai oktatási és kutatási intézmény, az MIT legújabb jelentése, ami a sokat mondó „Innovációs háború: a kiberbiztonság szemben a kiberbűnözéssel” címet kapta. Az összeállítók legfontosabb megállapítása ugyanis az, hogy valóságos innovációs háború, egyfajta „kiberfegyverkezési verseny” folyik a digitális diemenzióban. Példaként említik a nagy technológiai cégeket, amelyek a Mesterséges Intelligencián alapuló kiberbiztonsági eszközöket kezdtek alkalmazni, ugrásszerű javulást érve el a védekezés eredményességében. Az ellenfél, a kiberbűnözők azonban maguk is a Mesterséges Intelligenciát hívják segítségül támadó eszközeik kifejlesztéséhez. Ennek nyomán ma már a digitális kártevők tévedhetetlen pontossággal képesek kiválasztani, akár milliónyi ügyfél közül is, célba vett áldozatukat; abszolút megtévesztő spamokat képesek generálni; úgy tudnak behatolni a rendszerekbe, hogy szinte képtelenség a nyomukra akadni. A támadók ma nyerésre állnak a kibertérben, ha csak a védelem nem szedi össze magát: a támadókéhoz hasonló ötletesség, eredetiség, innovációs erő nélkül nincs esélyük a nyerésre. Persze, a magán szektor és a közszféra közötti szorosabb együttműködés sem volna hátrány.
An innovation war: Cybersecurity vs. cybercrime; MIT Technology Review Insights; 2019. október 18.
A jelentés letölthető PDF-ben is.

A közdiplomácia szervezetrendszerének átszabását sürgeti az ellenzék Izraelben
Az izraeli Stratégiai és Közdiplomáciai Minisztérium megérett a változtatásra – véli a liberális orgánumként számon tartott Haaretz, megjegyezve, hogy a most esedékes kormányátalakítás megfelelő alkalmat szolgáltatna erre a régóta késő korrekcióra. Az ügy hátteréül érdemes emlékeztetni, hogy Izraelben két szervezet, két minisztérium foglalkozik a külső kommunikációval, az országimázs kérdéseivel, nyersen fogalmazva: a kifelé irányuló propagandával. Egyrészt a Külügyminisztérium természetes feladatai között szerepel a külső kommunikáció, és a tárca komoly szervezeti kapacitásokat épített ki a digitális közdiplomácia elősegítésére. Ugyanakkor az eredetileg 2006-ban felállított Stratégiai és Közdiplomáciai minisztérium, amit hol megszüntettek, hol újralétesítettek, a belpolitikai csatározások szeszélyei mentén, sok tekintetben átfedésben van a külügy feladatrendszerével, miközben az ehhez szükséges önálló infrastruktúrának többnyire híján van. A lap újságírója úgy véli: szerencsésebb lenne a külső kommunikáció feladatkörét (beleértve az Izrael-ellenes külföldi bojkottszervezetek elleni fellépést) teljes egészében visszaadni a Külügyminisztériumnak, ami nem annyira belpolitikai törésvonalak, mint inkább a szakmai szempontok alapján végzi az ország céljainak közdiplomáciai szolgálatát.
Who Needs the Strategic Affairs Ministry?; Yael Patir; Haaretz; 2019. október 20.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor