A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2020. január 6.

Az év, amikor Kína mind inkább megtalálta a hangját a közösségi média platformjain is

A geopolitikai rivalizálás fókusza (vagy talán kifejezőbb most a magyar szófordulat: gyújtópontja) kétséget kizáróan Irán és térsége lett ezekben a napokban. Miközben lélegzet visszafojtva figyeljük a hadüzenettel felérő amerikai légicsapás hozadékát, latolgatva az iráni ellenakciók helyét, idejét és formáját, jó ha észben tartjuk (legalább mi): Irán mögött most már egyértelműen ott sejlenek a geopolitika sakktábla nehézsúlyú szereplői is. A viharos gyorsasággal pergő, sőt eszkalálódó események sorában érdemes felidézni az év vége fontos eseményét. December 28-án adott hírt a Financial Times arról a haditengerészeti gyakorlatról, amelyen Oroszország, Kína és Irán flottaegységei gyakorolták a közös hadműveleteket – méghozzá az Ománi-öbölben, a közel-keleti válsággóc szívében. A korábbi példa nélkül álló katonai együttműködés „közvetlenül és nyíltan megkérdőjelezte az Egyesült Államok befolyását a térségben” – írta a vezető pénzügyi lap. Vagy, ahogy a gyakorlatot vezető iráni flottaparancsnok, Gholamreza Tahani admirális tette egyértelművé, a három hatalom közti együttműködés új szintre emelkedett, és senkinek ne legyen kétsége: Irán háta mögött most már ott állnak a „nagytestvérek”, Oroszország és Kína is.

Mindenképpen fontosnak gondoltuk ezt a bevezetőt, ami pontos geopolitikai kontextust ad annak a fejleménynek, amiről a BBC év végi nagy összefoglalója számolt be a kínai diplomácia tekintetében. Az állami kontroll alatt álló brit hírszolgáltató szerint a 2019-es év szembeötlő újdonsága volt az, ahogy a kínai államigazgatás – minisztériumok, állami tisztviselők, diplomaták sokasága – rohamos gyorsasággal elkezdte „belakni” a közösségi média tereit, elsősorban a Twitter hírfolyamát. A hivatalos minőségben folytatott posztolás – az új csatornához igazodva – hangnemében is változást hozott a kínai nemzetközi kapcsolattartásban. Élesebb, nyíltabb lett; „asszertívabb”, mondaná a diplomata.

A BBC újságírója 55 jelentősebb Twitter-fiókot derített fel, amelyek kínai nagykövetségekhez, konzulátusokhoz, illetve diplomatákhoz kapcsolhatók. Ezek többsége (32 fiók) tavaly létesült. A bejegyzések könnyedek, a közemberek beszédstílusához igazodnak, gyakran erősen szarkasztikusak, sokszor kísérik őket közkeletű érzelemjelek (magyarul emoji-k), és mind gyakrabban kíséri őket tovább osztható kép, vagy akár rövid video klip. A jelenséget figyelő tajvani kommunikációs szakértők egyértelműen úgy vélik: ez a nekilóduló „Twitter-diplomácia” világos stratégiaváltást jelez a kínai diplomáciában, egy sokkal proaktívabb külképviseleti szereplést a nemzetközi digitális párbeszédekben. A Kínai Népköztársaság jól láthatóan erősíti közvetlen kapcsolódását a nemzetközi közvéleményekhez, új kommunikációs csatornákat keresve és használatba véve arra, hogy Kína „narratíváját” immár globális léptékben is terjessze. Az ügy érdekessége: a Digitális Tűzfal mögé húzódó Kína – miközben kitűnő és igen népszerű hazai közösségi média platformokat biztosít polgárainak – blokkolja a jelentős nyugati (értsd: amerikai tulajdonú, vagy fejlesztésű) platformokat, egyebek mellett a Facebookot és a Twitter is. Ugyanakkor láthatóan arra ösztönzi tisztségviselőit, hogy aktív közéleti-kommunikációs szerepet vigyenek ezekben a „nyugati” közösségi médiaterekben.

A brit lap Zhao Lijian szerepvállalását emeli ki beszédes példaként. Twitter-fiókján keresztül kemény vitákban veszi fel a küzdelmet az országot kritizálókkal. Célja, hogy Kína „szócsöve legyen”, és segítsen „elmesélni Kína történetét”. Országa korábbi pakisztáni nagykövete, jelenleg a Külügyminisztérium Tájékoztatási Osztályának igazgató-helyettese, Zhao működése jól példázza a nemzetközi kommunikációs terekben is egyre aktívabb szerepet vállaló, képzett, rátermett kínai diplomaták potenciálját. A diplomata remek angolsággal fogalmazott posztokban tájékoztat a legkülönbözőbb „országimázs-hírekről”, a nagysebességű vasúthálózat témáitól kezdve a Huawei cég legújabb okostelefon kameramodelljéig.

Az újkeletű „asszertivitás”, magyarul ez a határozott, sokszor éles fellépés nem szorítkozik az információk megosztására. A kínai diplomata közösségi média tevékenységének fontos része az országáról terjesztett – és a hivatalosság által hamisnak tekintett – „álhírek” megcáfolása. A digitális média terekben aktivizálódó kínai diplomácia a jelek szerint felismerte, hogy micsoda erő rejlik az információ hitelesítésében – vagy hiteltelenítésében. És, a jelek szerint, a „fake news” elleni fellépése koránt sem hatástalan: miközben egyes hozzászólók „propagandistának” nevezik Zhao Lijiant, mások éppen a „nyugati propaganda” leleplezéséért dicsérik a hiperaktív kínai diplomatát. Zhao népszerűségét az is mutatja, hogy követőinek száma már eléri a 223 000 főt, ami a Twitteren jelenlevő külpolitikai, diplomáciai, nemzetközi politikai körökben nem számít rossz eredménynek.

Kisebb a népszerűsége a Kínai Külügyminisztérium hivatalos Twitter-fiókjának, bár mentségére legyen mondva, hogy csupán néhány hónapja kezdték meg az angol nyelvű hírfolyamot. Nyilván a tartalom (és a hangsúly) is kissé más, hiszen ez a csatorna jellemzően a minisztérium hivatalos anyagait (sajtóbriefjeit, háttérdokumentumait, közleményeit) adja közre a Twitteren, angolul. A hangsúly lehet más – de nem a hangnem! A kicsit meghökkent nyugati követők konstatálják, hogy a hivatalos külügyi mikroblog stílusa, „felvágott nyelvezete” nem igen marad el a leghíresebb diplomáciai twitterező, Donald Trump bejegyzései mögött.

A kínai diplomácia digitális jelenlétének, megnyilvánulásának szembeszökő erősödése vélhetően összefüggésben áll azzal a növekvő nyomással, ami az elmúlt évben Kínára irányult a nyugati nemzetközi közösség részéről. A sajtókommunikációt, és a közösségi média tereket is jellemzően meghatározta, Kína viszonylatában, a Hong Kongot hónapok óta béklyóba ölelő tüntetéssorozat, az ujgur kisebbség helyzete, és persze a hullámzó erővel folyó kínai-amerikai kereskedelmi háború témája. Az országot érő nyugati kritikákra előszeretettel alkalmazott „válaszfegyver” a kínai digitális diplomácia párbeszédfolyamában a kettős mérce felemlegetése. A digitális terekben vitázó kínai diplomaták előszeretettel citálnak példákat Amerika etikusnak kevéssé nevezhető lépéseiről Afganisztántól Szíriáig szerte a világban.

A kínai politika brit szakértői egyértelműen kiemelik: a közösségi média a „diplomáciai harcmező” kritikus szegmense, mivel ezek az eszközök – különösen a Twitter – jó néhány nyugati társadalomban a politikai véleményformáló elitek közvetlen elérésének és befolyásolásának legfontosabb eszköze lett. Ez a szemlélet tükröződik a kínai külügyminiszter állásfoglalásában is, aki az év végén arra bíztatta országa diplomatáit, hogy ne féljenek a „harcos szellem” kimutatásától.
China and Twitter. The Year China got louder on social media; Zhaoyin Feng; BBC Chinese Service; 2019. december 12.

Nemzetközi kiberbiztonsági megállapodás kidolgozásáról döntött az ENSZ

A világszervezet a kibertér szabályozása szempontjából jelentős döntést hozott a tavalyi év legutolsó napjaiban. Az ENSZ ún. Harmadik Bizottsága, tehát a Szociális, Humanitárius és Kulturális bizottság által előterjesztett határozat javaslat alapján döntött egy új nemzetközi megállapodás kidolgozásáról, amely fontos mérföldkő lehet majd a kibertér biztonságosságának fokozásában, illetve általában is jelentős lépés lehet a geopolitika 5. dimenziójának átfogó nemzetközi szabályozása irányába.
Az „Információs és kommunikációs technológiák bűnös szándékú felhasználásának megakadályozása” címet viselő javaslatot Oroszország kérésére dolgozta ki a bizottság. Az orosz ENSZ-képviselők álláspontja az volt, hogy egy ilyen normaszöveg számottevően hozzájárulhat ahhoz, hogy egy közös tárgyalási felület jöjjön létre, ráadásul a Világszervezet égisze alatt, amelyen megkezdődhet a tárgyalás a kiberbűnözés visszaszorítását célzó intézkedések kidolgozásáról. Ugyanakkor ebben a munkában figyelembe lehetne venni az ENSZ témába vágó szakértői jelentését is, amelyet a Kormányközi Szakértői Csoport fog beterjeszteni 2020 folyamán.
Az Egyesült Államok képviselője ellenezte a határozat tervezetet, mondván, hogy az inkább hátráltatná a kiberbűnözés elleni globális erőfeszítéseket, mivel egyfajta politikai állásfoglalást fogalmazna meg még az előtt, hogy megismerhetővé válnának a Szakértői Csoport szakmai jellegű megállapításai.
Az ENSZ 193 tagországot tömörítő Közgyűlése azonban, december 27-én 79 szavazattal 60 ellenszavazattal szemben, 30 tartózkodás mellett megszavazta a beterjesztett határozati javaslatot.
General Assembly Approves 3.07 Billion USD Programme Budget as It Adopts 22 Resolutions; United Nations Meetings Coverage and Press Releases; 2019.december 27.
Countering the use of information and communications technologies for criminal purposes: draft resolution

PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK.

Súlyos kibertámadás érte az osztrák külügyminisztérium szerverei

Mintha csak előző hírünkre rímelne az élet, múlt szombaton súlyos kibertámadás érte az Osztrák Külügyminisztérium, valamint a belügyi tárca szervereit. Az ügyben – meglehetősen szűkszavúan – nyilatkozó külügyi szóvivő, Peter Guschelbauer ugyanakkor úgy fogalmazott, hogy a támadás súlyossága, illetve a támadók módszerei azt valószínűsítik, hogy szervezett, idegen „állami” szereplőkhöz köthető az akció. Részletek egyelőre nem kerültek napvilágra, azt azonban megfigyelők megerősítették, hogy a minisztérium weboldala a hétvégén is folyamatosan elérhető volt. Szakértők részben erre alapozzák az állami szereplő feltételezését, mivel a kisebb horderejű (jellemzően amatőrök által végrehajtott) támadásoknak gyakorta éppen az intézményi webhelyek megbénítása a célja.
A 2019-es évben egyébként több kibertámadás is ért osztrák állami intézményeket: ennek során néhány minisztérium, sőt az Osztrák Parlament is elosztott túlterheléses (DDoS) támadás áldozata lett időlegesen. A mostani behatolást a szóvivő elmondása szerint gyorsan felfedezték; a Belügyminisztériumban haladéktalanul koordinációs bizottságot állítottak fel, amelynek vezetésével még a hétvégén sikerült helyreállítani az informatikai rendszerek működését, valamint befoltozni a biztonsági rendszeren támadt rést.
Cyberangriff auf Außenministerium; ORF; 2020. január 5.

A Twitter cég Szaud-Arábia „geopolitikai érdekeit szolgáló” fiókokat törölt

Tovább erősödik a közösségi médiacégek „digitális igazságosztó” szerepvállalása. A Twitter cég ezúttal több ezer fiókot törölt azzal az indoklással, hogy azok egy „Szaud-Arábiához köthető információs kampányhoz” tartoztak, és az ország „geopolitikai érdekeit szolgálták”. Az ügy több szempontból is aggályos lehet. Egy felől egy állam, vagy ország „geopolitikai érdekeinek promotálása” nehezen értelmezhető bűnös cselekedetnek. Vagy akár újszerű jelenségnek. Ha ugyanis tömören összegezni kellene a modern közdiplomácia, az éppen a nyugati világban kiteljesedő public diplomacy lényegét, akkor aligha lehetne szebben és pontosabban megfogalmazni azt a Twitter mostani vádjánál. Másfelől, nehéz szabadulni attól a felismeréstől, hogy a nagy közösségi média szolgáltatók, valójában amerikai cégek, rendre azokat az államokat találják manipulatívnak, amelyek éppen az Egyesült Államok aktuális geopolitikai riválisai, vagy kegyvesztettjei. A Twitter cég „morális őrcsapatának” vizsgálódásai nyomán most arra derült fény, hogy több ezer „szaudi állami intézményekhez köthető” Twitter-fiók olyan posztokat lájkolt, illetve olyan bejegyzéseket osztott meg, amelyek „Szaud-Arábia geopolitikai érdekeit érintő” témákhoz kapcsolódtak. A szokásos „fake news” vádak itt tehát elő sem kerültek. A tiltáshoz itt elég volt az is, hogy egy „állam érdekeit szolgáló témákban született posztokat” valaki tetszésjelével látott le, esetleg megosztott a saját követőivel.
Twitter deletes accounts promoting Saudi Arabia’s ‘geopolitical interests’; Areeb Ullah; Middle East Eye; 2019. december 20.

Az Amerikai Haditengerészet a népszerű TikTok alkalmazástól tiltotta el katonáit
Az Amerikai Haditengerészet megtiltotta a globális népszerűségi listán az élre törő – ám kínai fejlesztésű – mobiltelefonos közösségi alkalmazás, a TikTok használatát. Pontosítunk: az állami tulajdonú (magyarul szolgálati használatú) okostelefonokon nem szabad ezentúl használni a szuperrövid, 15 másodperces videók közzétételére használt appot. A tiltás okául a haditengerészet szóvivője az alkalmazásban rejlő „kiberbiztonsági kockázatokat” említette, pontosabban nem specifikálva a fenyegetés mibenlétét. A szárazföldi hadserek tisztiiskolásait már az előző hónapban eltiltották az amerikai tizenévesek körében futótűzként terjedő közösségi platform használatától. Hogy nem valami intézményi túlbuzgóságról van itt szó, azt mutatja az is, hogy az amerikai kormányzat az év végén nemzetbiztonsági felülvizsgálatot rendelt el a TikTok-ot kifejlesztő és birtokló ByteDance nevű vállalat cégfelvásárlásával kapcsolatban, amelynek során a kínai cég megszerezte az amerikai Musical.ly többségi tulajdoni hányadát. Biztonság, kereskedelmi háborúság – egyre jobban összefonódni látszik a közösségi média dimenziójában is.
U.S. Navy bans TikTok from government-issued mobile devices; M. B. Pell, Echo Wang; Reuters; 2019. december 21.

Volt nagykövet építi az NKE nemzetközi kapcsolatait
Elismert diplomata került a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Igazgatóságának élére. Breuer Klára legutóbb öt éven át volt Lisszabonban magyar nagykövet, de a külügy számos területén dolgozott az elmúlt évtizedekben. A washingtoni nagykövetségen sajtóattaséként, a londonin a nagykövet helyetteseként tevékenykedett. Emellett Mádl Ferenc néhai köztársasági elnöknek a diplomáciai főtanácsadója, Martonyi János volt külügyminiszternek pedig a kabinetfőnöke volt.
A tapasztalt diplomata az elmúlt évek külszolgálati időszakában a szélesen értelmezett közdiplomácia, azaz a public diplomacy különböző területein gyűjtött be értékes tapasztalatokat – és figyelemre méltó sikereket. Az innováció területén, konkrétan a start up-együttműködések előmozdításában éppen úgy kihívást látott, mint a már igazi hungarikumnak számító Kodály-módszer további elterjesztésében. Nagyköveti működése alatt sikerült Magyarországot a portugál nyelvű országok közössége megfigyelői státuszú tagjává tenni, ami fontos platform lehet a magyar diplomácia afrikai és latin-amerikai kapcsolatépítéséhez, térnyeréséhez.
Mindezeket a tapasztalatokat is szeretné hasznosítani új megbízatásában, az NKE nemzetközi kapcsolatrendszerének fejlesztésében. Már pedig a 2020-as év a digitális diplomácia művelői és kutatói számára különösen izgalmas lesz az Egyetem életében: az őszi félévtől indul ugyanis a Diplomáciai Akadémia, a magyar külpolitikai szakemberképzés új, felsőoktatási szintű központja.
Volt nagykövet építi az NKE nemzetközi kapcsolatait; Szöőr Ádám; Nemzeti Közszolgálati Egyetem; 2019. december 30.

KÖNYVSZEMLE – Buchan, Russell (2019): Cyber Espionage and International Law. Oxford – London, Hart Publishing – Bloomsbury Publishing
A kibertér, ez a furcsa hibrid, ami egyszerre fizikai valóság (számítógépek, kábelek, ruterek), és megfoghatatlan „dolgok” (szoftverek) és persze emberek, felhasználók ötvözete a nemzetközi szabályozási törekvéseknek is egyre inkább a középpontjába kerül. Ha elfogadjuk azt a ma már meglehetősen széles körben elterjed nézetet, miszerint a kibertér valójában a „geopolitika 5. dimenziója”, akkor nem csodálkozunk el azon sem, hogy külön szakmai specializációként kezd feltűnni a „kiberdiplomácia” is. Ez a kompozit „tér” ugyanis ma még sok szempontból olyan, mint a Vadnyugat volt egykoron: tágoas, szabad, féktelen. De, már jól látszanak azok az erők, és azok a törekvések, amelyek e határvidék megregulázására, átfogó nemzetközi szabályozására törekednek.
A kibertér sokféle tevékenységén belül sokat emlegetett, de kevéssé ismert szegmensként jelentkezik az ezt az új dimenziót belakó, felhasználó, kihasználó információszerzés – drámai megfogalmazással a „kiberkémkedés”. Abban ma már egyetértés látható a szakemberek között, hogy a digitális mezőket jellemző (egyéni, vállalati és persze leginkább állami) információszerző műveletek a legsúlyosabb kiberbiztonsági fenyegetések között tartandók számon. Ugyanakkor ma még elterjedt az a nézet, hogy – a területre vonatkozó specifikus nemzetközi jogi szabályok híján – a kiberhírszerzés mintegy extra-judiciális, a jogon felül álló (vagy kívül álló) tevékenység. Russell Buchan, a Sheffieldi Egyetem nemzetközi jog tanára azonban cáfolja ezt a vélekedést. Néhány hete megjelent könyvében alaposan körüljárja a témát, rámutatva tételesen mindazokra az általános nemzetközi jogelvekre, illetve specifikus szabályozásokra, amelyek már most is lehetővé teszik a kibertérben történő hírszerzés nemzetközi jogi érvényű szabályozását.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor

A bejegyzés kategóriája: Internet, jog, közigazgatás:külföldön, közigazgatási informatika, média, politika, politikai informatika, szakirodalom
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.