„Az Európai Unióban az elmúlt évtizedekben alapos vita folyt a városokról és városok fejlődéséről. A kilencvenes évek vége óta a városfejlesztésért felelős miniszterek rendszeres találkozói (pl. Lille, 2000; Bristol 2005; Leipzig 2007; Toledo, 2010; Amszterdam, 2016) kidolgozták a városi kérdés „uniós perspektíváját” („urban acquis”), amely alapján megfogalmazható a városfejlesztés uniós megközelítése. Ezt a megközelítést az évek során finomították a gyakorlati megvalósítás során, az EU kohéziós politikája által támogatott városi kezdeményezéseknek és más, kifejezetten városorientált kezdeményezéseknek köszönhetően. Az Európai Parlament 2015. szeptember 9-i állásfoglalása az uniós szakpolitikák városi dimenziójáról (2014/2213 (INI)) hangsúlyozza, „a rendelkezésre álló adatok és közös fogalmi keretek („urban acquis”) rendszerezésének és elemzésének szükségességét, hogy elkerüljék a párhuzamosságokat és következetlenségeket, és egyértelműen meghatározzák az integrált fenntartható városfejlesztést, és ezáltal meghatározzák a közös koherens és átlátható uniós célkitűzéseket ezen a területen”. Valójában az EU városfejlesztési megközelítése a megvalósítások során továbbra is eltérő értelmezésekhez vezet, a helyi tervezési kultúrától, valamint a megvalósításban részt vevő szereplők széles körű tipológiájától függően. Ezenkívül van néhány módszertani szempont, amelyet tisztázni és megerősíteni szükséges annak érdekében, hogy jobb és egyértelműbb útmutatást nyújtsanak a 2020 utáni időszakra. Ezzel összhangban a Fenntartható Városfejlesztési Stratégiák Kézikönyve célja módszertani támogatás kidolgozása azért, hogy kiegészítsék az azzal kapcsolatos ismereteket, hogy hogyan lehet a legjobban megvalósítani az integrált és helyi adottságokon alapú (place-based) városi stratégiákat a kohéziós politika keretében. Különösen hivatkozik a fenntartható városfejlesztésre (SUD, Sustainable Urban Development), amelyet az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogat a jelenlegi programozási időszakban (2014–2020) és a közelgő (2021–2027) programozási időszakban.
Ebben az összefüggésben a kézikönyvet olyan „puha” iránymutatásokként foghatjuk fel, amelyek kiegészítik a hivatalos rendeleteket, azok kötelező jellege nélkül. Valójában szakpolitikai tanulási eszköznek tervezték, amely rugalmas és adaptálható a különféle területi és közigazgatási feltételekből adódó igényekhez. A Kézikönyv nem kész megoldásokat nyújt, hanem javaslatokat ad. Konkrét példákon, létező eszközökön és útmutatókon keresztül mutatja meg, hogy a stratégia kidolgozása során felmerülő legfontosabb kihívásokat hogyan kell kezelni. A kézikönyv célközönsége a helyi közigazgatás, az irányító hatóságok és a stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában részt vevő összes többi érdekelt fél.
A kézikönyv hat fejezetből áll, amelyek mindegyike az alábbiak szerint foglalkozik az EU fenntartható városfejlesztési megközelítésének egyes építőköveivel: 1. Stratégiai dimenzió; 2. Területi irányultság; 3. Kormányzás/irányítás; 4. Ágazatközi integráció; 5. Finanszírozás és pénzügyek; 6. Felügyelet, ellenőrzés.”
Forrás:
Handbook of Sustainable Urban Develpment Strategies; Carlotta Fioretti, Martina Pertoldi, Martina Busti, Soerdje Van Heerden (szerk.); Publications Office of the European Union; ISBN 978-92-76-13673-6, doi:10.2760/32842; 2020
PDF
Lásd még:
Urban development; European Commission, EU regional and urban development, Regional Policy, Policy, Themes
