A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2020. május 18.

Dél-Koreában a koronajárvány a videokonferenciát emelte a legfontosabb diplomáciai eszköz rangjára

Az elmúlt hetekben több beszámolónkban is kitértünk az egyik legfontosabb (ráadásul leginkább „kéznél levő”) IKT technológiák, a különféle videokonferencia alkalmazások hirtelen megugró népszerűségére. A külkapcsolati munka egyik legfontosabb megnyilvánulását jelentő személyes találkozók és tanácskozások részleges kiváltására nem csupán az egyes országok diplomáciai szolgálatai és más külügyi szervezetei vették igénybe az újdonságnak már semmiképpen sem számító videokonferencia technológiákat, de a digitalizáció terén lényegesen konzervatívabbnak mutatkozó multilaterális formációk is sorra áttértek az ülésszakok virtualizálására. A videokonferencia eszközének kiterjedt alkalmazói között találjuk a dél-koreai diplomáciát is, akik természetesen szintén nem most ismerkedtek ezzel a külügyi munkát elősegítő rendszerrel. Ugyanakkor a járványhelyzet következtében szükségessé váló elzárkózás érezhetően megnövelte az elektronikus kapcsolatépítés é kapcsolattartás iránti igényeket. A minisztérium által korábban üzemeltetett két különálló videokonferencia rendszer mellé gyorsan kiépítettek egy harmadik hálózatot is. A rendszer egyébként kifejezetten kritikus helyzetben is eredményesen helytállt, mint például a járvány márciusi tetőzési időszakában, amikor az ország külügyminisztere folyamatosan egyeztetett a videokonferencia rendszeren keresztül kínai és japán kollégájával, a védekezés háromoldalú lépéseinek megszervezéséről.
A videokonferencia rendszerek használatának másik fontos „iránya” a dél-koreai diplomáciai missziókkal való gyors és hatékony kapcsolattartás biztosítása. Gyakorlatilag mindennapossá váltak az egyes külföldi képviseletek és a minisztérium központi szervezeti egységei közötti virtuális tanácskozások. A járvány elmúlt hónapjaiban pedig nyolc alkalommal került sor a teljes külképviseleti rendszert összekapcsoló, átfogó videokonferenciákra, amelyeken elsősorban a külföldön rekedt állampolgárok biztonságának a garantálása, illetve a hazatérni akarók visszaszállításának logisztikai problémái domináltak.
Az összességében kedvező tapasztalatok fényében a szakértők (és maguk a gyakorló diplomaták is) bizonyosra veszik, hogy a videokonferencia rendszerek jóval aktívabban épülnek majd be a járvány utáni időszakban is a külkapcsolati munka rendszerébe. Nyilván sokat számít ebből a szempontból a szervezeti kultúra – a vírusjárvány alatt kényszerűen vállalt – átalakulása is. A külügyi szakemberek egyébként két fő mozzanatot emelnek ki a videokonferencia (és más, hasonló elektronikus kapcsolattartási technológiák) elterjedésének gátjaként, de legalábbis visszahúzó erejeként. A gyakorló diplomaták Dél-Koreában is szinte kivétel nélkül hangsúlyozzák: a személyes találkozások, személyes tanácskozások egyik legfontosabb összetevője az a közvetlenség, bizalmasság, ami az elektronikus eszközökön való virtuális kapcsolattartásban szinte teljes egészében elvész. Mindenki említi azt is: a beszélgető partnerek, tárgyaló felek finom gesztusai, arcjátéka, hanglejtése roppant fontos „kontextust” teremtenek a közvetlen találkozókon, és ezt az elektronikus távkapcsolat többnyire tökéletlenül képes csak visszaadni. A másik, nem különben fontos szempont, amit szinte minden dél-koreai diplomata említeni szokott a találkozások és tárgyalások személyes jellege melletti érvelésben az a biztonság kérdése. Ma még, ha lehetőség nyílik rá, szívesebben intézik a bizalmas megbeszéléseket személyesen, vagy megfelelően titkosított távközlési kapcsolaton át. A sokfelé elterjedt, és külügyi szervezetek által is kiterjedten használt Zoom videokonferencia alkalmazás napvilágra került biztonsági gyengéi sem segítettek az ilyen virtuális ülésezési módok gyors megkedveltetésének. Ennek ellenére senki nem vonja kétségbe, hogy a videokonferencia technológia most már jóval aktívabban lesz jelen a dél-koreai külügyi munkában.
Videoconferencing emerges as key diplomatic tool amid coronavirus outbreaks; Yonhap/The Korea Herald; 2020. május 12.

„Weibo diplomácia”: külföldi diplomáciai testületek a kínai közösségi média univerzumban

A kínai mikroblog csatornáról, a leginkább a világszerte elterjedt Twitterhez hasonló Weiboról már hírt adtunk korábbi szemléinkben. A Weibo, amely valójában jó néhány hasonló mikroblogot takar, hihetetlen népszerűségre tett szert a Kínai Népköztársaság internetező generációi körében. Elsősorban a Sina Weibo szolgáltatót értjük „weibo” alatt, ami nem véletlen: a valójában a Twitter és a Facebook számos funkcióját ötvöző, sajátos fejlesztésű Sina Weibo ugyanis 2018 első negyedévére elérte a 411 millió aktív havi felhasználót, amivel nem csupán Kínán belül szerzett megkérdőjelezhetetlen pozíciókat, de a világot uraló Twitternek is komoly konkurenciát kezdett állítani. Azért a teljesség kedvéért érdemes legalább megemlíteni: a kínai piacon jelen lévő „kisebb” mikroblog szolgáltatók is óriási potenciállal kecsegtetnek a digitális diplomáciai térnyerésre. A piaci versenyben a második helyen álló Tencent is vagy 400 millió felhasználót mondhat magáénak, és a csupán a harmadik helyen álló Sohu szerénykedik „mindössze” 100 millió regisztrált fióktulajdonossal. A weibók tehát kitűnő eszközt biztosítanak arra, hogy a külföldi diplomaták nyomon követhessék, megérthessék a fiatal kínaiak százmillióinak gondolatait, vágyait, törekvéseit, viselkedését, márpedig ez a célcsoport kiemelten fontos a külpolitikai érdekérvényesítésben is.
Ennek megfelelően, a roppant népszerű, és ugyanakkor dinamikusan növekvő felhasználó táború Weibóban eleinte komoly lehetőséget látott a Nyugat diplomáciája. A digitális diplomácia eszköztárát mind jobban belakó nyugati külügyi szervezetek úgy vélték: a világon másfelé oly eredményesen alkalmazott soft power műveleteiknek kiváló hordozója és közvetítője lesz a 2009-ben elindított Sina Weibo. A közösségi médium egyedülálló csatornával kecsegtetett az egyébként szoros állami kontroll alatt tartott médiavilágban élő kínai népességgel való közvetlen párbeszéd kialakítására. Mára azonban kicsit megkoptak a korábbi optimista várakozások.
A gond a következőkben összegezhető: miközben az átfogó, stratégiai céljait mind nyíltabban megfogalmazó kínai állam egyre „asszertívabb” módon igyekszik kiterjeszteni információs befolyását más (nyugati-) nemzetek közvéleményeire, ugyanez a kínai állam egyre több akadályt gördít más államok elé abban, hogy hasonlóan elérhessék a kínai közvéleményt. A tájékoztatási térben dinamikusan terjeszkedő Kína igyekszik hermetikusan elzárni saját információs tereit a konkurens hatalmak elől. Van azonban még egy másik szempont: a fiatal és látszólag roppant fogékony helyi célközönség befolyásolása, a velük folytatott kétoldalú és szimmetrikus párbeszéd kialakítása ugyanis nem várt nehézségekbe ütközhet. Kínában már jó ideje a nemzeti érzület erőteljes reneszánsza figyelhető meg. Ennek érdekessége pedig az, hogy a minden szempontból modern, kulturális értelemben nyitott, „nyugatos” fiatal generációk egyben a kínai hazafiság leglelkesebb szószólói is. Miközben nagyon is vevők a nyugati kultúrára – szigorú következetességgel utasítják el a liberális nyugati világ ideológiáját. És a modern, iskolázott kínai fiatalság patriotizmusának, a külföldet kritikusan figyelő nemzeti hevületének egyik legfontosabb köztere – éppen a közösségi média, a Weibo.
Ezért is érdekes a most megjelent tanulmány, ami a már jó ideje körvonalazódó jelenségeket és trendeket empirikus adatok segítségével vizsgálja. A kutatás tervezői összesen 30 külföldi ország diplomáciai testületeinek (képviseleteinek) weibo-jelenlétét vizsgálták (a kvantitatív adatokat más társadalomleíró adatsorokkal összevetve). Az átfogó elemzést egyfajta mélyfúrásként egészíti ki a Kínában akkreditált izraeli külképviselet közösségi média jelenlétének bemutatása. A mértékadó kormányzati informatikai szaklapban publikált tanulmány, összességében, a közösségi média platformok céltudatos használatában rejlő diplomáciai előnyöket hangsúlyozza.
Weibo diplomacy: Foreign embassies communicating on Chinese social media; Luwei Rose Luqiu, Fan Yang; Government Information Quearterly; 37 (2020), 2020. május 1.

PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK

A Facebook tartalom-felügyelő testülete mintával szolgálhat a globális Internet-kormányzáshoz

A Facebook cég működésével kapcsolatos átláthatóság és elszámoltathatóság növelését hivatott közelmúltbeli lépés, a tartalmak egyfajta „Legfelsőbb Bíróságaként” eljáró felügyeleti testület felállítása továbbra is élénken foglalkoztatja a közösségi média működtetésével, és nem különben annak szabályozásával foglalkozó szakembereket világszerte. A lépés (aminek különös előzményeként érdemes megemlíteni az elmúlt hónapokban Mark Zuckerberg Facebook-vezetőt érő éles politikai támadásokat is) a most felállítandó testület tagjainak függetlensége (illetve éppen a függetlenségének és elfogulatlanságának hiánya) folytán kavart elsőként viharokat. Szakmai körökben most ezen túlmutatóan is kérdéseket vet fel a testület életre hívása és működésének ősszel tervezett megkezdése. A szakértők egy része ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy a konstrukció kialakítása olyan, amivel a rendszer gyorsan túlléphet magán a Facebook cégen, és a közösségi média szolgáltató iparág más szereplőire is kiterjeszthető – egyfajta iparági „governance” – megoldássá nőheti ki magát. Nyilván erre utal a Facebooktól, mint vállalattól való szervezeti és anyagi függetlenség szempontja is. A probléma azonban éppen ebben áll: nem minden szakember látja kívánatosnak a 21. századi társadalmak élete és működése szempontjából abszolút meghatározó közösségi platformok igazgatására a vállalati önszabályozáson alapuló (társadalmi értelemben tehát nem felelős és elszámoltatható testületek kezébe helyezett) szabályozást.
How Facebook’s oversight board could rewrite the rules of the entire internet; Issie Lapowsky; Protocol; 2020. május 6.

Mesterkurzus a Corvinuson: újabb hazai nagyegyetem kapcsolódik be a Külügyminisztérium megújuló diplomata képzési rendszerébe

A közelmúltban kötött nagy horderejű megállapodást a Külügyminisztérium és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egy új szervezeti egység, illetve új képzési program, a Diplomáciai Akadémia felállításáról és működtetéséről. A projekt gyakorlatilag első ízben fogja össze átfogó módon a hazai diplomataképzés teljes körű elméleti és gyakorlati programját. A Külügyminisztérium szakmai felügyelete és irányítása alatt folyó képzés lesz a hazai diplomata életpálya „induló iskolája”. A 2020 őszén induló képzés – ösztöndíjas hallgatói jogviszony mellett – a minisztérium állományába belépők felkészítésének egyedüli oktatási programja lesz. Ugyanakkor a Diplomáciai Akadémia a külügyi apparátusban dolgozó felsővezetők továbbképzésére is indít majd kurzusokat, illetve a vállalati szférában működő szakemberek számára is indít – a szélesen vett külkapcsolati munkához kötődő – képzéseket.
A Külügyminisztérium – a diplomata képzés átfogó programja elindításának jegyében – most egy másik nagy egyetemmel, a Corvinussal kötött megállapodást. A keretmegállapodás értelmében a Corvinuson egy éves angol nyelvű diplomáciai mesterszakot indítanak, az akkreditációt követően várhatóan 2021 szeptemberétől. Az új szak célja, hogy a nemzetközi kapcsolatok elméletére alapozva diplomáciai készségeket adjon a hallgatóknak. A Corvinus Egyetem és a Külügyminisztérium közös koncepciója azon alapul, hogy a képzésben egyenlő súllyal kell szerepelnie a klasszikus diplomácia, a külgazdaság és a kulturális diplomácia területének.
A diplomáciában fontos a nyitottság és a kreativitás – A Külügyminisztériummal indít diplomataképzést a Corvinus; Corvinus Hallgatói Médiaközpont; Kovács Máté; 2020. május 13.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor

A bejegyzés kategóriája: közigazgatás:külföldön, közigazgatás:magyar, közigazgatási informatika, művelődés
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.