A digitális diplomácia „igáslova” a videokonferencia – tippek a megszelídítésére
Hírlevelünk elmúlt kiadásaiban szinte hétről hétre mutattunk példákat a különféle videokonferencia alkalmazások hirtelen megugró népszerűségére a külkapcsolati munkában. A diplomata munkájában – és ebben a kérdésben szinte nyomtalanul múltak el az évszázadok – ma is meghatározó a személyes találkozók és tanácskozások szerepe. Éppen az a mozzanat, amit a világjárvány szinte egyik pillanatról a másikra ellehetetlenített. Szinte órák alatt „váltottak” tehát a világ külügyi szervezetei a különféle videokonferencia alkalmazások használatára. Az egyes országok értelem szerűen állították működésük középpontjába a világban szétszórt képviseleteiken állomásozó tisztségviselőikkel való kapcsolattartásra ezt a korszerű, de azért már jó ideje ismert és használt IKT-technológiát. A már hosszú ideje használt (egyéb) elektronikus kommunikációs csatornák természetesen megőrizték szerepüket. Az általában erős titkosítással védett elektronikus (írott és szóbeli) hírközlés jelentősége éppen, hogy felértékelődött, a hirtelenjében alkalmazásba állított, de valójában nem ilyen célokra fejlesztett videokonferencia rendszerek sorra kiütköző biztonsági hiányosságai nyomán. Ha némi késéssel is, de aztán a nemzetközi élet multilaterális intézményei is videokonferenciákkal váltották fel a személyes találkozáson alapuló megbeszéléseket, üléseket.
A hagyományos, közvetlen jelenléten alapuló megbeszéléseket, tanácskozásokat, nemzetközi tárgyalásokat kiváltó online technológiákkal kapcsolatban már szóltunk a biztonságot-bizalmasságot érintő problémákról. Beszámoltunk – gyakorló diplomaták benyomásai alapján – az elektronikus kapcsolattartó eszközök hatékonyságának korlátairól (a tárgyalóterem sajátos „hangulatának” hiányáról; a partnerek finom metakommunikációs jelzéseinek elmaradásáról). Érdemes most megemlíteni néhány „műfaji követelményt” is. Mindannyian tudjuk például, hogy a rádió nem egyszerűen hangosan felolvasott újság. Ahogy a televízió sem csupán képekkel illusztrált rádiójáték. Valójában a kommunikáció mindezen csatornái egyben önálló eszközök is, sajátos műfaji követelményekkel. Ahhoz, hogy a diplomáciai tárgyalásokat a virtuális valóságba átemelő videokonferencia rendszerek hatékonyak legyenek, érdemes szem előtt tartani néhány fontos adottságot, sajátos követelményt, egy szóval szabályt. Ezek egyszerű technikák – ám egy videó megbeszélés sikere múlhat rajtuk.
a.) Mikrofonkezelés
Alapszabály, hogy a saját mikrofon alapállása a „némított” üzemmód legyen, és csupán a saját megszólalások idejére aktiváljuk azt. Alig néhány résztvevő elég ahhoz, bekapcsolva hagyott mikrofonjaikon keresztül áradó háttérzajjal, hogy egy videokonferencia a teljes zörejkáoszba fulladjon. (A videokonferencia platformok egy részénél a kijelölt moderátor tudja szükség szerint némítani és aktiválni az egyes beszélők mikrofonjait. Ez azonban nem általános.)
b.) Kamera bekapcsolása
A saját videokameránk bekapcsolása nem nélkülözhetetlen – de sokat nyomhat a latba. A videokonferencia lényege, elvben, éppen az, hogy a beszélgető partnerek (legalább az elektronikus képátvitel gyenge minőségében) láthassák egymás arcát, a gesztusokat, grimaszokat, mosolyokat, aggodalmas pillantásokat, rosszalló tekinteteket, vagy az egyetértés jeleit. A működő kamera, természetesen, azt is jelenti, hogy – a távkapcsolat ellenére – „tárgyalóképes” öltözetben célszerű a kapcsolatot megkezdeni.
c.) Nézésirány
Aki már látott manipulált képet, az tudja: az alulról fényképezett emberi arc szinte mindig fenyegető, riasztó, barátságtalan. Érdemes ezt észben tartani akkor, ha laptopot használunk a konferenciabeszélgetéshez. A jó megoldás az, ha úgy állítjuk be a készüléket, hogy a kamerája velünk szemmagasságban legyen, tehát előre (és lehetőleg felfelé) pillantva beszélhessünk.
d.) Még egy szó a tekintetünkről
Még pedig az, hogy mindig a kamerába nézzünk, ne pedig a képernyőre! A televíziós szerepléshez nem szokott ember nincsen hozzászokva ehhez az aranyszabályhoz: a „szemkontaktus” eléréséhez, a távolban ülő nézőkkel kapcsolatban, a képet rögzítő kamera lencséje a közvetítő közeg, nem pedig a képernyő!. Számítástechnikai eszköz előtt ülve szinte automatikusan a képernyőre tekintünk, ráadásul itt, a videó konferencia platformon a képernyőn látjuk a partnerek arcát, és természetesen ott keresnénk a szemkontaktust is. A kapcsolat másik felén levő partner azonban, aki szintén szemkontaktust keres velünk, így egy a köldöke irányába révedő arcot lát magával szemben.
e.) Ha mobil telefont használunk
Megeshet, hogy mobiltelefonokkal felszerelt résztvevők létesítenek (pl. hirtelen szükségességből) videokonferenciát. Ebben az esetben két szabályt érdemes mindig szem előtt tartani. Az első (és fontosabb): a mobil telefonok kamerája, a jó teljesítményűeké is, erősen torzít közelre! A jó eljárás, ha a lehető legmesszebb tartjuk az arcunktól a készüléket. Fontos ilyen esetekben továbbá a képformátum megválasztása. Ha a résztvevők többsége fekvő képformában filmezi magát, akkor célszerű nekünk is hozzájuk igazodni. A függőleges állásban tartott készülékkel felvett videó ugyanis a videokonferencia platformok többségén jóval kisebb helyet foglal el a „rácson” (az egyes beszélgető partnerek képet mátrixként bemutató alapképernyőn), és így az arcunk kisebb és jelentéktelenebbnek látszó lesz, a többiekéhez képest.
f.) Ügyeljünk a háttérre
A háttérben levő kép, akárcsak a korábban említett háttérzörejek meghatározóak lehetnek – és nagyon zavaróak! Érdemes tudatosan megválasztani a beszélgetéshez a hátteret. A Zoom rendszer (amit, kezdeti hiányosságai ellenére különösen sokan használnak most a nemzetközi kapcsolatokban, beleértve a diplomatákat is) virtuális hátterek beállítását is lehetővé teszi. Más szoftverek, pl. a Microsoft Teams-e, vagy a szintén erősen népszerű Skype viszont a háttér elhomályosítására képes, és így a beszélő arca automatikusan hangsúlyosabb lesz. Ezek hiányában érdemes átgondolni a beszélgetésnek hátteret adó képet. Egy semleges, fehéres fal jó választás lehet, bár ebben az esetben fontos, hogy az arcunk megfelelő megvilágítást kapjon, különben a fal fehérje előtt óhatatlanul sötétebb tónusú lesz az arcunk. Mostanában az egyik különösen elterjedt háttér (politikusoknál, diplomatáknál, de távértekező szakembereknél is) a könyvespolc. A fehér falhoz hasonló megvilágítási nehézségeket ritkán okoz, viszont más tekintetben érdemel külön figyelmet: a könyvek címe sokszor olvasható, ezért gondoljuk át, hogy nincs-e olyan tétel a képben, ami a konkrét beszélgetés szempontjából kedvezőtlen lehet.
g.) Képernyőképek további felhasználása
A videokonferencia, legalább részben és legalább időlegesen, de komoly nemzetközi tárgyalások, diplomáciai megbeszélések helyettesítője lett. Ezek (egy része) fontos nemzetköz esemény, amiről később különböző hivatalos és magán tájékoztatási csatornákon át (hírügynökségek, televízió műsorok, online és nyomtatott sajtótermékek, valamint közösségi média fiókok) szeretnénk hírt adni. Ahogy a személyes találkozáson alapuló, hagyományos tanácskozások és megbeszélések esetébe szokás, a videokonferenciáról is készülhet állófotó. Érdemes itt figyelni arra (már csak a partnerekkel szembeni udvariasság okán is), hogy a fizikailag távolban levő beszélgető partnerekkel is tudassuk, amikor állófotót (képernyőfelvételt) kívánunk készíteni a konferenciabeszélgetésről: nem szerencsés ugyanis, ha a partnerek egy része, nem tudva a készülő felvételről, előnytelen arckifejezéssel mutatkozik a videórácson.
Please, Mute Your Microphone!; Twiplomacy; 2020. április 7.
PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK
A német adatvédelmi megbízott biztonsági kockázatot lát a WhatsApp kormányzati használatában
Egyes régiókban, ahol a távközlési infrastruktúra kevéssé épült ki, a személyes kontaktust kiváltó (tehát video alapú) hivatalos kormányzati kommunikációban meghatározó szerepet játszhatnak a relatíve sokoldalú, relatíve jó alapvédettséget (titkosítást) garantáló közösségi médiaalkalmazások, mint például a közkedvelt WhatsApp. Jó példa erre napjain Afganisztánja, ahol kormányhivatalok, nem-kormányzati szervezetek, sőt külföldi szereplők is előszeretettel használják ezt a csatornát a hivatalos kommunikációs bonyolítására. A német adatvédelmi biztos ugyanakkor annyira aggályosnak tartja a Németországban is közkedvelt közösségi alkalmazás biztonsági hiányosságait, hogy egyenesen a szoftver használatának tilalma mellett szállt síkra, legalábbis, ami a közszféra szereplőinek hivatalos működését illeti. A drámai felhívás meglepő lehet, tudva azt, hogy a WhatsApp gyorsan növekvő népszerűségének egyik fontos oka éppen a rajta folytatott párbeszédek automatikus titkosítása volt. Ulrich Kelber azonban hangsúlyozta: maga a puszta üzenetküldés egy sor meta-adatot juttat el a szolgáltatónak, amit aztán az haladéktalanul továbbít a Facebook anyacégnek. Ezek az apró adatmorzsák azután, mint valami mozaik darabkái, fokozatosan kirajzolnak egy-egy felhasználói profilt a kéretlen érdeklődők előtt. A tilalom érzékenyen érinthet jó néhány kormányzati szervezetet Németországban, egyebek között a külügyi szolgálat intézményi szereplőit is. A diplomáciai szolgálat tagjai ugyanis a koronavírus járványhelyzetben megnövekedett online kapcsolattartási igényeket részben a WhatsApp széleskörű alkalmazásával igyekeztek kielégíteni.
Germany’s data chief tells ministries WhatsApp is a no-go; Deutsche Welle; 2020. május 17.
A digitális diplomácia újabb mérföldköve: immár a hivatalos megbízólevél átadása is virtuálisan történhet
A digitális diplomácia kutatói, de még szószólói és „techno apostolai” is többnyire egyetértettek mindeddig abban, hogy az IKT-technológiák, káprázatos lehetőségeik ellenére, valószínűleg „érintetlenül hagyják” majd a jövőben is a diplomáciai munka egy klasszikus funkció-területét: nevezetesen a képviseletet. A digitális eszköztár jelentősen megnövelheti és kiszélesítheti a kommunikációval, emberi kapcsolatépítéssel, közvetlen interakciókkal kapcsolatos külképviseleti munka lehetőségeit, ám az országok formális képviselete – mint egyik legősibb diplomáciai funkció – megmarad a hagyományos formák és keretek között. Mindenki úgy gondolta: e képviseleti funkciónak is a legelső, legfontosabb, meghatározó mozzanata, az állomáshelyére érkező misszióvezető megbízólevelének átadása megmarad az évszázados hagyományok keretei között. Ez az a pillanat, ahol a vezető diplomata, ünnepélyes külsőségek közepette, személyesen adja át kormánya megbízó okmányát a fogadó ország államfőjének. Az aktus, a puszta ceremónián túl, fontos tartalmi elemeket is takar: itt nyílik mód a személyes megismerkedésre két ország magas rangú képviselői között, illetve egy átfogó munkaprogram és személyes célrendszer tömör ismertetésére. A koronavírus járvány most ezt a hagyományokkal övezett eljárást is kikezdi, teret adva a legtradicionálisabb funkció virtualizálásának. Néhány napja ugyanis, szakítva az időtlen hagyományokkal, az indiai államfő csoportos videokonferencia keretében bonyolította az Új Delhibe érkező új képviseletvezetők megbízólevelének elfogadását. Hét ország újonnan állomáshelyére érkező nagykövete, illetve főmegbízottja az Indiai Külügyminisztérium egyik dísztermében, egy nagyméretű monitor előtt felsorakozva mutatta be megbízólevelét. A dokumentumokat virtuálisan fogadó Ram Nath Kovind indiai államfő az ünnepség során hangsúlyozta: ez a formabontó esemény a bizonyság rá, hogy a koronavírus járvány okozta nehézségeken, részben a digitalizáció segítségével, közösen úrrá lehetnek a nemzetek.
Seven envoys present credentials via video-conferencing: a new chapter in India’s digital diplomacy; Dipanjan Roy Chaudhurry; The Economic Times (India); 2020. május 21.
Az ENSZ Technológiai Innovációs Laborja blokklánc platformmal segíti a világjárvány elleni civil munka nemzetközi összehangolását
A koronavírus világjárvány egyik következménye, kísérő jelensége a jótékony célúnak álcázott, valójában megalapozatlan és törvénytelen haszonszerzési kísérletek és törekvések ugrásszerű növekedése. Magyarra fordítva a kicsit hivatalos megfogalmazást: a vészhelyzet okozta káosz, bizonytalanság, emberi félelem kihasználására mozgásba lendültek világszerte a csalók is. Az egyik fő támadási profiljuk az „adománygyűjtés”. A rendkívüli helyzet, az emberi szenvedés sokakban erősíti a segítés szándékát, ugyanakkor a különleges állapotok csökkenthetik az elővigyázatosság normál körülmények között már megszokott alkalmazását. A koronavírus járvány elleni küzdelemhez kötődő online adománygyűjtésekkel való visszaélések csökkentésére, a segítő adakozás biztonságosságának növelésére indult most egy új, nemzetközi kezdeményezés. A Common Good Chain nevű nonprofit szervezet és az ENSZ Technológiai Innovációs Laborja által közösen kifejlesztett rendszer a blokklánc technológiát alkalmazza annak érdekében, hogy az online csatornákon keresztül folyó adományozások átláthatóak, nyomon követhetőek legyenek a nemzetközi kibertérben is. Az internetes platform (amit eredetileg spanyol civil szervezetek támogatására fejlesztettek) biztosítja a támogatást igénylő (COVID-19-hez köthető) segítő projektek szűrését, validálását, tehát a megbízhatóságot. Ugyanakkor garantálja – a blokklánc technológia révén – a projektekhez érkező támogatások transzparenciáját. Összességében tehát: a járvány megfékezését célzó adománygyűjtő munka hatékonyságát.
#STOPCOVID_IO: Blockchain platform to trace donations for impact; United Nations Technology Innovation Labs (UNTIL); 2020. május 16.
Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor
