„Szombaton, május 30. napján a SpaceX Dragon űrhajó sikeres kilövésével a SpaceX és a NASA közösen újra embert küldött az űrbe, az ISS Nemzetközi Űrállomásra. Ennek jelentősége egyfelől az, hogy az USA ez által majdnem 9 év után újra embert tudott juttatni az űrbe, amire ez alatt az idő alatt kizárólag Oroszország és Kína volt képes. Másfelől viszont hosszútávon (valószínűleg) még ennél is jelentősebb, hogy ezúttal egy privát cég, a SpaceX űrhajójával (Dragon) és rakétájával (az újrahasználható Falcon 9) valósult ez meg. Ennek apropóján vizsgáljuk meg a magyar űrszektor alapkérdéseit, jogi és részben gazdasági oldalról.
Az utóbbi időben sokat hallani az országok világűrt érintően alkotott terveiről. Olyan sokszor hallani a témáról, hogy az embernek akarva-akaratlanul is az a benyomása, hogy egy újabb ’space race’, azaz űrverseny szemtanúja. Néhány példa a közelmúlt eseményeiből: létrejött az egyesült államok „űrhadserege” (US Space Force), az USA hosszú évek után embert küld a nemzetközi űrállomásra, azaz az ISS-re (ráadásul a történelem során először magáncéggel, Elon Musk SpaceX-ének segítségével), sőt, az Európai Űrügynökség sevillai konferenciáján Magyarország is bejelentette, hogy 2024 környékén embert (egy kutató űrhajóst) küld az ISS-re. De honnan ez a lendület? Magyarország hogy tud érdemben, akár állami, akár a magánszektori oldalról beszállni ebbe a versenybe?
I. Innováció és NewSpace
A bevezetőben említett események egy új, napjainkat jellemző trenddel, gondolatisággal (filozófia) vagy mozgalommal állnak összefüggésben, amelyet összefoglalóan úgy nevezünk: NewSpace. A NewSpace fogalma egy elég vegyes, komplex fogalom, amelyet tényleg inkább „filozófiának”, egyfajta látásmódnak lehet nevezni, amely az űriparral, űrkutatással és úgy általánosságban az űrtevékenységekkel van összefüggésben. A NewSpace jellemzői sokszor szembe mennek az űrtevékenységek hagyományos megközelítésével (az „old space” gondolatiságával).
A NewSpace kulcsszava az innováció, legfőbb jellemzői: vállalkozószellemű megközelítés, magáncégek megjelenése, költségcsökkentés, folyamatos és fokozatos fejlődés, termékesítés és kereskedelmi szemlélet, működésoptimalizálás (pl. újrahasználható rakéták, teherűrhajók révén, lásd Falcon 9 vagy SpaceX Dragon). A NewSpace a 2000-es évek elején jelent meg (a SpaceX-et 2002-ben alapította Elon Musk), azonban a 2010-es években vált igazán népszerűvé. NewSpace tipikus szereplője a Szilícium-völgy híres-hírhedt vállalkozója, Elon Musk és cége, a SpaceX (az „old space” tipikus szereplője az állami űrügynökség, a NASA).
Az innováció elméleti alapjait megalkotó Schumpeter erről szóló tanulmányában az innovációnak öt alapesetét írja le: (1) új javak eladása, vagy régi javak újszerű előállítása; (2) új szállítási módszerek bevezetése; (3) új piacok feltárása; (4) új termelési anyagok (nyersanyagok vagy félkész áruk) használata; (5) új piaci helyzet kialakítása (pl. új monopolhelyzet megteremtése, illetve régi megszüntetése). Ráadásul az űrszektor kapcsán azt gondoljuk, nem csak azt kell kiemelni, hogy itt jelentős innovációról beszélhetünk, hanem gyakori az új találmányok felfedezése is (invenció) az innováció mellett.
A fent felsorolt innovációs típusokból napjainkban az űrszektor számos példával szolgál: ilyen például a kis (miniatürizált) műholdak (cubesat, smallsat, picosat) elterjedése, amelyet lényegében a korábbi műholdtechnológia közelmúltbeli fejlődése tett lehetővé (ehhez hozzájárult a hordozórakéták ún. „secondary payload” kapacitásához fűződő növekedés is). A mini-műholdakhoz kapcsolódó lehetőségek mára már olyan nyilvánvalóvá váltak, hogy a SpaceX Starlink elnevezésű és szemünk előtt megvalósuló műhold projektje is ilyen kis műholdakból áll. A három eddig fellőtt magyar műhold is ilyen kis műhold: a Masat-1 (cube), SMOG-P (pico) és az ATL-1 (pico). Fontos hozzátenni, hogy a SMOG-P és az ATL-1 történelmet írtak, mivel ezek voltak az első, valóban működő picoműholdak az űrben, amelyek sikeresen jeleket is közvetítettek, ezért erre a történelmi tényre különösen büszkék lehetünk!
De a fenti példán kívül sok más terület említhető: a földmegfigyelés növekedő szerepe és pozitív hatása a koronavírus kapcsán, továbbá a műholdas és űridőjárás szolgáltatások hatékony segítsége a klímaválság kapcsán is visszaköszön. Aztán van más is: ilyenek például az aszteroidabányászat, a ground segment vagy az űrturizmus. Egyes számítások szerint minden befektetett összeg megtérülése akár hatszoros is lehet. E trendek következtében az előrejelzések szerint a magáncégek szerepe nagymértékben fog növekedni, és kialakulóban van egy újabb űrverseny, amelynek kiemelt szereplője már nem kizárólag az Egyesült Államok és Oroszország, hanem Európa (a nemzetállamok űrügynökségei és kiemelten az Európai Űrügynökség), Kína és India is. E verseny látványos jelenségei a Starship fejlesztése vagy a Hold felé (is) irányuló Artemisz Űrprogram vagy az indiai Csandrajáan–2 Hold misszió.
Ennek a nagy versenynek nyilvánvalóan jogi leképeződései is vannak: ilyen Trump rendelete, mely az amerikai holdbányászat elindítását célozza (és emellett a nemzetközi Hold-egyezmény státuszát gyengíti, ld. Executive Order on Encouraging International Support for the Recovery and Use of Space Resources) és az Artemisz űrprogram kapcsán megkötni tervezett ún. Artemisz-egyezmények, amelyek kétoldalú nemzetközi jogi egyezmények formájában kerülnek majd megkötésre a jövőben.
Azonban az USA által a Hold-egyezmény nyilvánvaló figyelmen kívül hagyásán keresztül történő „világűr privatizáción” kívül sok más jogi probléma is felmerül az űrtevékenység során. Ilyen például az a hírhedt eset, amikor a SpaceX egyik Starlink-műholdja miatt kellett az Európai Űrügynökség (ESA) Aeolus műholdjának ütközést elkerülő manővert végrehajtania (collision avoidance manoeuvre). Azon túlmenően, hogy két teljesen eltérő jogalany, egy magáncég és egy nemzetközi közjogi jogalany között került sor az incidensre, felvetődik a kérdés: vajon mikor kerül sor az első hasonló eset kapcsán kártérítési perre, esetleg (űr)biztosítási jogi vitára?
II. Szabályozási szükséglet a szektorban
Az űrszektor jelenlegi helyzete alapján a jogászok által vizsgálandó központi jogi fogalom a szektorban felmerülő szabályozási szükséglet: a „szabályozási szükséglet” jogi fogalma a jogi alaptan órákról lehet ismerős. E szerint az államnak, azon belül is a modern törvényhozó testületeknek az államszervezetben elfoglalt helyüknél és speciális fölépítésüknél, összetételüknél fogva rendkívül kedvező lehetőségük van arra, hogy a jogalkotás során figyelemmel kísérjék a társadalmi mozgásokat, történéseket, és a társadalmi viszonyokat. Eközben föltárják a különféle társadalmi viszonyok specifikus állapotát és a rendezendő konkrét társadalmi relációval való összefüggéseiket. Ennek a folyamatnak a során az állam analizálja és felismeri a szabályozási szükségletet, majd kielégíti azt.
A szabályozási szükséglet jelentőségét és valódi jelenlétét igazolja a szektor utóbbi időkben bemutatott ugrásszerű növekedése, továbbá a növekedési előrejelzések is. Az alábbi táblázatban foglaljuk össze a neves pénzügyi kutató cégek, valamint az űrszektor szereplőit tömörítő szakmai szervezetek becsléseit, amelyeket nézve látható, hogy még a nagyon mérsékelt becslések (a Sattelite Industry Association jelentése) is 3% környékére teszi az űrszektor közelmúltbeli növekedését, azonban a jövőre vonatkozó becslések is inkább 7% körül mozognak. Ezek a számok az 1:6 körüli megtérülési rátával együtt kezelve meglehetősen impozáns képet festenek a szektor növekedési potenciálját illetően.
Az űrszektor várható mérete a 2040-es évekre
Goldman Sachs 1 billió USD
Morgan Stanley 1.1 billió USD (megközelítőleg 7%-os éves növekedést jelent)
Merrill Lynch 2.7 billió USD
Az űrszektor 2018-as növekedésének becsült számai
Space Foundation 8%
Satellite Industry Association 3%Forrás: SpaceNews
A fenti számok tekintetében nehéz elképzelni, hogy a jövőben a világ és Európa űrszektora által tapasztalt növekedés hatása ne legyen jelentős mértékben érezhető Magyarországon is.
A fenti szabályozási szükségletet ésszerűen, a jogi alaptan feltételeit elfogadva az állam tudja kielégíteni, a megfelelő szintű jogszabályelemek (törvények, kormányrendeletek) megalkotása útján. Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy hasonlóan a nemzetközi példákhoz, a szabályozási, űrkutatási és űripari tevékenységeket az állam, mint szabályozó oldaláról egy űrügynökség tudja hatékonyan koordinálni.
A szabályozásra (leegyszerűsítve) a nemzetközi példákat megvizsgálva háromféle megoldás látható: először is vannak olyan országok, amelyek az elmúlt évek trendjei ellenére, és a hazai űripari szereplők buzgó tevékenysége ellenére még nem dolgoztak ki szabályozást, ilyen például Magyarország. Aztán vannak országok, amelyek rendelkeznek szabályozással, azonban az nem egységes, és az állami szabályozói szerepet is több közigazgatási szerv (pl. minisztériumok) koordinált tevékenységén keresztül látják el, ilyen ország például Csehország. Végezetül pedig vannak olyan országok, amelyek ezt a szabályozást elsősorban egy egységes törvénnyel, és egy központi űrügynökséggel valósítják meg, ilyen például Ausztria vagy az Egyesült Királyság, de részben hasonló rendszert hozott létre az idők folyamán az USA is.
A fenti helyzethez hozzá tartozik, hogy a NewSpace korszakában mára kialakult az a helyzet, hogy a régióban Magyarországot körülvevő országok közül számos ország rendelkezik központi űrügynökséggel, vagy az űrtevékenységet koordináló más szervezettel, űrirodával. 1991 óta Románia, 2003 óta Csehország, 2014 óta pedig már Lengyelország is, míg Magyarországon a területért több éve miniszteri biztos felel, Dr. Ferencz Orsolya, a Külgazdasági és Külügyminisztérium szervezetrendszerén belül, a külgazdasági és külügyminiszter, Szijjártó Péter miniszteri biztosaként.
További érv a magyar űrügynökség felállítására, hogy a jelenleg decentralizáltan működő magyar űrszektor közös célokat fogalmazzon meg és ezeket kooperatívan, központi adminisztrációval elérjék. A jelenlegi túlzottan bürokratikus, illetve az egyéni kezdeményezések szintjén ragadt ESA pályáztatási rendszert felválthatná egy hatékonyabb, „egy ablakos” adminisztráció, amelyre a legalkalmasabb entitás az űrügynökség lehet. Az ESA pályázati rendszerének elszámolási mechanizmusa egyébként is támogatja azt, hogy az adott tagállam által tagdíjként befizetett összeget visszapályáztassa a tagállam cégei és kutatóintézetei számára (ún. geo-return mechanizmus). Ennek leghatékonyabb és optimális kiaknázását csak egy központi űrügynökségen keresztül lehetne elérni.
Az űrügynökség továbbá, mint akkreditációs szervezet validálhatná azokat a cégeket és kutatóintézeteket, amelyek már több évtizedes tapasztalattal vagy már kipróbált ún. „repülő példányokkal” rendelkeznek a piacon, ezért azok erős és megbízható beszállítói lehetnek a nagyobb nemzetközi integrátoroknak (pl. Airbus) vagy projekteknek. Ezen kívül természetesen az űrügynökségnek feladata lenne olyan környezet kialakítása, ahol a NewSpace új kezdeményezéseit képviselő induló vállalkozásokat és kutatásokat is tudja támogatni, ezzel nem kizárva őket a magyar és nemzetközi vérkeringésből.
Az űrügynökség nemzetközi színtéren is erősebben tudná képviselni a magyar érdekeket mind az ESA-ban, mind az EU-ban, mind harmadik államokkal való kapcsolatok kialakításában. Ezen kívül pedig a szükséges jogalkotási folyamatokban olyan proaktív szereplő lehet, amely megjelöli a lehetséges irányokat Magyarország számára (ahogy ezt tették Luxemburgban is az aszteroidabányászatra vonatkozó jogszabály megalkotásánál, ezáltal jelenleg pedig az egyik „űrcentrummá” vált).
Mivel az űrszektor interdiszciplináris, azaz több tudományterületet integráló terület, ezért az oktatás terén is szükséges lehet az űrügynökség centralizáló szerepe. Egy űrmérnöknek szükséges, hogy űrjogi és közgazdasági tudásra szert tegyen, hiszen így láthatja munkájának akár jogi, akár gazdasági „hasznosságát”. De ugyanez igaz a jogászokra, akik a szektort szabályoznák, hiszen szükséges ismerniük a technikai feltételeit egy-egy jogszabálynak, különben fennáll a kockázata, hogy a szabályozási igény végül nem kerül kielégítésre. Egy oktatási pillér meghonosítása akár jótékony hatással is lehet a STEM/STEAM (science, technology, engineering, (arts), maths) oktatás jelenleg európai és amerikai szintű csökkenő trendjére Magyarországon, ezáltal perspektívát adva a jövő űrmérnökeinek, űrjogászainak, űrkémikusainak, űrorvosainak stb.
Végül az űrügynökség feladatainak szemléltetésére kiváló példa az űn. űrregiszter vezetése. Ez bármilyen, az űrbe kilőtt űrobjektum nyilvántartását jelenti, amelyet az államok végeznek (ENSZ erre vonatkozó ajánlásának megfelelően). E tekintetben nem csak a nyilvántartás fenntartását és vezetését végezné az űrügynökség, hanem az egyre terjedelmesebb nemzetközi szabályozásokat és nemzetközi iránymutatásokat is nyomon követné, és ezeknek megfelelően biztosítaná a Magyarországot érintő állami feladatok ellátásának nemzetközi szintű megfelelését.
III. Összegzés
A fentiek alapján a jelen cikk szerzői megalapozottnak látják a magyar űrügynökség felállítására, továbbá a magyar űrszektor szabályozására vonatkozó igényeket. A szabályozatlanság előnye az, hogy jelenleg a jogalkotási folyamatokat nem határozzák meg korábbi, már elavult szabályok, így az új űrverseny kérdéseire Magyarország megfelelő jogi választ tud adni, ezáltal egy gyümölcsöző és ösztönző környezetet nyújthat a magyar egyetemek, kutatóintézetek és cégek számára.”
Forrás:
Miért lehet szükség nemzeti űrügynökségre? – a hazai űrszektor szabályozási és űrjogi alapkérdései; Darvas Tamás, Sárhegyi István; 2020. június 5.
Lásd még:
NewSpace; Wikipédia
Szerkesztői megjegyzés:
Először talán egy stratégia kellene, egy nyilvános, számonkérhető stratégia. A stratégia jelölné ki az intézményrendszert, a feladatokat, a szükséges eszközrendszert, benne a szabályozási feladatokat. – (A szerzők jogászok, akik természetes módon a saját szakmájuk felől értelmezik a feladatokat.)
