gazdaságinformatikaközigazgatás: külföldönközigazgatási informatikaszakirodalom

Az adatmegosztás mozgatórugói – szabályozás, ösztönzés, elfogadás

Szerző: 2020. október 19.No Comments

„Az Európai Bizottság kezdeményezésére létrejött Európai Adatportál részeként működő Lisszabon Tanács nonprofit szervezet a Capgemini Invent vezette konzorcium által készített, esettanulmányokon alapuló elemzést tett közzé az EU Kiadóhivatalának oldalán az adatmegosztás és a nyílt adattá tétel hajtóerőiről (From regulation to adoption – The drivers of data sharing). Mint a tanulmány bevezetője rámutat, az adatmegosztás és az adatfelhasználás két évtizede áll az európai szakpolitikai figyelem középpontjában. Az ebben rejlő előnyök jó ideje általánosan elfogadottak, ami az európai Egységes Adatpiac létrehozására irányuló törekvésekben is lemérhető. Az európai adatpiac mérete 2016-ban becslések szerint 59,5 millió euró volt, a hozzá köthető értéknövekedés pedig a 2013-as 247 milliárdról 2016-ra 300 milliárd euróra nőtt. Becslések szerint 2016 óta az éves növekedés átlagos üteme 15,7% és marad a közeljövőben is. Az adatmennyiség zettabyte-ban mért tömege számítások szerint 18 hónaponként duplázódik. Az adatmegosztás és adatfelhasználás a gazdasági hatáson felül kulcsszerepet játszik olyan nagy társadalmi kihívások megválaszolásában is, mint a közegészségügy, amit napjainkban a COVID19-járvány kezelése során is láthatunk.

Az európai szakpolitikai intézkedések heterogén csomagja, amelyek az adatpiac és az adatáramlás segítésére irányulnak, két nagy csoportba sorolhatók. A nyílt adatok politikája az adatok elérésének költségét szorítják minimumra, válogatás nélkül biztosítva azokat mindenki részére. Az adatmegosztás ezzel szemben meghatározott entitások részére teszi lehetővé az adatok elérését és felhasználását. Előbbi a közszférában és a tudományos életben, utóbbi az üzleti életben jellemző elsősorban. A tanulmány be is mutatja röviden az ezek ösztönzésére, támogatására irányuló fontosabb kezdeményezéseket, megállapítva, hogy ezek sikeressége eltérő. Kiemeli az EU 2019-es irányelvét a nyílt adatokról (Open Data Directive), amely megteremti a közadatok európai piacának közös keretrendszerét, elősegítve a közadatok újrahasznosítását, felváltva a 2013-as irányelvet a közszféra információinak felhasználásáról (PSI Directive). Jól látható trend a közszférában az adatmegosztás előmozdítása is, amelynek egyik zászlóshajója az INSPIRE (Infrastructure for Spatial Information in the European Community) irányelv, amely 2007-ben lépett életbe és 2021-ig fogalmaz meg feladatokat menetrendjében. Célja kiépíteni azt az európai térinformatikai adat-infrastruktúrát, amely hatékonyan képes támogatni a környezetvédelmi és fenntarthatósági célokat. A tanulmány szerint a legkevésbé az a fajta kormányzati kezdeményezés jellemző, amely az üzleti életben ösztönözné az adatmegosztást. Vannak ugyanakkor kezdeményezések annak támogatására, hogy a közszféra adatokat osszon meg a vállalatokkal (B2G), ha a közérdek ezt megkívánja.

A szerzők felteszik a kérdést, hogy mi okozhatja a szakpolitikai intézkedések eltérő hatékonyságát és megfelelőségét. Válaszkeresésükben arra jutnak, hogy pusztán a szabályozás nem elegendő a nyílt adatok és az adatmegosztás gyakorlatának indukálására. Abban olyan magyarázó tényezők is közrejátszanak, mint a különböző ösztönzők és a közösségépítés. A tanulmány rámutat arra a szakirodalmi hiányosságra, hogy bár bőséges annak irodalma, hogy mik az adatok nyílttá tételének motivációi, ezek többnyire az úttörő szereplőkről szólnak, amelyek adattulajdonosként eleve erősen motiváltak. Nem beszélnek ugyanakkor a kevésbé motivált szereplőkről, amelyeknél kérdéses az adatmegosztás elősegítésének szándéka, de még a szabályozásnak való megfelelés is. A széleskörű megfelelőséghez nem elegendőek a kényszerítő eszközök, szankciók (amelyek egyébként nem is igazán léteznek a nyílt adatokkal és adatmegosztással kapcsolatos szabályozásokban), hanem pozitív hajtóerőkre is szükség van. Elemző munkájuk előtt a szerzők korábbi tanulmányokra és az érdekeltekkel való beszélgetésekre alapozva hipotetikusan felvázolták azokat a tényezőket, amelyek segítik a nyílt adatok politikájának és az adatmegosztásnak a befogadását, és amelyeket most publikált kutatásukban esettanulmányokon keresztül elemeztek. Ezek a tényezők a következők:

  • Újrafelhasználás és elfogadás: ösztönző hatása van, ha láthatóvá válnak az adatok nyílttá tételének vagy megosztásának eredményei.
  • Vezetés: fontos a „felvilágosult” döntéshozók személyes és politikai elkötelezettsége.
  • Összhang az átfogó politikai mandátummal: szerencsés, ha a megvalósításért felelős intézmény párthoz kötődése és politikai orientációja hasonló az általános aktuális politikai berendezkedéshez.
  • A munkaerő motiváltsága: legyenek szószólói az az adatmegosztásnak az intézményen belül.
  • A szervezetek pénzügyi ösztönzői.
  • A köztisztviselők pénzügyi ösztönzői.
  • Összhang az irányító testület stratégiai prioritásaival.
  • Az érdekeltek és a kiemelt felhasználók igényei.
  • Jó értelemben vett verseny más entitásokkal a nyílt kormányzás vezető szerepéért.

A tanulmány a fenti tényezők feltárására összehasonlító elemzést mutat be, két nagy blokkra bontva az elemzést:

  • 1. A nyílt adatok iránti elkötelezettség eltérő mértéke a helyi közigazgatás szintjén, ahol hasonló helyzetű és adottságú önkormányzatok eltérő módon viszonyulnak a nyílt adatokhoz. Az esettanulmányban az olaszországi Lombardia tartomány települési önkormányzatainak gyakorlatát elemzik.
  • 2. Az adatmegosztás iránti elkötelezettség eltérő mértéke két, egymással összehasonlítható állami ügynökség esetén, konkrétan Hollandia és Norvégia kőolaj- és földgáziparának állami szereplőinek példáján keresztül.

A tanulmány bemutatja a magán és az állami ösztönzők bonyolult hálóját, amelyekkel a nyíltadat- és adatmegosztási szakpolitikák szembesülnek országos és helyi szinten egyaránt az EU-s adat-irányelvek alkalmazásakor. Mind a lombardiai, mind az olaj- és gázipari esettanulmány rávilágít a kormányzati szerepvállalás jelentőségére a nyílt adatok és az adatmegosztás terén.
A nyílt adatok tekintetében a lombardiai 1507 önkormányzat adatpolitikáját leíró adatbázisok feltárása a következő tényezők jelentőségére mutat rá:

  1. gazdasági ösztönzők;
  2. koordináció üzleti beszállítókkal a nyílt adatokkal gazdálkodás támogatására;
  3. szakpolitikai vezetőszerep a technikai keretek biztosítására ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok felszabadítsák adatvagyonukat.

Ez a három fő magyarázó tényező áll – különösen a kisebb településeken – a mögött, hogy a lombardiai önkormányzatok áttértek a nyílt adatgazdálkodásra.

Az adatmegosztás terén az olaj- és gázipar nagy állami szereplőinél eltérő hozzáállás mutatható ki a holland és a norvég esetben az adatpolitikában. Jól látható, hogy az adatgazdálkodás módja nagymértékben függ attól, hogy a szektor milyen érettségi fázisban van: másképp viszonyulnak hozzá ott, ahol még bőségesen rendelkezésre állnak kitermelhető energiaforrások (Norvégia), mint ott, ahol már a kivezetés szakaszánál tartanak (Hollandia). Az adatok elérhetővé tétele kormányzati stratégiává vált, amivel a vállalatok kitermelési költségeit csökkentik, ezáltal versenyképességüket növelik, ilyen módon biztosítva versenyelőnyt a hazai szektornak más régiókkal szemben. Ugyanakkor kompromisszumot kell kötni egyfelől a potenciális befektetők és új szereplők bevonzása, másfelől a licencbe vevők versenyérdekei között. A holland állami ügynökség a nyílt adatgazdálkodás felé mozdult el, a norvég korlátozóbb megközelítést alkalmaz az adatmegosztást illetően, de mindkét esetben létezik egy optimális időkeret az adat-embargóra. Az adatmegosztás időbeli késleltetése elegendő versenyelőnyt tud biztosítani az adattulajdonosnak, és az államnak is lehetőséget ad a titoktartási követelmények betartására, amikor új vállalatokat vonzanak be feltárásra és kitermelésre, biztosítva egyben az átláthatóságot és nyomon követhetőséget is.”

Forrás:

From regulation to adoption. The drivers of data sharing
; David Osimo, Laia Pujol Priego; ISBN 978-92-78-42279-0; DOI 10.2830/850048; Európai Bizottság, Európai Adatportál; 2020. október 15.