„A tavalyi Infoparlamentre erősen rányomta a bélyegét az akkor első hullámában járó Covid-19 járvány. Noha azóta átéltük a második, majd a harmadik hullámot is, az idei Információs Társadalom Parlamentje már a Covid utáni időszakra, az új operatív programokra és az adatgazdaságra koncentrál.
A konferencia kiindulópontja az, hogy immár mindenki elfogadta: az informatika kritikus fontosságú, alapvetően támogat minden gazdasági és társadalmi folyamatot. A járvány elhúzódása – minden rettenetes következménye ellenére – hozzájárult ahhoz, hogy a tavaly tavasszal bevezetett strukturális változások megszilárduljanak. Ennek köszönhetően már egy megújult, megváltozott üzleti élet vág neki a gazdaság újjáélesztésének; azt majd a következő időszak dönti el, hogy az egyes szektorokban mekkora mértékű lesz a változás – vázolta a hátteret Soltész Attila, az Infotér Egyesület elnöke.
Jelzésértékű, hogy a plenáris szekcióban olyan előadók szereplésére is sor kerül, akik nem állandó résztvevői egy alapvetően informatikai irányultságú konferenciának. Jelenlétük azonban kapcsolódik az Infoparlament egy-egy kiemelt témájához: Kandrács Csaba jegybank-alelnöké a digitalizálódó pénzügyekhez; Varga Judit igazságügyi miniszteré az adatvagyon szabályozásához, az adatgazdálkodáshoz; Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektoráé az egyetemi szféra átalakításához.
Továbblépés a tanulságok alapján
A továbblépés szándéka mindazonáltal a legkevésbé sem jelenti azt, hogy ne kellene levonni az elmúlt egy év tanulságait, összegezni a tapasztalatokat. Kiemelt helyet kap a konferencián az egészségügy és az oktatás témája, vagyis két olyan terület, amelynek digitalizációja a figyelem középpontjába került a járvány kitörése óta.
„A járvány jól megmutatta, hogy a megfelelő szintű egészségügyi szolgáltatások biztosítása nem csupán az orvosi képességeken múlik, hanem legalább annyira információgazdálkodási és szervezési kérdés is. Mindezeket most próbáltuk ki először istenigazából élesben, nemcsak mi, hanem más országok is, és jól látszott, hogy ezen még van mit gyakorolni”, említ egy szempontot Soltész Attila. Rendkívül lényegesnek tartja, hogy a továbblépés megtervezése a mostani tapasztalatokra, tanulságokra építve történjen.
Soltész Attila bízik abban, hogy akár a közéletről, akár az üzleti szféráról van szó, egyetlen döntéshozó sem úgy fog tekinteni az elmúlt évre, mint egyszeri és meg nem ismétlődő jelenségre. Számtalan tabu dőlt meg – kiderült, hogy lehet digitálisan oktatást folytatni, lehet digitálisan vállalatot vezetni, lehet online értekezleteket tartani, otthonról dolgozni. Ezek az elért vívmányok velünk maradhatnak, ha akarjuk. „Nagyon sok fog múlni az egyes vezetőkön. Ki lesz az, aki kicsit leveszi a napirendről a digitalizációt és visszaáll egy régebbi típusú menedzsmentre és munkaszervezésre, és ki lesz az, aki az előnyöket a pandémia utáni időszakra is megpróbálja átültetni. Remélem, az utóbbiakból lesz több”, mondja az Infotér Egyesület elnöke.
Megújuló közigazgatás
Időszerűsége miatt kiemelt téma lesz az idén induló új uniós költségvetési ciklusra tervezett operatív programok, és azon belül is a Digitális Megújulás Operatív Program. (Lásd „Okosodó közszolgáltatások” című anyagunkat!) A következő hetekben-hónapokban születik döntés átfogó szinten, hogy milyen nagyobb területekre, fejlesztésekre mennyi forrás jut, és majd ezek után jöhet a konkrét projektek tervezése. Szintén most dolgozzák ki a helyreállítási alap felhasználásának részleteit is. „Most fog eldőlni, hogy sikerül-e olyan programokat tető alá hozni, amelyek alapot adnak Magyarország versenyképességének további javításához, hogy az ország, annak társadalma és gazdasága nyertese legyen ennek a soha véget nem érő versenynek. Ahogy a DIMOP kapcsán a közigazgatásban, úgy minden ágazatnak a saját területén végig kell gondolnia, hogy miként tudja hasznosítani a digitalizációt és ahhoz milyen segítségre van szüksége”, emlékeztet Soltész Attila.
Az Infotér elnöke szerencsésnek tartja, hogy külön operatív programba szervezték ki az informatikai fejlesztéseket, mert így nem vész el a részletek között. Ezért is tartja üdvözlendőnek a DIMOP létrejöttét, és hogy abban folytatódik a korábban elkezdett Modern Vállalkozások Programja. Azt is nagyon fontosnak tartja, hogy Magyarország megőrizze előkelő helyét az összekapcsoltsági rangsorokban. Ehhez viszont szükséges, hogy tovább folytatódjon a szélessávú infrastruktúra fejlesztése.
Okosodó közszolgáltatások
A 2021-2027-es uniós fejlesztési ciklusban is önálló operatív programot kap a közigazgatás digitális fejlesztése. A korábbi Közigazgatás- és Közszolgáltatási Fejlesztés Operatív Programot (KÖFOP) folytató Digitális Megújulás Operatív Program (DIMOP) legfőbb célja a közszolgáltatások elektronizálása és automatizálása.
Az operatív program három fő területre koncentrálja fejlesztéseit:
– Korszerű digitális megoldások bevezetése a közigazgatási munkába, valamint a közszolgáltatások rendszerébe (fejlett adatvédelmi, adatelemzési és feldolgozási megoldások, mesterséges intelligencia, szoftverrobotok, egyebek).
– A nyilvántartások közötti adatcsere, az összekapcsoltság fejlesztése révén új szolgáltatások bevezetése a gazdasági szereplők és az állampolgárok számára.
– Az elektronikus háttér-infrastruktúra, illetve az azokon futó alkalmazások fejlesztése a folyamatok egységesítése és egyszerűsítése érdekében.
A program lehetőséget biztosít nemcsak a kormányhivatali szolgáltatások fejlesztésére, de a helyfüggetlen ügyintézés fejlesztését is támogatja. Az általános, központi informatikai fejlesztések mellett a DIMOP lehetőséget biztosít a helyi közszolgáltatások digitalizációjára, amely az okostelepülés-fejlesztés és önkormányzati szolgáltatásbővítés lehetőségét teremti meg.
Az operatív program két szakmai prioritási tengelyből áll.
Közszolgáltatások digitalizációja A prioritás a közszolgáltatások ügyfélközpontú, a jelenlegi elvárásoknak megfelelő informatikai fejlesztéseit tartalmazza. Első eleme a digitális transzformáció, amelynek beavatkozásai között szerepel az elektronikus ügyintézés kiszélesítése, a helytől független ügyintézés lehetőségének fejlesztése és a kormányhivatali szolgáltatások fejlesztése. A második részterület az adatvezérelt közigazgatás; ez a folyamatok automatizálását, az automatizált döntéshozatalt, valamint a mesterséges intelligencia és a robotizálás alkalmazását takarja. Végül az első tengely harmadik eleme a helyi közszolgáltatások digitalizációja, ami leginkább az önkormányzati szolgáltatásbővítést és az okostelepülések fejlesztését jelenti.
Elektronikus közszolgáltatások összehangolása A második tengely célja a közszolgáltatási rendszerek együttműködésének fejlesztése, a központi e-szolgáltatások kiterjesztése, az összekapcsoltság, és ezzel a rugalmas és stabil működés erősítése. Ennek részeként a Központi Kormányzati Szolgáltatás Busz (KKSZB) adatkapcsolatainak fejlesztésével javítja a nyilvántartások közötti átjárhatóságot, illetve a szabályozott és központi e-ügyintézési szolgáltatások továbbfejlesztésével konszolidálja az állami alkalmazásfejlesztést. A prioritási tengely ezen túl kiberbiztonsági fejlesztéseket is tartalmaz.
A DIMOP mellett egy külön, horizontális operatív programot is tervez a kormányzat, DIMOP Plusz néven. Ez egységes szemléletmód mellett kívánja összehangolni az ágazati szakpolitikai beruházásokat és az innovatív technológiák alkalmazását, hogy olyan átfogó megoldásokat támogasson, amelyek egy-egy ágazati célkitűzés megvalósulása mellett támogatják a digitális transzformáció folyamatát. A DIMOP Plusz négy prioritási tengelyből áll: Intelligensebb Magyarország; Hi-tech és zöld átállás; Magyarország csatlakoztatva; Digitális állampolgárság.
Adatokra épülő gazdaság
Minden korábbinál hangsúlyosabban jelenik meg az Infoparlament tematikájában az adatvagyon-gazdálkodás. A közigazgatás, hasonlóan a vállalati és személyes létezésünkhöz, folyamatosan termeli az adatokat. Minél inkább összekapcsoljuk ezeket a hatalmas adatvagyonokat, annál magasabb lesz az értékük. „Ma már nem annyira e-közigazgatásról, mint inkább digitális államkormányzásról beszélünk. Ennek alaptétele, hogy a közigazgatásban elérhető adatvagyon fokozott hasznosításával, a minél magasabb fokú robotizálással, vagyis a mesterséges intelligencia technológiák intenzív használatával egyszerűsítsük a folyamatokat, és megvalósítsuk a személyre szabott és kezdeményező közigazgatási szolgáltatásokat”, mondja dr. Gál András Levente, Digitális Jólét Program szakmai vezetője, a Nemzeti Adatvagyon Ügynökség (NAVÜ) vezetője.
De nem csak a belső hatékonyságnövelés szándéka kényszeríti ki az adatgazdálkodás központi kérdéssé emelését. A globális digitális gazdaságban az adatvagyon hasznosítása olyan mértékben került ki az egyének, vállalkozások vagy éppen a nemzetállamok hatásköréből, hogy az már az országok szuverenitását sérti. Közismert tény, hogy a nagy amerikai techóriások többet tudnak az emberek szokásairól, érdeklődési körükről, mozgásukról, mint azok az államok, amelyeknek polgárai. Ahogy Gál András Levente mondja, ezeknek a cégeknek a globális befolyása csak a legnagyobb országokéhoz mérhető, noha se területük, se hadseregük nincs. Emiatt viszont a versenyképességet alapvetően befolyásoló kritériummá vált, hogy egy ország miként tudja megoldani adatvagyonának szabályozását. „Ha ezt jól csinálja, be fogja tudja indítani adatgazdaságát és versenyképes lesz egész gazdasága. Ha nem, úgy jár, mintha elmaradott lenne az infrastruktúrája, a jogrendszere, az adózási rendszer, vagyis óhatatlanul lemarad a globális versenyben”, fogalmaz a NAVÜ vezetője.
Négydimenziós adatvagyon
A NAVÜ négy dimenziót definiált a nemzeti adatvagyon leírására. Az első és egyik legfontosabb a jogi-közigazgatási dimenzió. Az adatvagyon, mint sokaság tekintetében nincs még irányadó nemzetközi magánjog. A NAVÜ elképzeléseiben ezért újfajta, sui generis (azaz saját jogon létező) magánjogi jószágként tekintenek az adatvagyonra. A kormány már elfogadta, így a parlament előtt van a nemzeti adatvagyonról szóló törvényjavaslat, amely egyértelmű közjogi kereteket ad az állampolgári és más nagy adatkészletek hatékony felhasználására, hasznosítására. Elkészült, és feltöltés alatt áll a közadat-kataszter, amely június végére véglegesedhet is, május végén pedig tesztverzióban elindulhat Magyarország közadat-portálja. Ugyancsak megkezdődött az önkormányzati adatvagyon kataszteri felmérése. Az első körben Kaposvár, Kecskemét és Monor bevonásával zajlik a pilot, amelynek lezárása szintén június végén várható. Ugyanakkor a kormányzati adatvagyon-elképzelések markánsan különböznek az Európai Unió szintén most formálódó adatpolitikájától. (Lásd az „Eltérő álláspontok” című részt!)
Az adatvagyon második fontos dimenziója közgazdasági. Az adatvagyon esetében még nem alakultak ki bevált értékszámítási módszerek, több modell is versenyez egymással. Meg lehet vizsgálni az előállítási értékét, össze lehet vetni más, hasonló adatkészletek értékével, illetve hozamszámításokat is lehet végezni, vagyis hogy mekkora hasznot hajtana felhasználójának. Az értékesítés módja lehet ingyenes, szabad piaci, illetve kizárólagos, amennyiben ezt az ipar-vagy gazdaságpolitikai célok megkívánják.
A NAVÜ szakkollégiumaiban már javában folynak a modellezések a különféle adatvagyon-elemek eltérő hasznosítási módszereiről. Ami külön csavar a történetben, teszi hozzá Gál András Levente, hogy könnyen elképzelhető, hogy két, önmagában kisebb értékű adatvagyon együttes felhasználása óriási extraprofitot teremt – mint amikor két, egyébként ártalmatlan vegyületet összekeverve robbanóanyaghoz jutunk. Érdekes kérdés, hogy ilyen esetekben az adatvagyon eredeti szolgáltatója milyen módon részesülhet a haszonból.
Szintén fontos eleme a közgazdasági dimenziónak az úgynevezett adattárca. Ennek célja, hogy portfóliószinten is kezelje az egyének vagy vállalkozások adatvagyonát, amelynek nagyságáról jelenleg általában még fogalmuk sincs. A tényleges megvalósítás során létrejöhetnek központi adattárcák, amelyek mondjuk minden személyes adatot kezelnek, vagy szakosodott adattárcák, például a mezőgazdasági, egészségügyi, oktatási és egyéb adatokra. A lényeg, hogy az adattárca közhiteles módon tárolja az adatokat, és módot adjon az adatok értékesítésére, az elszámolásra.
Végül az adatvagyon harmadik és negyedik dimenziója az informatikai, illetve a közpolitikai. Előbbi az adatvagyont alkotó adatbázisok, nyilvántartások tisztaságára és összekapcsolhatóságára, az erre vonatkozó szabványok kidolgozására helyezi a hangsúlyt. Utóbbi azon igyekszik segíteni, hogy a magyar kkv-k minél nagyobb arányban és mértékben használják fel saját adataikat és a közadataikat. Ennek érdekében a NAVÜ februárban együttműködési megállapodást kötött az MKIK-val: olyan közvetlenül használható eszközöket fejlesztenek ki, amelyekkel a kisebb vállalkozások is könnyebben hasznosíthatják adataikat.
Eltérő álláspontok
Több ponton is vitatja az Európai Unió adatvagyon-hasznosításra vonatkozó terveit a magyar kormányzat. Egyrészt, nem ért egyet azzal, hogy uniós hatáskörbe vonják az adatvagyon szabályozását. Ha azonban az adatvagyonra magánjogi jószágként tekintünk (mint mondjuk az ingatlanra), akkor legfeljebb az erős nemzeti szabályozást egészítheti ki az uniós jog, említi az első vitás kérdést Gál András Levente.
Szintén helytelennek tartják az EU „open data” megközelítését, amely nyílttá és így szabadon felhasználhatóvá tenné a tagállamok közigazgatási folyamatai során előálló adatvagyont. Vannak olyan területek és esetek, ahol ennek helye van (például a pandémia során megosztott kutatási eredmények), ám az adatvagyon előállítására sok milliárd forintot költ az állam. Ha ezt ingyen kell beszolgáltatni a közösbe, az amolyan „adatkommunizmushoz” vezetne, véli a NAVÜ igazgatója. Ráadásul versenyhátrányba hozná az egész EU-t, mert hasonló gesztusra biztosan nem számíthatunk az USA-tól és Kínától.
Szintén nem ért egyet a magyar kormányzat azzal, hogy az EU bürokráciája közvetlen adatkapcsolatot akar kiépíteni a tagállamok polgáraival és vállalkozásaival, minthogy ez szuverenitási kérdéseket vet fel. Azt is feleslegnek tartják, hogy a digitalizáció kapcsán oda nem illő közjogi elemeket (például a nyílt társadalom eszméjét) vonjanak be a diskurzusba.
Idén is online
A tavalyi rendezvényhez hasonlóan idén is az online térben rendezi meg az Infotér Egyesület az Infoparlamentet. Soltész Attila elmondása szerint ennek az egyik oka, hogy a szervezés idején még nem lehetett biztosra menni abban, hogy június elején már fizikai formájában is meg lehet tartani a konferenciát. Másrészt nem akarták elriasztani a részvételtől azokat, akik óvatosságból vagy kényszerűségből nem akarnának/tudnának személyesen részt venni az eseményen.”
Forrás:
Célkeresztben az adatgazdaság; Schopp Attila; IT Business; 2021. június 1.
Az idei Infoparlament 2021. június 10-én lesz. Információ és regisztráció itt.
