információ rövideninformatikaközigazgatás: külföldönközigazgatási informatika

A héten olvastuk: digitális diplomácia – 2021. július 12.

Szerző: 2021. július 12.No Comments

Techno-diplomáciai Központ létesült az amerikai Purdue Egyetemen

A héten új interdiszciplináris kutatóbázis kezdte meg működését az amerikai Purdue Egyetemen. Az oktatási intézmény (amely erős kutatási tevékenységéről is ismert) a technológiai fejlődés élvonalába tartozó kutatási területek és az amerikai külpolitika metszéspontjában levő témákra kíván fókuszálni. A speciális szervezeti egység létrehozása mögött az a felismerés állt, hogy a 21. századi diplomáciában a technológia (amelyen elsősorban a társadalmi-gazdasági életben forradalmi, azaz amerikaiasan szólva diszruptív változásokat előidézni képes új területek, az 5G technológia, a Mesterséges Intelligencia és a gépi tanulás, a felhő számítástechnika, a robotika, a biotechnológia értendők) a nemzeti érdekérvényesítő tevékenységek, egyszóval a diplomáciai munka fókuszába kerül.
A techno diplomácia nyugodtan tekinthető a külpolitikai tevékenység frontvonalának, azon egyszerű oknál fogva, hogy manapság a tudomány és a technológia olyan mértékben meghatározza a társadalmi fejlődés menetét, hogy az a nemzeti (nemezetek közötti) politika alakításában is óhatatlanul megkerülhetetlenné válik.
Az intézményi vezetők elképzelése az, hogy a Purdue Egyetem új kutatóközpontja egyrészt a Szilícium-völgy legkiválóbb technológiai koponyáit vonja be a munkába, másrészt a Washingtonban koncentrálódó nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakmai elit számára teremti meg a lehetőséget a speciális szakterület tanulmányozására. Szándékuk szerint a Purdue új kutatóbázisa lehet az amerikai techno diplomácia „bölcsője”.
A vállalati szektorral is aktív együttműködést tervező egyetemi közösség az alábbi technológiai fejlesztési területeket jelölte meg kutatási irányként: Mesterséges Intelligencia, 5G hálózatok, félvezetők, digitális egészségiparok, digitális fizetési eszközök (kriptovaluták), kiberbiztonság és robotika. Mindezek mellett, részben az elmúlt év felismerései nyomán, a globális ellátási láncok tanulmányozása is kiemelt programelemként kap helyet a munkában.
Az új intézményi kezdeményezés egyik motorja Mung Chiang, a Purdue Egyetem Mérnöki Karának dékánja, aki 2019-2020-ban egy éven át az USA Külügyminisztériumának Tudományos és Technológiai Főtanácsadójaként dolgozott.
Az intézet tudományos tevékenységét egy tudományos ülésszakkal szeretné megnyitni: az idén szeptemberben rendezendő tudományos esemény a félvezetők globális ellátási láncának problémáit tűzi témául.
Purdue Launches Nation’s First Tech Tank Focused on Intersection of Technology and Diplomacy; Yahoo; 2021. július 7.
Purdue Center for Tech Diplomacy

Súlyosbodó chip hiány – egyre nagyobb gondot okoz a félvezetők szűkös készlete

A globálisan egyre nagyobb gondot okoz a félvezetők szűkös készlete. Egyrészt ugyan lassan csökkennek a CPU árak, viszont még hosszú hónapokra lesz szükség a helyzet normalizálódásához.
A DigiTimes szaklap arról ír, hogy gyakorlatilag egyik nagyobb tajvani szervergyártó sem áll jól ezen a téren. A terület jól ismert szereplői, így az Inventec, a Mitac Computing és a Wiwynn, együttesen a miatt panaszkodnak, hogy az Intel és az AMD nem tud számukra elegendő szerverchipet leszállítani, annak ellenére, hogy mindkét gyártó igyekszik nagyobb hangsúlyt helyezni ezekre a típusokra. Nyilván a jól felfogott üzleti (profit-) érdek áll a hozzáállás mögött, ám a jelek szerint most ez sem segít. Annak ellenére ugyanis, hogy itt a haszonkulcs jóval magasabb annál, mint amit a fogyasztói szegmensben megjelenő chipeknél megszokhattunk, az alkatrészhiány megakadályozza a meglévő megrendelések gyors kielégítését, mi több, egyes kritikus komponensek esetében a várakozási idő már 52 és 70 hét között van.
Az ilyen komplex chipek előállításához nagyjából 3 hónapra van szükség, ezt követi a tesztelés, majd pedig a csomagolás és a leszállítás, ami nyilván további időt vesz igénybe. Sem az Inventec, sem pedig a Mitac nem tudja kielégíteni a megrendelői igényeket, ez utóbbi esetében állítólag 20-30 százalékot kénytelenek tovább halasztgatni, míg a többek között a Facebook számára úgynevezett rack szervereket leszállító Wiwynn a szükséges switchek hiánya miatt küszködik hasonló problémákkal, ezen a téren pedig idén már nem is várnak érzékelhető javulást.
Nyilván a fenti szűkös keresztmetszetek, és a (legalábbis rövid távon) aligha javuló ellátási helyzet áll azon döntés mögött is, hogy a kínai technológiai óriás, a Huawei saját chipgyár építésébe készül fogni. A kezdetben Sanghajba tervezett üzem végül Vuhanban épül majd fel, és némi csúszással 2022-ban kezdheti meg a termelést, amelynek során 28 nanométeres gyártási eljárással állít majd elő chipeket. Az előállított termékpalettában az optikai kommunikációs chipek jelentik majd a fő hangsúlyt.
A beruházással a cél egyértelműen a külföldi (részben amerikai, részben pedig tajvani) technológiáktól való függőség felszámolása, és ezen a nemzetbiztonsági fontosságú területen az önellátás képességének a biztosítása. Ugyanakkor további kínai technológiai óriások is beszállnak a chipgyártásba: a BYD és a WingTech elsősorban az autóipar számára akarnak chipeket gyártani.
Súlyosbodik a chiphiány; Sg.hu; 2021. július 6.

PÁR MONDATBAN – TOVÁBBI HÍREK, OLVASMÁNYOK, ADATOK

Ukrajna magának követeli a borscsot

Egy ideje közhelyszerűen elfogadott tény, hogy a kulinária, azaz az ételkultúra a szélesen értelmezett nyilvános diplomácia (public diplomacy) egyik nagyon fontos eszköze lehet. Jól érzékelhető tény ugyanis, hogy a gasztronómia (méghozzá annak a „hétköznapi ember számára” fogyasztható változata, tehát nem a gazdag és kiváltságos eliteket megcélzó fine dining) a 21. századi tömegkultúra egyik legfontosabb (ha nem egyenesen a”a” legfontosabb) eleme lett.
A közdiplomácia, annak is a kulturális eszközök kapcsolatépítő erejét, imázsépítő potenciálját mozgósító szegmense, a kulturális diplomácia művelői ma már szívesen élnek a közismert ételek kultúra közvetítő erejének kiaknázásával. Gyakoriak a határokon átnyúló gasztronómiai fesztiválok, illetve a többtémájú kulturális rendezvényeknek, külföldi évadoknak is szívesen használt építőkövei, kiegészítő elemei a nemzeti konyhákat (vagy éppen a nemzeti ital kultúra kiemelkedő terméseit) felvonultató események.
Az ukrán diplomácia, amely a nemzeti identitásépítés témáját egyébként is tevékenysége fókuszában tartja, maga is szívesen nyúl a kulináriában rejlő lehetőségekhez. Ugyanakkor a térséget (elsősorban mostanában persze az ukrán-orosz határok mentén) megosztó szembenállás magától értetődő módon terjed ki az étkezési szokások, közismert ételek terepére is. Ukrajna diplomáciája (és az ország külpolitikai célkitűzései mellett kiálló lobbi szervezetek) most koncentrált akciósorozatot indítottak annak érdekében, hogy az UNESCO, az ENSZ kulturális és oktatási szervezete ismerje el a borscs levest az „ukrán nemzeti örökség elidegeníthetetlen részeként”. Az ügyhöz tudni kell, hogy az alapvetően leveszöldségekből, jó adag céklából, és többnyire valamilyen húsból készülő, kaporral és tejföllel ízesített tartalmas leves a térség jó néhány népének „nemzeti eledelei” közé számít: a lengyeleknek éppen úgy, mint az ukránoknak, és természetesen persze az oroszoknak (meg a belaruszoknak, de még a litvánoknak is).
A borscs nemzeti örökségként való elismertetéséért átfogó akciósorozatot kezdett az ukrán diplomácia. Ennek fontos állomásaként a közelmúltban nemzeti főzőeseményt rendeztek Washingtonban, ahol a világhírű ukrán főszakács mellett maga az ukrán nagykövetasszony is főzött a meghívott vendégeknek, akik (a State Department tisztségviselői mellett) az amerikai fővárosba akkreditált diplomaták közül kerültek ki. A fő fogás természetesen a borscs volt. A leves, ami népeket kötött össze századokon át.
Ignoring Russian claims, Ukraine urges UNESCO status for borscht; Victor Shiblie; The Washington Diplomat; 2021. július 6.

Összeállította és szemlézte: dr. Nyáry Gábor